A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hamar kitűzik a három elfogott halálfaló tárgyalását — nem csoda, hiszen a roxmortsi merénylet hatalmas port kavar a varázsvilágban. Hermione arra kéri a Reggeli Prófétában a mágusnépet, hogy legyenek nagyon elővigyázatosak. A miniszter asszony semmit nem bíz a véletlenre: bevezeti az óvintézkedéseket, amik legutóbb Voldemort visszatérésének idején voltak érvényben. Egyesek sokallják a lépést, ő azonban kitart amellett, hogy minden eshetőségre fel kell készülnünk.
McGalagony eltiltja Daisyt és Delphit a roxmortsi kimenőktől, hogy az iskolában maradjanak, és Frics által szigorú ellenőrzés alá von minden titkos alagutat (Fred, James és Molly legnagyobb bánatára), hiszen a gyerekek a Roxfort falai közt vannak legnagyobb biztonságban. Biztos, ami biztos, megerősítik a kastély védelmét is — kirendelnek például aurorokat, hogy vigyázzanak az iskolára.
A napokban minisztériumi varázslók érkeznek a birtokra, hogy kihallgassák a támadásról Daisyt, Dominique-ot, Barbarát és engem, és ne kelljen kimozdulnunk miatta a minisztériumba — tekintve, hogy az SVK-tanárnőt megviselte az átok, és még mindig a gyengélkedőn lábadozik, Daisy pedig nem hagyhatja el a kastélyt, ez a legésszerűbb megoldás.
A tárgyalás közeledtével McGalagony — aki napjainkban az egyik legnagyobb elismertségnek és tekintélynek örvendő személy a varázsvilágban, így tagja a Wizengamotnak — felkeres, és megkér, hogy kísérjem el az eseményre. Bár meglep a gesztus, de természetesen azonnal rábólintok, hisz' (mint mindenki mást) érdekelnek a fejlemények, és ami nem elhanyagolható: az ülésezést Draco fogja vezetni. És ki lennék én, ha nem használnék ki minden adandó lehetőséget, hogy találkozzak a férjemmel?
McGalagonnyal viszonylag korán érkezünk a minisztériumba.
— Hát te? — lepődik meg Draco, amikor összetalálkozunk a tárgyalóterem előtt.
— Meglepetés! — nyomok puszit az arcára. — Minervát kísérem — jelentem izgatottan, és fejemmel a nő felé biccentek, akit leszólított beszélgetni Amos Diggory („Nahát, igazgató asszony, magát is látni? Ezer éve nem futottunk össze, meséljen, hogy van?").
— Örülök, hogy itt vagy — ereszt meg felém egy mosolyt Draco. — Nagy nap ez a mai. Apámék is jönnek majd.
— Ó, de jó! — derülök fel. Mindig örülök, ha láthatom Luciust és Narcissát. — Izgulsz? — fürkészem a férjem arcát.
— Kicsit ideges vagyok — vallja be. — Tartok attól, hogy mit fogunk megtudni a merénylőktől...
— Na, igen — dörmögöm sötéten. — Ne aggódj, nem lesz semmi baj — szorítom meg a kezét, de a hangomban bizonytalanság bujkál.
— Megyek, előkészülök — sóhajt gondterhelten. Gyors csókot váltunk, majd a férjem besiet a terembe, hogy elfoglalja a helyét.
Bevárom, Minervát, aki még mindig Mr. Diggoryval beszélget („Különös időket élünk, én mondom magának, Minerva..."). Miközben a közelükben ácsorgok, sorra érkeznek a Wizengamot tagjai. Figyelem őket — egyesek odaintenek nekem, mások annyira a gondolataikba merülnek, hogy köszönés nélkül mennek el mellettem, egyvalami azonban mindegyikükben közös: egytől-egyig nyugtalannak tűnnek.
