A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Harry, Hermione, Ginny és én a téli szünet kezdetén az Odúba utazunk, hogy ott töltsük az ünnepeket. Dracóval nem beszéltem Lumpsluck partija óta, de tudom, hogy ő is hazamegy, így megnyugszom. Az anyjánál jó helyen lesz — ő talán a zaklatott lelki világát is rendbe tudja hozni.
Jókedvűen ülök fel a vonatra. Mivel az ünnepek alatt végig Harryékkel leszek, mardekáros barátnőim ragaszkodnak hozzá, hogy velük utazzak. Ginny Deannel foglal külön kupét, Harry pedig úgy dönt, hagyja kettesben romantikázni Ront és Hermionét, így felajánlom neki, hogy Neville-lel és Lunával együtt üljenek a mi fülkénkbe.
A két griffendéles fiú kezdetben kicsit furcsán érzi magát a társaságunkban, látom, hogy feszengenek — később viszont egészen feloldódnak. Luna ellenben cseppet sem zavartatja magát, éppen úgy viselkedik, mint mindig. Szerencsére a szobatársaim tolerálják, hisz' Madhez vannak szokva. Fekete hajú, örökmozgó barátnőmmel különösen jól kijönnek, és Ellie-vel is remekül elbeszélgetnek a pletykákról. Luna elméletei persze eléggé elrugaszkodnak a valóságtól, de hát, ő már csak ilyen. Éppen a furmászok tulajdonságait részletezi, amikor egyszer csak veszekedés szűrődik ki a szomszédos fülkéből. Ezer közül is felismerem Pansy Parkinson vinnyogását.
— Mi ez? — hegyezi a fülét Ellie. — Csak nem Dracóval veszekednek?
— Adj egy telefület! — kérem izgatottan Harryt.
Az unokabátyám rendszerint hord magával néhányat Fred és George zseniális készítményeiből, és most is van nála egy. Résnyire nyitjuk a kupénk ajtaját, és hagyjuk, hogy a hússzínű zsineg a szomszédos fülkéhez kígyózzon. A lélegzetünket visszafojtva hajolunk a zsinór másik kivezetéséhez. Így már minden szót hallunk, ami a mellettünk lévő fülkében elhangzik.
— Ezt nem gondolhatod komolyan! — sipítja Pansy. — Tudod, mit fognak szólni ehhez a családjaink, ha megtudják?
— Nem érdekel — feleli dacosan Draco. — Nem veszed észre, hogy kicsit kőkorszaki a felfogásuk a párválasztást illetően? Csak aranyvérűek között vannak ma már előre elrendezett házasságok — én pedig nem kérek belőle. Hol marad a választás szabadsága? Ne haragudj, Pansy, de ez kettőnk között nem fog működni, bármennyire is egymásnak szánnak bennünket a családjaink.
— De hát... én szeretlek! — rimánkodik elfúló hangon a lány.
— Sajnálom — mondja halkan Draco.
— Ha te nem így érzel, akkor... miért jártál velem egyáltalán? — Pansy most már zokog.
— Főként kötelességből. De rájöttem, hogy nem fog működni. Nem tisztességes ezt tennem senkivel szemben.
— Kötelesség? Hát ennyi lettem volna!? És mi az, hogy főként? Mi még oka?
