Reggel kialvatlanul ébredtem, kedvetlenül pakoltam az aznapi sportversenyemre. Semmi ambícióm nem volt elmenni, meg úgy egyáltalán kikelni sem az ágyból, nemhogy még én ott ugráljak nekik. De muszáj volt elmennem.
***
- Nem tudod, mikor játszunk? - fordultam Laurel felé.
- Majd egyszer. - nyögte.- Nem csinálunk valamit?
Joggal kérdezte, már órák óta ott ültünk a kispadon a meccsünkre várva, és mégsem szólítottak minket.
- Ne hívjuk el Nicole-t? - vetette föl Laurel.
- De. De ahhoz fel kell menni az öltözőbe. - nyögtem.
- Miért? - nézett rám értetlenül.
- Mert ott van wifi. - fújtattam idegesen.
Felbaktattunk a lépcsőn, az öltözőbe érve otthonosan levetettem magam a padra, majd fekvő helyzetbe tornászkodtam magam.
Megnyitottam a Messenger-t, ahol egy üzenet fogadott Tom-tól.
Tom üzenete: Szia. Jövőhét szombaton eljössz velem sétálni? - állt ott az üzenet.
Néhány másodpercig csak némán pislogtam, majd odaszóltam Laurel-nek.
- Elhívott sétálni.
- Ki?
- Tom.
- Tom? - hökkent meg.
- Nem Tom. - hahaha.
- Most nem Tom, vagy nem tudod?
- Tom hívott el.
Laurel bólintott.
- És mit válaszolsz neki? Elmész vele?
Kicsit gondolkodtam, majd megráztam a fejem.
- Aznap díjátadóm lesz, ami fontosabb mint ő, vagy mint egy séta. Nem megyek. Vagy esetleg majd máskor.
- Be vagy táblázva. - Nevetett fel. - Legközelebb nekem is időpontot kell kérnem hozzád? Tudsz majd helyet szorítani a naptáradban?
- Dehogy, rátok mindig lesz időm. - mosolyodtam el.
- Mármint kikre? Tomra is?
- Dehogy! - szörnyedtem el - Rátok. Nicole-ra és rád. Rád és Nicole-ra.
- Na azért...
- Írtam Nico-nak, hogy benézhet, ha akar. - mutattam fel az üzenetet.
- Mit válaszolt?
- Még semmit. Várj. Épp gépel.
- Mit ír? - kérdezte újra Laurel, néhány másodpercnyi hallgatás után, miközben fel-alá járkált az öltözőben.
- Pontokat, Lau... pontokat.
- Milyen pontokat?
- Ajj, tudod, mikor azt jelzi ki, hogy valaki éppen ír. - intettem le.
Végre hangos pittyegés kíséretében megérkezett az üzenet.
- Azt írja, eljön.
- Ez tartott eddig? - bosszankodott Laurel.
Én csak mosolyogva megvontam a vállam a türelmetlenségén.
