30. fejezet - Tom

12 1 0
                                    

Elképesztően gyorsan véget ért a január, ott találtuk magunkat, hogy február közepe van, és mindenki a közeledő keringőről beszél... 

Charlotte-ot még decemberben megkérdeztem erről, mire persze azonnal nemet mondott. Habár később enyhítette egy "határozott talán"-ra, de azóta egy szó sem esett köztünk a táncról. 

- Kivel fogsz keringőzni? - kérdezte Shawn, mikor szünetben leültem a folyosón lévő padok egyikére. 

- Még nem tudom. Sőt, még az sem biztos, hogy fogok-e egyáltalán. - sóhajtottam.

- Miért nem kérdezed meg Charlotte-ot? 

- Már kérdeztem, azt mondta, még nem tudja. 

- Akkor kérdezd meg még egyszer. 

- Most viccelsz? Nem csinálok hülyét magamból azzal, hogy könyörgök. 

- Amúgy is folyton hülyét csinálsz magadból, most az egyszer miért nem mindegy? 

Lopva Charlotte-ék terme felé pillantottam, Shawn ezt látva azonnal lecsapott.

- Tudom, mennyire szeretnél vele táncolni. Menj már, kérdezd meg! - lökött le a padról, én pedig az egyensúlyomért küzdve bukdácsoltam Char után.

A lépcsőn értem utol, mellé lépve nagy levegőt vettem, felkészültem a bensőmet régóta feszítő kérdésre. 

- Char, te kivel fogsz keringőzni? 

Rám pillantott, szemében tanácstalanság tükröződött. 

- Még nem tudom.

- Kérd fel Michaelt, az évfolyamon ő tud a legjobban táncolni. - adtam jó szándékú tippet annak ellenére, hogy ebbe majd' beleszakadt a szívem. 

- Ő már Belle-vel táncol. Amúgy mindenki arra számít, hogy veled fogok. 

- Tudom, de ha nem akarod így, én azt is megértem és elfogadom. 

Elgondolkodva lépkedett lefelé a lépcsőn, agya láthatóan a válaszon kattogott. 

- Tudod mit? - fordult ismét felém félénk mosollyal. - Legyen. 

Meglepetten pislogtam magam elé, el sem hittem hogy belement, puszta megszokásból a reflexből való visszautasításra számítottam. 

- Hát... hát öööö... oké. - mosolyodtam el egy kis hezitálás után én is. 

Charlotte hirtelen megállt, a lépcső teteje felé nézett. Rám sem hederített tovább, ennyit szánt nekem a figyelméből. Néhány pillanatig még hagytam hogy elöntsön a győzelem mámora, hogy legalább ennyit kapok, majd megfordultam és lementem a lépcsőn. Nem tudom hol, de nagyon régen elrontottuk, és a próbák, illetve a tánc alatt talán mindent rendbe lehetne hozni... talán. 

Te sötét, én fényWhere stories live. Discover now