Egyik napról a másikra Valentin-nap lett. Hogy kerültünk ide? Az előbb még Charlotte-val beszélgettem november 12-én, hogy lett február? Mikor történt mindez? Hány hete aludhattam át?
***
Fel akartam köszönteni eme nap alkalmából, és átadni egy aprócska ajándékot, de Charlotte egész nap került.
Kint álltam az udvaron a falnak támaszkodva, és Char-t figyeltem. Gondolataimba mélyedve szemléltem őt és a körülötte álló barátnőit, akikkel hangosan nevettek. Egyszer csak egy széles mellkas takarta ki a kis lánycsapatot, és Shawn arca jelent meg előttem.
- Gerlenap van. - jelentette ki egyszerűen.
- Mi van?
Shawn úgy nézett rám, mint valami értelmi fogyatékosra.
- Komolyan ennyire idióta vagy? Valentin-nap, te barom.
- Ja, tudom. - intettem le, és leellenőriztem, hogy még mindig a zsebemben van-e a csokiszelet.
Shawn meglátta a mozdulatot és huncut mosollyal, felvont szemöldökkel kérdezte:
- Csak nem...?
- Mi? - néztem rá értetlenséget színlelve.
- Tudod te... - mondta, és óvatos mozdulattal a zsebemre mutatott.
- Csak de... - nevettem.
- Miért nem adod oda neki?
- Majd következő szünetben.
- Miért nem most? - kérdezte a fejével Char felé intve, azonban amint befejezte a mondatot, a csengő élesen felsikoltott.
- Hát ezért. - mosolyodtam el, és ellépve mellette, felmentem a terembe.
***
Amint kicsengettek, siettem le az udvarra, hogy Charlotte előtt érjek le. Legalább száz forgatókönyvet kitaláltam, hogy mit mondok majd, hogy hogyan adom át, hogy esetleg megölelem, meg ilyesmik.
Kettesével szedtem a lépcsőfokokat lefelé menet, a nagy sietségben majd' orra buktam, az elektromossággal feltöltődött fém korláthoz érve többször is megráztam magam, így leginkább egy menekülő nyúlhoz tudnám magam hasonlítani, aki néha ugrik egyet-egyet futtában.
Megálltam a fal mellett, közvetlenül az ajtónál. Az aulába nyíló folyosót figyeltem, mikor jön Charlotte. Hiába vártam perceken keresztül, nyomát sem láttam. Becsöngettek anélkül, hogy lejött volna, valószínűleg bent maradt a teremben, de pont ilyenkor? Akkor erről ennyit. Majd máskor. De akkor sem adom fel, nem érdekel a makacssága, ha kell, a kezébe nyomom és otthagyom, de akkor is átadom, most nem utasíthat vissza.
***
Véget ért az utolsó óra is, különösen gyorsan telt a nap. Elsiettem ebédelni, s igyekeztem hamarabb befejezni mint Charlotte.
Elvittem a tálcámat és kimentem az ebédlőből, az aulában leültem Char cucca mellé. A csokit fönt hagytam, csak beszélni szerettem volna vele.
Mikor kilépett az ajtón és a táskája felé pillantott, oda, ahol ültem, szemében egy másodpercre rémület tükröződött, egy pillanatra meg is állt. Majd vett egy mély lélegzetet, nyugalmat erőltetett magára, folytatta útját, mintha mi sem történt volna. Odaért hozzám és elkezdte fölvenni a kabátját, vállára vetette táskáját, s hátat fordítva nekem, emelt fővel távozott az ajtón. Észbe kaptam és utánasiettem, a kapuban értem utol. Láttam, hogy rám akarja csapni, de nem tette, óvatosan lökte vissza, én pedig megfogtam és kiléptem rajta, miközben Charlotte átvágott az úton.
- Char... - szólítottam meg, mire megfordult és rám emelte tekintetét. - Szóval... izé... Boldog Valentin-napot. És holnapra majd hozok valamit. - böktem ki nehezen.
-Azt hiszem, összekeversz valakivel. - nevetett fel, értetlen tekintetemet látva azonnal megmagyarázta: - Nem vagyok se Bálint, se Valentin.
- Nem is névnapot köszöntöttem, hanem azért mondtam, mert a Valentin-nap a szeretet napja, és én tiszta szívemből szeretlek. - mondtam, végig próbálva a szemébe nézni. Próbáltam meghallani hogy felgyorsul-e Charlotte légzése e szavak hallatán, de nem hallottam semmiféle lélegzetvételt. Addig visszatartotta a levegőt, hogy csodának tartom hogy nem fulladt meg.
- Hát.. izé... nekem... mennem kell. Igen. Azt hiszem, arra. Haza. Vagy valahova. Igen. Megyek. Szia. - hebegte ijedten, s azonnal elfordult és elindult, azt hiszem, ha a sokk engedte volna, rohant volna hazáig.
Túl sok és túl őszinte volt neki egyszerre, már megtanulhattam volna, hogy nála ilyet nem szabad, csak elijesztem vele. Semmi gond, én türelmes vagyok, ha kell, még egy évig próbálkozom, már csak az a kérdés, Charlotte hagyni fogja-e?
