Peregtek a naptár lapjai, zajlott a nyár, rohantak az események körülöttem, s rohantak velük én is. Fizikailag ott voltam az események epicentrumában, de a figyelmem mindig máshol járt, észrevétlenül elkalandozott, mindig ugyanoda, ugyanahhoz a személyhez...
A nyár fele eltelt anélkül hogy láttam volna Charlotte-ot, anélkül hogy beszéltünk volna, vagy hogy egyáltalán hallottam volna felőle. Nem hittem hogy valaha is beismerem, de fájt. Az, hogy ugyanazt kell eljátszanom mint tavaly nyáron, csak idegesítő fiúkák nélkül, akik összejönnek Char-rel, idegőrlő volt. Persze tudtam hogy ő bizonyára nélkülem is nagyszerűen érzi magát, és eszébe sem jutottam a nyár folyamán, de ezt legnagyobb csodálkozásomra ő maga cáfolta meg.
Augusztus elején járt a dátum, de szó szerint, ugyanis elseje volt. Már minden reményemet elvesztettem, hogy Charlotte a nyáron még szóba áll velem, mikor teljesen váratlanul pittyent egyet a telefonom.
Életuntan a kezembe vettem, megnéztem, ki írt. Aztán még egyszer megnéztem. Lehet hogy harmadjára is, de akkor sem hittem a szememnek. Charlotte, a legbüszkébb és leggőgösebb ember akit ismerek, üzent. Nekem. Most.
Charlotte: Említetted hogy szándékodban áll rész venni a Nemzetközin... Jövőhét szombaton kezdődik. Csak gondoltam szólok, ha esetleg nem tudnád... :) - szóval csak ennyit ajkat közölni... semmi olyan, hogy a bocsánatomért esedezik amiért olyan nyersen lerázott, vagy hogy bevallja hogy ő is szeret és mindigvégig rám várt, csak még magának sem akarta bevallani. Azt hiszem, ez csak álom marad.
Hirtelen bevillantak a tavaly nyár emlékei. Az is fájdalmas volt, de az ideivel össze sem lehet hasonlítani... Aztán eszembe jutott a levél, amit az iskolától kaptam a napokban.
Tom: Tudom, de be kell mennem a fővárosba vérvételre, nemrég jött róla a levél. Pedig úgy volt hogy indulok a versenyen. :'( - elküldtem az üzenetet, és valóban elfogott egy szomorúság-féle. Persze gondolom Char majd kiugrott a bőréből örömében, amiért nem leszek ott. Néhány óra múlva sem érkezett válasz részéről, így már azt hittem, nem is válaszol, de szerencsére tévedtem.
Charlotte: De ugye tudod hogy négy napos? :) - ezzel finoman akarta kifejezni hogy hülye vagyok, de most rácáfoltam hasonló kínos helyzetekben alkalmazott szavaimmal...
Tom: Aha.
Valamiért, természetesen teljesen indokolatlanul ismét azt hittem, innentől nem válaszol. De mégis! Csupa meglepetés ez a nap.
Charlotte: Akkor egyáltalán nem is veszel részt? :) - ez a kérdés talán még tetszett is volna, ha nincs ott a végén az az emoji, amit most minden üzenete végére odabiggyesztett. Egyszerűen mintha csak egy barátjával beszélgetne... végül félretettem sértettségemet, és végiggondoltam a kérdést. Végül is miért hagyjam ki idén is az év legnagyobb versenyét, amit ráadásul helyben rendeznek kajálásokkal, gálával és bulival? Hülye lennék kihagyni...
Tom: De, szerintem igen. - és ezzel válasszal úgy éreztem, egyfajta ígéretet tettem Charlotte-nak, de legfőképp magamnak.
Szóval következő hét szombatjától keddig. Hajrá Nemzetközi!
