Sietve átöltöztünk sportruhába, a fagy hamar teret hódított magának, átjárta az egész épületet, mindenki didergett, miközben odakint lassan tekergett a köd.
Habár végül lett csapatom, eddig még soha nem éreztem ennyire cserbenhagyva magam.
Az idő megfagyni látszott, mintha a kinti világgal egyezett volna meg, hogy ha ő is, akkor maga is megáll. Szinte vánszorogtak az órák, csigalassúsággal fordult át egyik perc a másikba, másodperc a másodpercbe...
Valahogy mégis eljutottunk odáig, hogy a vegyes páros kezdődött. A megbeszéltek szerint átöltöztem a sárga pólómba, s plédembe burkolózva olvastam.
- Megnézzük, hogy kivel játszunk? - kérdezte Laurel egy idő után.
Bosszankodva összecsaptam a könyvemet, de azért felálltam, és odamentünk a bírói asztalhoz.
Kerestem a saját nevemet, mellette Tomét, de külön találtam... Tomot más mellé írták fel, engem pedig Michael-höz.
- Ez... ezt miért? Nem így lett felírva. - mutattam a nevekre, mire Peter is odajött.
Alaposan szemügyre vette, majd bólintott.
- Igaz. Szólok Tomnak. - mondta és elfutott.
Visszaültem a helyemre, és tisztes távolságból figyeltem a fejleményeket.
Tom meglepően gyorsan előkerült, majd fújtatva az asztalhoz lépett. Ujjaival végigkövette a sorsolást, a neveket, és felháborodottan az asztalra csapott. Felém pillantott, tekintetünk találkozott egy pillanatra, de azonnal visszabújtam könyvem biztonságot jelentő lapjai közé. Elfordult és elsietett a pályára, ahol az edzőnkkel váltott szavakat heves gesztikulálások közepette.
Elfojtott dühtől remegő arccal közeledett ismét felém, de legnagyobb meglepetésemre nem ment tovább, hanem megállt mellettem.
- Char, igaz hogy úgy volt, hogy veled leszek?
Haboztam, nem tudtam, mit kéne válaszolnom a hirtelen letámadásra.
- Hát... Úgy volt felírva.
- Mert az mondja a tanár úr, hogy ha te is azt mondod, akkor úgy lesz. - Mondta, mire én bizonytalanul bólogattam. Mikor nem mondtam semmit, Tom fogta magát és visszasietett az edzőhöz. Ismét heves gesztusok sorozata, majd az edző Tommal az oldalán visszabattyogott az asztalhoz, engem is odaintett, és belekezdett.
- Na most... Mit és hogy akartok?
- Úgy volt, hogy Charlotte-val leszek párosban, de ő Michael mellé lett felírva, én pedig Diana-hoz. - szólalt fel egyből Tom.
- Igen, csak az a helyzet, hogy Charlotte elméletileg az aranycsapatban van, és Michael is, de te nem. - Szólt közbe az egyik segítő. - Charlotte, te hogy akarod? Leszel Michael-el, vagy maradsz Tommal? - szegezték nekem a kérdést.
Három szempár kereszttüzében álltam, teljesen magamra maradva, egy súlyos döntéssel a vállamon. Tom reménykedve pillantott rám, Christine néni tekintete rosszallást sugárzott, az edző pedig unottan emelte felém szemét.
- Hát... nekem mindegy. Ahogy jónak látják. - böktem ki nehezen. Tom arca megrándult, amit próbáltam nem tudomásul venni.
- Akkor marad így. - intett le minket az edző.
Egy bólintással nyugtáztam, majd leültem a helyemre. Tom még megpróbálta utoljára kiharcolni azt, hogy velem lehessen, de egyből belátta hogy reménytelen. Dühtől reszketve elment, feladta.
