Reggel az első óra rajz volt, így értelemszerűen a rajzterembe kellett menni.
Épp Char-ék terme előtt sétáltam el, ígyhát kihasználtam az alkalmat, hogy megnézzem, itt van-e már.
A padja felé pillantottam, de bár ne tettem volna, mert ott volt... találkozott a tekintetünk, kisírt szemében fájdalom, könnyáztatta arca a sírástól vörös volt.
Én... én tettem ezt? Tegnap... Mikor csak úgy rárontottam és vádoltam mindennel, most miattam szomorú? Szörnyű volt így látni, rettenetes dolog látni valakinek a fájdalmát, amit te okoztál.
Csak egy szemvillanás volt az egész, nem több, de mindent elmondott. Mérhetetlenül szomorú. Meg kellett keresnem Shawn-t.
Lázasan kutattam a folyosó másik végét, hogy mikor bukkanhat fel. Mikor megláttam, odamentem hozzá és nyugalmat erőltettem magamra.
- Szia, Shawn!
Shawn furcsán méregetett, minden bizonnyal a túlzott lazaságom leplezett le.
- Tom, minden rendben?
- Miért ne lenne? - nevettem erőltetetten.
- Furcsán viselkedsz...
- Na jó, tudnod kell valamit...
- Hallgatlak. - állt meg szolgálatkészen, én pedig egy mély levegő után belekezdtem.
- Szóval... Ugye tegnap beszéltem Char-rel. Elég goromba dolgokat vágtam a fejéhez, és az előbb láttam az ajtóból, hogy a padjában összeomolva sír. Szerinted hogyan tehetném jóvá?
Shawn felhúzta fél szemöldökét, úgy nézett rám, mint valami hibbantra.
- De kis öntelt vagy... Lehet hogy nem is miattad van.
- De igen, biztos vagyok benne hogy csak én bánthattam meg ennyire. Te meg nemhogy inkább segítenél...
- Akkor tisztázd vele a dolgot, mert esküszöm, nem értem, mi folyik köztetek. Itt valami nagyon bonyolult és szövevényes, túl komplikált egy kívülállónak. Oldd meg magad. - intett le, és indulásra készen megfordult, de én megelőztem.
Bosszúsan összehúztam a szemem mikor elmentem mellette.
- Ennyit a barátokról. - vetettem még hátra a vállam felett, majd otthagytam. Jóvá kell tennem valahogy amit okoztam.
