Tiltott vonzódás

82. Fejezet

- Hanga, te mit művelsz? – vontam össze szemöldökömet, miközben megköszörültem a torkomat és próbáltam nem a felsőtestével szemezni, melyet egy pánt nélküli melltartó borított csupán.
Eddig is gondoltam, hogy a bőre a tökéletesnél is tökéletesebb, de hogy ennyire...
- Márk, fordulj már el! – ripakodott rám, miközben a nyelve kissé összeakadt.
- Segítsek? – kérdeztem, miközben közelebb mentem hozzá és a mellette lévő éjjeli szekrényre letettem a behozott dolgokat.
- Basszus, nem kell! Csak fordulj el! – idegeskedett, s próbálta hátul lerántani a ruhát a derekáról.
Ahogy láttam a cipzár akadt be és azzal bajlódott.
- Hagyd, hogy segítsek! Utána elfordulok. – ígértem meg.
Eszembe sem jutott az előbb tett ígéretemhez hű maradni.
Tény, hogy nem voltam berúgva és a reflexeim is jók voltak, de mondhatni egész jól éreztem magam az italoktól – Hanga látványától meg pláne - , ami előhozta belőlem azt a parasztot, aki nem cselekszik, csak bámul...pofátlanul és zavartalanul.
Bár teljesen józanul is szoktam nézni Őt, csak akkor tudom kontrollálni magam.
- Akkor már mindegy, hogy azután elfordulsz-e vagy sem. – nevetett fel és elengedte a kezével a cipzárt, majd szemeimbe nézett.
- Most segítesz, vagy sem? Elég idegen ez a helyzet. – türelmetlenkedett zavarában, én pedig a háta mögé léptem és az apró tárgyhoz nyúltam, majd néhány próbálkozás után letudtam húzni teljesen.
- Köszönöm. – mondta, majd a kezével elhessegetett magától.
- Nem azt mondtad, hogy már mindegy? – húztam össze a szemöldökömet szórakozóan.
- Márk! – nézett rám amolyan „fárasztó vagy, tudod?" pillantással, s végül elfordultam.
Igaz, kész megpróbáltatás volt a fallal szemeznem, Hanga teste helyett, de végül is, ha ilyen áron kell valamelyest elérnem, hogy bízzon bennem, akkor hát legyen.
- Most már megfordulhatsz. – szólt, majd amikor felé pillantottam egy sötét köntösben volt előttem.
- Találtam az egyik szekrényben, remélem nem baj. – magyarázkodott, majd meg sem várva válaszomat a fürdőbe ment. Pár pillanat múlva meghallottam a víz csobogását, én pedig lefeküdtem az ágyra és próbáltam elvonatkoztatni attól, hogy Hanga bent meztelenül áll a zuhanykabinban és a testébe dörzsöli a tusfürdőt.
Gyerünk, Márk most fogd vissza magad!
Legszívesebben szó nélkül bementem volna és néztem volna ahogy engedi, hogy a víz lecsöpögjön magáról.
- Márk! – kiabált ki a fürdőszobából, s gondolataimból kizökkenve nyitottam be a helységbe, ahol egy szál törülközőben állt.
Rossz döntés Hanga, rossz döntés!
- Miért hívtál? - tettem fel a kérdést, miközben arcátlanul végigmértem a puha textillel eltakart testét.
- Szerintem ezt te is tudod. – döntötte fejét oldalra.
- Azt hittem észhez tértél. – húztam össze szemeimet. Összezavart; azt hittem az előzményekből, hogy kitisztult kissé a feje.
- Próbáltam eljátszani, hogy jól vagyok! Hogy kijózanodtam kicsit. És ahogy látom színpadias alakítást nyújtottam. – jött elém és tette mellkasomra tenyerét.
- Ne csináld ezt! Menj lefeküdni. – hihetetlen, hogy milyen hatást gyakorol rám.
Ha józan lett volna, még akkor is elgondolkoztam volna azon, hogy ugyanezt mondtam volna-e. Nagy valószínűséggel igen, bár ezt nem tudhatom biztosra.
- Annyira vak vagy néha! – ölelte át tarkómat és ütközött össze mellkasunk.
- Csak téged próbállak óvni.
- Vagy csak határt akarsz szabni a vágyaidnak. – hajolt fülemhez.
- Hanga! – toltam el magamtól, minden önuralmamat összeszedve, ő pedig összehúzta szemeimet.
- Lehet, hogy az eszed azt súgja, hogy ellent kell, hogy mondj nekem...de egy másik részed egészen az ellentettjét sugározza. – haladt lejjebb tekintete, ekkor pedig elszállt az agyam, vele együtt a benne lévő józan ész is.
Magamhoz húztam és szájára nyomtam enyémet.
Újra érezhettem ajkait, viszont a felszabadító érzést elnyomta az egyre inkább erősödő vágy.
Miközben csípőjét még inkább magamhoz szorítottam, ő hol tarkómat simogatta, hol hajamba túrt és beletépett, mire morgó hang hagyta el torkomat.
Teljesen elvarázsolt, a teste, a csókja, a sóhajai...az őrület határába kergetett a tudat, hogy ha egy mozdulattal letépném róla az átkozott törülközőt akkor vajon lenne-e rajta fehérnemű vagy sem.
Egyre jobban beleolvadtunk a csókokba, egymás ajkát szívtuk és haraptuk, majd kezem lejjebb ment fenekére és egy mozdulattal felemeltem.
Közelebb akartam magamhoz érezni, még közelebb és közelebb.
Megfordultam, mosdókagylóra ültettem és közelebb húztam magamhoz még jobban.
Képtelenségnek találtam azt, hogy most lefogok tudni állni, de tudtam, hogy ha megtöröm a pillanatot akkor ismét egy helyben fogunk tengni egy ideig.
Hátrahajtotta a fejét, s nyakát csókoltam, miközben halkan sóhajtozott.
Zene füleimnek.
Többet akartam és Hanga motiválása nem segített a helyzeten.
A nyakán egy pontot kissé erősebben szívtam meg, mire nyögés hagyta el a száját és erősebben tépte meg a hajamat.
A következő pillanatban meghallottam a sikongásokat és a tűzijáték hangját, aminek következtében elszakadtam Hangától, aki duzzadt ajakkal, kipirult arccal és elsötétedett szemekkel pillantott rám.
- Ezt nem lehet. – fordultam el és győzködtem magam, hogy nyugodjak le.
Ha most ismét hagyom magam, akkor Hanga életében korai dolgok fognak bekövetkezni.
- Gyűlöllek! – mondta megvető hangon, majd kiment az ajtón, amit maga után hangosan becsapott.

Sziasztoook!!!😍😍
Igen, későn jöttem ezzel a résszel és mar is miatta a lelkiismeret rendesen, de a lényeg, hogy most végre tudtam hozni.
Remélhetőleg most már normális időközönként fogom tudni hozni a fejezeteket.
2020-ban még tervezek kirakni rész(eke)t és haladunk tovább a történettel 2021-ben is, ugyanis még messze nincs vége a sztorinak.❤️😍☺️
Vigyázzatok Magatokra és További Szép Estét!😍☺️😍❤️😍☺️