Tiltott vonzódás

73. Fejezet

- Siettem, ahogy tudtam, de a buszsofőr balhézott az egyik nénikével. – mondta köszönésként Áron, amikor leült a 3 székes asztal üresen hagyott helyére.
- Végül mi lett a vége? – érdeklődtem.
- A néni felmutatta a személyiét. – húzta el a száját és nevettem fel a lapos poénon.
- Szóval, milyen volt a tegnap? Te? Eddig is az egyik arcoldalad puffadtabb volt? – hunyorított Áron.
- Ezt tegnap kaptam.
- HOGY MI? – mondták egyszerre mind a ketten én pedig a fontosabb részleteket elmondtam nekik a Marcellal való találkozásról.
- Remélem már voltatok a rendőrségen. – mondta Lívia.
- Voltunk, amikor jöttünk el, már elméletileg indultak ki hozzá. – ezután még kicsit faggattak a találkozóról és megkérdezték, hogy jól vagyok-e.
Szerintem szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem rendített meg annyira ez a történés. Talán azért van ez, mert havi szinten olvasok ezzel a témával kapcsolatos könyveket és már megtanultam kezelni ezt a fajta érzelmet és sokkot.
- Biztos ne kísérjünk haza? – aggodalmaskodtak mindketten.
- Nem szükséges. – legyintettem, majd elbúcsúztam tőlük és a közeli buszmegálló felé mentem. Gondolkoztam, hogy az úttesten átmenve egy teljesen más irányba menjek a házunk helyett, de végül maradtam annál, hogy egyenesen haza megyek.
Szerettem volna újra látni de be kell, hogy valljam kissé féltem.
Hogy mitől?
Mindentől.
Nem tudtam milyen lesz őt újra látni, fogalmam sem volt, vajon hogy viselkedtem volna, vagy ő hogyan állt volna hozzám.
Inkább kínozd magad Hanga, igazad van!
Teljesen elment az eszem.
Van egy férfi, aki odáig van értem és én is érte...erre visszautasítom.
Miközben ezen gondolkoztam a busz begurult és felszálltam, majd ledobtam magam az egyik ülésre.
Pár perc múlva hazaértem és bent a családom többi tagja takarított.
- Miért nem szóltatok, hogy ne menjek? Segítettem volna. – néztem körül.
- Még nem maradtál le semmiről. – nevetett fel apa, én pedig a csizma helyett egy papucsot vettem a lábamra és miután levettem a kabátomat beálltam segíteni.
- Mire fel ez a nagytakarítás? – érdeklődtem, mikor az ablakot pucoltam.
Nyilván ünnepek előtt állandóan nagy a felhajtás, de ez már rémisztően hatalmas volt.
- Úgy gondoltam, hogy eltereli a figyelmünket az esetedről, másrészt pedig vendégeink jönnek pár nap múlva. – tájékoztatott anya.
- Nagyiék most ide jönnek? – lepődtem meg. Mindig mi megyünk náluk; ott gyűlik össze az egész család – rendben, majdnem a teljes - és ünnepeljük a Karácsonyt.
Természetesen vannak rokonok, akik wellnessezni mennek meg ilyenek.
Persze, azzal sincs baj, mert ha nekik az a jó, akkor egészségükre, de szerintem ez a fajta ünneplés meghittebb.
- Hozzájuk mi megyünk. Más vendégek jönnek. – vigyorgott Míra, miközben a partvisra támaszkodott.
- Elmagyarázná valaki, hogy mi folyik itt?
- Majd megtudod. – vigyorgott és tovább csinálta a dolgát, mire csak megforgattam szemeimet. Apának ekkor megcsörrent a telefonja és amint felvette lehervadt a mosoly az arcáról és helyét a komolyság vette át.
- Ki volt az? – kérdezte anya, miután másik szülőm bontotta a vonalat.
- A rendőrség. Bevitték Marcellt. – morgott, majd megegyeztünk, hogy miután végzünk a takarítással bemegyünk és elintézünk minden olyasmit, amit eltudunk ilyen kevés időn belül. [...]
Amikor a rendőrkapitányságra értünk egyáltalán nem volt bennem féltség érzet...tudtam, hogy itt nem bánthat.
Amikor beértünk és tájékoztattuk az ügyeletes rendőrt, elvezetett minket az egyik terem elé.
- Bent van egy munkatársam, szeretne bemenni hozzá? – nézett rám, én pedig bólintottam.
Meg kellett tudnom, hogy miért volt olyan amilyen. Ennek ellenére tudtam, hogy egy szavának sem szabad hinnem.
Amikor kinyitotta előttem az ajtót Marcell velem szemben ült az asztal túloldalán.
- Micsoda meglepetés! – húzta gonosz mosolyra arcát, de egy mozdulatot sem tett, pedig a fal mellett álló rendőr szinte megrögzötten figyelte, mikor vesz akár egy levegőt is.
- Miért csináltad azt, amit? – érdeklődtem, mikor leültem a szabad székre.
- Hogy majdnem megbasztalak, ha még egy kicsit több lett volna benned és nem esek el?
- Én rúgtam beléd és sebesítettelek meg, önvédelemből. – válaszoltam kimérten, ő pedig már válaszra nyitotta a száját, de megelőztem:
- Azt pedig nagyon ajánlom, hogy ne mondd, hogy drogot is fogyasztottam, mert a vérem már le van adva a laborba...senki nem fog hinni neked. – ráztam a fejem alig láthatóan.
- Azt hiszed, hogy okos vagy...de ugyanolyan fruska vagy, mint a többi. – mozdult meg indulatosan, mire a rendőr visszalökte.
- Mármint olyan fruska, aki nem hagyja, hogy a férfiak azt csináljanak vele, amit ők akarnak és bántsák őket? Nem ezek a nők a fruskák, hanem a férfiak, akik ilyen dolgokat tesznek a nőkkel. – mosolyodtam el, majd választ nem várva felálltam és az ajtó felé mentem.
- Ezt még nagyon meg fogod bánni, Hanga! – kiáltotta utánam.
- Azt fogod megbánni, ha nem fogod be a pofádat. – morogta a rendőr, s kimentem az ajtón, ahol anyáék vártak.
- Azt hittem, hogy csak az alkohol miatt volt olyan, amilyen...de igazából egy beteg állat. – ráztam a fejem zavartan.
- Remélem nem volt semmiféle incidens bent. – jött elénk a nyomozó, majd apával kezet fogott.
- Ugye nincs mentális betegsége? – céloztam a kis teremben lévő egykori barátomra.
Ugyanis, ha elég tájékozott vagyok a témában, akkor a bármilyen pszichés betegségben szenvedő embereket nem zárhatják börtönbe.
- Nem, szerencsére ilyesmi nincs a háttérben. A fickó előzetes letartóztatásban lesz még Január közepéig körülbelül. Aztán megkezdődnek a komolyabb hangvételű tárgyalások az ügyében. Bár nem sok esélye van arra, hogy a jövő Húsvétot kint töltse. – tájékoztatott minket a férfi, majd miután apa váltott még vele pár szót, elindultunk haza. [...]

Sziasztoook!!!❤️😍
Ez a rész is inkább a történetben szereplő komoly szálat boncolgatta, de ígérem a következő már sokkal könnyebb hangvételű és szórakoztatóbb lesz.
Hamarosan jövök a következő fejezetekkel!
További Szép Napot és Szép Hétvégét!❤️😊