Tiltott vonzódás

113. Fejezet: 2020.03.28.

Márk

Mivel a „fontosabb" program késő délután vette kezdetét, ezért az esemény előtti időt a felgyűlt dolgozatok javításával töltöttem.
Ahhoz képest, hogy körülbelül fél éve kezdtem bele a tanári karrierembe, eléggé megszerettem. Tény, hogy a diákokon látszik az, hogy mennyire a különböző tantárgyak ellen akarják „uszítani" a tanárokat, de az elhivatottság – nálam legalábbis – elég erős tulajdonság.
Kezdeti lelkesedés...mondanák a régebben szakmában lévő emberek...de hát kinek ez, kinek az.
Hanga aznapi üzenetei jól indították a napomat.
Annak ellenére, hogy az egymásnak üzengetés helyett a személyes találkozások hívei vagyunk, nem titok, hogy jólesik, ha gondol rám a hétvégén is.
Minél több ideje vagyunk egy pár, annál inkább érzem, hogy a „rózsaszín felhő" nem akar eltávolodni a fejem felől, csak még jobban erősödik.
Bár ezen nem lepődöm meg...Hanga megtestesíti azt a személyt, akire mindig is vágytam.
Bevallom, még a néhai vitákat is szeretem vele, mert így is kifejezi, hogy mennyire érdeklem.
Puhány lettél Márk! – jelentenék ki a spanyol barátaim.
Valószínűleg észre is veszik rajtam a változás szelét, ugyanis amikor beszélünk nem igazán van kedvem arról hallani, hogy kinek hány kalandja volt a héten.
Bátran mondhatom azt szerintem, hogy Hanga mellett megkomolyodtam kissé.
Gondolkodásom közepette a telefonom csörgésére lettem figyelmes, a kijelzőn pedig apa száma jelent meg.
Rosszul kezdődik...
- Remélem csak azért hívsz, mert hamarosan itt a Húsvét. – jelentettem ki köszönésként.
Amikor még gyerekek voltunk, apám ezt az ünnepet folyamatosan próbálta emlékezetessé tenni. Locsolkodni vitt minket Kristóffal, míg anya és Klaudia otthon várták a velünk egykorú srácokat, akik olcsó kölnivel befújták a hajukat. Klau utálta ezt a hagyományi részét az ünnepnek...sokkal jobban szeretett anyának segíteni a konyhában a sütés-főzésben.
- Jelenleg a Húsvéton gondolkodok a legkevésbé. – morogta.
Mióta apám átvette egy barátja cégét is – ezzel megmentve a vállalatot az anyagi csődtől – haragos állandóan. Persze érthető, mert 2 vállalkozást vinni egyszerre nehézkes, de tekintve, hogy már egyikőnk sem él a családi házba rajtuk kívül, így csak megkönnyítjük a dolgát neki is.
- Kezd összeomlani a kártyavár.
- Kristófot kell keresned az ilyen ügyekben. – jegyeztem meg tárgyilagosan.
- Tudod, hogy nem hiába ment Magyarországra. – persze, miért is ne a középső gyerekre maradnának a legnehezebb döntések?
Egyetlen dolog miatt neheztelek a bátyámra...mégpedig azért, mert neki volt választása.
- Akkor ott van Klaudia. – forgattam a szemeimet.
- Ő még most egyetemista, Márk! Ha akarná, sem tudná elvállalni.
- Bízz meg egy közeli barátot.
- Kifogásokat keresel csak, fiam! Hasonlítsd már össze a két életet! – próbált győzködni.
Tudhatná már, hogy nálam ez nem hatásos, amint besokallok szívbaj nélkül bontom a vonalat és lehetetlenítem el attól, hogy elérjen.
- Már milliószor megtettem, nem hiába vagyok itt! Kaptam egy tiszta lapot, egy új esélyt és nem fogom ezt eldobni.
- Nő van a háttérben? – jött a hirtelen kérdés.
Sosem osztottam meg a családommal a kalandjaimat, mert úgy voltam vele, hogy valójában nincs is miről beszélnem, viszont Hanga...ő nem csak egy futókaland, ő a napjaim bearanyozója.
- Igen, van egy nő, aki már az életem része lett, valamint az iskolát sem akarom itt hagyni...szeretem a tanári állásomat.
- Mindenre van megoldás. – jött a klisés szövegével, amely már halálig fog kísérteni, úgy érzem.
Szerinte mindenre van megoldás...szerintem pedig vannak olyan helyzetek, amelyekben ha akarnék sem tudnék kiskaput találni.
- Erre nincs és többet nem akarok erről a témáról hallani!
- Megfogod magad gondolni...mert ugyebár a család az első. – ellenséges mondata után megszakította a hívást, én pedig magamba roskadva koncentráltam arra, hogy elterelődjenek erről a gondolataim.

Hanga

Elérkezett az a Szombat, amelyen Míra bulijára került sor.
Nővérem az előző napokban ígéretéhez híven segített a lemaradásban és szinte mindent betudtam pótolni. Leginkább a tölteléktárgyakkal voltam elmaradva, szóval remélhetőleg ebben a tanévben már nem lesz ilyen hátrányom.
Mivel az előző napokban testvérem már elrendezett mindent a partival kapcsolatban, így nem kellett korán kelnem nekem sem.
Az már egy másik téma, hogy a tegnapi családi rendezvényen befogtak, hogy segítsek az előkészületekben, viszont mivel csak néhány szalaggal kellett feldíszíteni a ház egyes részeit, nem igazán kellett nagy erőfeszítéseket tennem.
Körülbelül 11 órakor keltem fel és miután a reggeli teendőimmel végeztem elkezdtem nézelődni a ruhák között, miközben a tegnap esti beszélgetés jutott eszembe, amelyet Líviával folytattam le telefonon.
- Kicsit szokatlan volt nyilván, de nem volt vészes. Bár a doki megkérdőjelezte, hogy tényleg tisztában vagyok-e azzal, hogy a fogamzásgátló szedésének milyen mellékhatásai lehetnek.
- És tényleg felfogtad? – vontam kérdőre, mire egy „ahj Hanga" panasz hagyta el a száját.
- Ezt most egyáltalán nem azért mondom, hogy eltántorítsalak vagy valami ilyesmi, de anya is szedett egy ideig fogamzásgátlót Míra születése előtt...és ő egészen nehezen jött össze. – magyaráztam.
- De nem minden ember egyforma. – szinte láttam magam előtt, ahogy megforgatja szemeit.
- Ugyanúgy előfordulhat ez más emberrel is. Egyszerűen csak féltelek!
- Ha valami nem lesz rendben, úgyis jelzem az orvos felé. Amúgy megvan, hogy mit veszel fel a nővéred bulijára? – a figyelemfelkeltő tématerelését inkább nem tettem szóvá.
- Nem! Holnap úgyis lesz időm és majd akkor szétnézek, hogy mik vannak a szekrényben. – rántottam vállat.
- Azért vigyázz magadra te is! Kitudja milyen alakok lesznek jelen. – vette elő aggodalmaskodó énjét. Annak ellenére, hogy nővérem nem kis változáson ment keresztül az utóbbi időben, egyedül talán Lívia az, aki még mindig ellenséges szemmel néz rá.
Kissé paranoiás, de én így fogadom el őt.
- Nem 6 házas partit fog tartani. – nevettem fel.
- De akkor is! Tanár úr ott lesz?
- Nem tudom, nem kérdeztem róla Mírát. – iszonyatosan nehéz néha hangszínváltozás nélkül hazudni. Szinte folyamatosan lebukok majdnem...csoda, hogy még nem vette észre senki a néhai szokatlan viselkedésemet.
- Végül is, legalább lesz ott még egy plusz ismerős arc. – jegyezte meg, s néhány perc múlva bontottuk a vonalat.
[...]
Ahogy a vállfákat tologattam egyik oldalról a másikra a szekrényben, úgy egyre fogyott az időm. Egyszerűen nem találtam meg AZT a ruhát, amely egyszerre elegáns is egy szülinaphoz és Márknak is elnyerné a tetszését.
Van, hogy néhány alkalommal neki panaszkodok, hogy nincs mit felvennem, de akkor azt mondja, hogy:
- Felvehetsz akármit, számomra akkor is gyönyörű leszel.
Annyira jó érzés, amikor ilyen apró bókokat suttog a fülembe, miközben ujjaival a csípőmön köröz. Alsó ajkamra haraptam, mialatt ismét lejátszódott lelki szemeim előtt az előbb említett jelenet. Imádtam minden egyes pillanatot felidézni, amit Márkkal valaha is megéltünk...csak még inkább biztosítottak ezek az élmények, és a közbeni érzések arról, hogy tényleg szeretem őt.
- Hanga! – szakított ki a gondolkodásból Míra, mire megráztam a fejemet és rá pillantottam.
- Meg van a ruhád már? – kérdésére nemlegesen megráztam a fejemet.
- Van számodra egy nagyon szexi hacukám. – dicsekedett, majd el is tűnt az ajtómból.
Előre féltem, hogy milyen göncöt fog elém hozni, ugyanis nővérem nem a visszafogottságáról híres.
- Szó sem lehet róla! Ez nagyon merész. – magyaráztam, amikor megláttam a kezében lévő darabot.
- Ez tökéletes lesz! Herczeg elfog ájulni. – vigyorgott.
- Valószínűleg érdekelni sem fogja, hogyan nézek ki. – forgattam szemeimet, mintha egyáltalán nem érdekelne az, hogy Márknak elnyeri-e a cucc a tetszését vagy sem.
- Próbáld fel, kérlek! – rebegtette szemöldökét.
- Nálam ez nem válik be. – figyelmeztettem, de végül elvettem a fekete ruhát a kezéből és a fürdőbe mentem, hogy átvegyem.
- Nagy a dekoltázsa. – panaszkodtam, amikor kimentem Míra elé.
- Te hülye vagy! Tökéletes! Ezt fogod felvenni és ezzel nem szállok vitába! Szülinapomra azt kérem, hogy ezt vedd fel. – hadart.
- Már tegnap megkaptad a szülinapi ajándékodat. – nevettem fel.
Az ajándékom az idősebb Magyar számára egy olyan kis táska volt, amelyet már párszor emlegetett, hogy megakar venni, csak éppenséggel folyamatosan elfogyott a raktáron, amikor ő nézte.
Fél hónapja állandóan böngésztem a neten, hogy mikor lesz újra feltöltve a raktár, s amikor láttam, hogy pár darab még van a készletből, azonnal lecsaptam rá és néhány napja meg is jött.
Mire meggyőzött, hogy igenis ezt a ruhát kell felvennem már 4 órát ütött az óra.
Mindenféle kifogást felhoztam, csakhogy ne legyen muszáj ebben lennem mások előtt, viszont Míra érvei ellen esélyem sem volt.
Még ebéd közben is azzal nyaggatott, hogy nem fogom megbánni, ha ezt a szettet veszem fel.
Végül megadtam magam neki.
[...]
- Mikor fogtok hazajönni? – érdeklődött anya, amikor már mindketten teljesen elkészülődtünk és összeszedtünk minden szükséges holmit...6 óra volt ekkor már. Az ember azt hinné, hogy ahogyan idősödik, úgy egyre kevesebb időt kell tölteni készülődéssel...mekkora tévedés.
- Holnap. A hely, amit béreltünk szállást is ad, szóval nem kell senkinek majd fuvarozgatni senkit. – tájékoztatta őt Míra.
A következő pillanatban jelzett a telefonom, miszerint írtak:
- Biztos nem küldöd el, hogy miben vagy? – Márk üzenetén ismét elmosolyodtam.
Mióta elmondtam neki, hogy egész érdekes ruhám van, azzal nyaggat, hogy küldjek neki egy képet, viszont agyhúzás céljából azt mondtam neki folyamatosan, hogy majd meglátja a helyszínen.
- Majd meglátjuk fogsz-e tudni uralkodni magadon. – válaszoltam neki, majd eltettem a készüléket.
- Te meg mit vigyorogsz, mint a tejbe tök? – fordult felém nővérem, mire csak legyintettem egyet.
Pár perc múlva dudaszó ütötte meg a fülemet, s elköszöntünk anyáéktól.
- Milyen csinik vagytok! – mondta köszönésképp Kristóf a dicséretet, majd miután Mírával váltottak egy csókot beültünk az autóba.
- Sokan lesznek? – érdeklődtem.
- Kb. annyian, mint Szilveszterkor. – válaszolt a férfi.
Az út hátralévő – maximum 15 percében – a mellettünk elsuhanó házakat néztem és hallgattam, ahogy az elöl ülő páros valami kis semmiségen vitatkozik.
Amikor a helyszínre értünk egy barátságos vendégház fogadott minket, fehér kövekkel kirakott járdával.
- Az egész ház a miénk ezek szerint? – néztem a lányra, aki tapsikolva bólintott.
- Tanár-diák szex? – suttogta Kristóf elém érve.
- Te mit szedsz? – kérdeztem zsigerből.
- Márk rád lesz állva...tuti. – vigyorgott, mint a vadalma. Jobbnak láttam, ha nem szólok semmit vissza, s csak megforgattam szemeimet, majd elindultam nővérem után.
Már elkezdett kissé sötétedni, ezért a vendégház körüli fények aktiválódtak.
Amikor beértünk mindenki egyszerre köszöntötte a születésnapost.
Pár pillanat múlva éreztem magamon Márk perzselő pillantását, s kis bátorodást nyerve csak még inkább kihúztam magam, hogy lássa mennyire is leszeretném őt venni a lábáról.
Lassan mindenki átadta a nővéremnek szánt ajándékokat, aki az egyik tárgyaknak kialakított helyre tette azokat.
- Mivel lassan kell kezdeni az estét, ezért mindenki alkoholmentes pezsgővel koccint rám. – vigyorgott Míra, majd az ő és Kristóf köszöntője után koccintottunk rá.
Az egyik közelebb lévő bárszéken helyet foglaltam és az ott felsorakozó italok közül kiválasztottam a pezsgőhűtő edényből egy üveg Veuve Clicquot Rosét és öntöttem magamnak.
- Egyedül akarsz pezsgőzni? – jött mögülem a mély orgánumú hang, mire az egész testemen jóleső borzongás futott végig.
- Az előbb már megvolt. Az önzőzés ér? – szóltam neki oda, s épphogy kitudtam venni a nagy zaj miatt a lépéseit, ahogy felém közeledik.
- Elképesztően gyönyörű vagy! – hajolt a fülemhez, majd az érzékeny részére puszit adott.
- Mírának köszönhető. – rántottam vállat, azt próbálva mutatni, hogy teljesen a magam ura vagyok.
Egyáltalán nem voltam az.
Még nem is ittam, csak egy alkoholmentes italt akkor és máris másfelé jártak a gondolataim.
Márk leült a mellettem lévő bárszékre és öntött magának is az italból.
- Szerintem kisajátíthatnád magadnak, mintha neked lett volna tervezve. – mondta rezzenéstelen arccal – valószínűleg abból a célból, hogy ne vegye senki észre a testbeszédén azt, hogy miként reagált rám.
- Pont te mondod ezt? – mértem végig szemtelenül egész testét, miközben a pezsgőspoharat érintettem a számhoz és az ital minden egyes kortyát megittam.
Egy sötétzöld ing volt rajta, amelynek felső két gombja nem volt begombolva. Ez a darab tökéletesen mutatta izmait, ennek ellenére mégis elegáns megjelenést sugárzott a fekete nadrágjával együtt.
- Pontosan tudod, hogy mennyire feltűnően csinálod. – jegyezte meg, célozva a stírölésére.
- Pontosan tudod, hogy nem feltűnő, csak nem tudsz uralkodni magadon. – húztam gonosz mosolyra számat, mire válasz helyett megitta a magának öntött pezsgőt.
- Fogalmazzunk úgy, hogy... - folytatta volna mondatát, mikor engem Kristóf, Márkot pedig Míra húzta a kialakított „tánctérre".
- Izzik köztetek a levegő. – jegyezte meg a férfi.
- Nem tudom, hogy miről beszélsz.
- A vak is látja, Hanga! Ha nem lennél a diákja, egyből a szobára vinne. – vigyorgott.
- Ugyan, kérlek... - forgattam szemeimet.
- Ismerem az öcsémet...ha nem lenne következménye, akkor simán felszedne téged.
- Miért akarod ennyire, hogy az öcséddel legyek? – vontam kérdőre megjátszva magamat.
- Jól néztek ki együtt és normális vagy, simán működne köztetek a kémia. – rántott vállat.
- A tanárom. – tisztáztam le.
- Elhiszed, hogy őt sem érdekelné más esetben, hogy diák vagy? – vonta össze szemöldökét, s én válasz helyett inkább visszamentem a székre, ahol ezelőtt helyet foglaltam és ittam még egy pohár pezsgőt.
Kezdtem aggódni...ezelőtt Kristóf nem hozta fel ilyen gyakran ezt a témát és egyik napról a másikra csak úgy nem emleget ehhez hasonló dolgokat az ember.
Tovább fűztem volna ezt az elméletemet, ha nem jelent volna meg mellettem Márk.
- Mírának sem mondtad el? – kérdezte halkan, mire nemlegesen megráztam a fejem.
- Kristóf összeakar boronálni veled. Ezért innom kell, hogy továbbra is tudjak hazudni. – motyogtam, majd az egyik italért nyúltam.
- Ha ez téged aggaszt így, akkor elmondhatjuk nekik.
- Csak egyszerűen...kicsit nehéz hazudnom, de idővel úgyis elmondhatjuk. – mosolyodtam el, miközben beleittam a kiöntött alkoholba, Márk szemeiben pedig láttam, hogy számára is könnyebb lenne, ha nem titkolóznánk.
Egy ideig még izgalmas volt ez a titkolózás, de most már inkább mondhatnám tehernek.
Legalább egyetlen helyet szeretnék Márk lakásán kívül, ahol nem kell elrejteni hogy hogyan érzünk egymás iránt.
[...]
Még egy pár kör után felhagytam azzal, hogy számon tartsam mennyi is az elég.
Kezdett átmenni a gondolkodásom arra a szintre, hogy „egy napot megengedhetek magamnak".
- Tudnánk beszélni egy csendesebb helyen? – kérdezte Márk aligha túlkiabálva a zenét, mire bólintottam.
- Fent a 3.szoba a miénk, bal oldalt.
- Miénk? – vontam össze szemöldökömet.
- Külön ágyas, de arról nem szólt senki, hogy nem lehet szabadon hagyni az egyiket. – kacsintott mosolyogva, majd további szó nélkül elment mellettem.
Néhány perc múlva elindultam a lépcső felé és szerencsére senki nem vont kérdőre, hogy hova megyek és miért...már nem mintha magyarázattal tartoztam volna bárkinek is, de úgy gondolom, hogy jobb a békesség.
Amikor a szobába értem láttam, hogy halvány fény teríti be az egész helységet és az egyik ágyon a táskámat, a másikon pedig Márk holmija foglalta el a helyet.
Kulcsra fordítottam az ajtót a biztonság kedvéért.
- Hogy érzed magad? – érdeklődött, miközben helyet foglaltam az ölében, vele szemben.
- Nem vagyok elég ittas ahhoz, hogy letámadjalak. – mosolyogtam, ő pedig mintha kicsit megkönnyebbült volna.
- Tudod, hogy ahhoz nem kell alkoholt fogyasztanod. – suttogta, miközben ajkai súrolták enyéimet.
- Attól még türelmetlen vagyok. – válaszoltam, majd mosolyogva csókban forrtunk össze.
A lenti zene alig hallatszódott fel és a tudat, hogy mindenki más szórakozik, mi pedig egymással foglalkozunk, csak még jobban felélesztette bennem a tüzet.
Elkezdtem kigombolni az ingét, ő pedig fedetlen combomon liftezett tenyereivel.
- Megint elakarsz csábítani. – morogta, majd megharapta nyakam érzékeny részét.
- Mindig.
- Menj zuhanyozni! – utasított halkan, én pedig szemet forgatva felálltam az öléből.
- Te meg csapd ki addig! – vágtam vissza, utalva arra, hogy éreztem milyen hatással voltam rá.
- Majd te fogod. – húzott győztes vigyort szájára. Szavak nélkül bemutattam neki, mire kitört belőle a nevetés, majd elvonultam a fürdőszobába.
Imádtam ezt a férfit...

Sziasztoook!!!😍😍😍
Mivel a Márkkal történt események kezdenek egyre fontosabb szerepet játszani a történetben, úgy gondoltam, hogy egy kis "reflektorfény" neki sem árt...remélem, hogy így is elnyerte a tetszéseteket a rész.☺️🥰
Igyekszem hosszabb terjedelmű fejezeteket hozni és remélem az "érzelmi hullámvasutam" után már beletudok vágni az újabb terveimbe.
Hamarosan jövök a következő történésekkel!😍🥰❤️☺️
Addig is Vigyázzatok Magatokra és További Szép és Élményekkel Teli Nyarat!❤️❤️❤️