Tiltott vonzódás

22.Fejezet

Miután vége lett az Számvitel órának siettem a büfébe, hogy el ne hordják előlem a hot dogot, mivel a gólyák hajlamosak arra, hogy kikéredzkednek hamarabb és direkt ezt a finomságot veszik meg. Szerencsére csak 2-en álltak előttem és persze, hogy ők is azt vették, amit én szerettem volna, viszont Géza bácsi megnyugtatott, hogy nem kell kapkodni, van a raktárban is pár darab. Csak akkor estem pánikba, amikor az előttem lévő 7-et... igen 7-ET kért és a büfés már a raktárból is kihozta az utolsókat.
- Na, majd legközelebb. – nevetettem fel magamba és kértem egy hamburgert. Amíg vártam megláttam, ahogy Marcell az egyik végzős csajjal zajosan közlekedik a folyosón és erre nem csak én lettem figyelmes.
- Felfognád, hogy nem fogom újra lerendezni azt, hogy le legyetek fotózva próbán? Mindenki el van foglalva a maga dolgával. – szólt rá erélyesen, a csaj pedig bemutatott neki és megfordult, majd elment.
- Nem hiszem el, ilyen picsát. – dühöngött Marcell, miközben mellém ért.
- Üdvözletem Géza bá! Szia, Hanga! Mi újság? – nézett rám, mialatt várta a sort ő is. Ténylegesen van benne egy kicsi egoizmus, de addig MÉG nem ment el, hogy tolakodjon a sorba.
- Szia, szokásos... ahogy látom ma is meg vagy áldva. – mosolyodtam el.
- Ne is mond! Lillán állítólag nem állt jól a póló, amiben próbán volt és ezért az egész fotósorozatot újra akarja tervezni. – forgatta szemeit. Az iskolarádió megszólalt a folyosón felszerelt ki hangosítón keresztül, Marci pedig feszülten hallgatta, hogy milyen zenét raktak be. Amikor meghallotta az említett zenét morogva tetette el a kért kajáját és ment a rádióba, hogy az ilyen trágár szavakkal megtelt dalokat kikapcsoltassa. [...]
Miután vége lett a sulinak a többiekkel megkönnyebbülve mentünk ki az árkádok alá, ahol minden Hétfőn gyülekezni szoktunk.
Mellettünk ment el a szokásos 3-as ördögi tanárkör, akik név szerint Vass Zoltán, Nemes Krisztián és... Herczeg Márk. Megálltak a mögöttünk lévő dohányzó terület alatt, mely csak a tanároknak megengedett hely.
Esküszöm hasonlítani, tudnám a cselekedetemet az Alkonyatban szereplő Belláéhoz, mivel a legóvatosabban hátranéztem, hogy pedagógusunk is rágyújt-e. Váratlanul ért, hogy tekintetünk összetalálkozott, s zavaromban hihetetlenül gyorsan visszanéztem osztálytársaimra, akik szerencsére az előbb történtekből nem vettek észre, egy pillanatot sem. Zavarba jöttem egy szempillantás alatt és éreztem, hogy megint vörösödni kezd a fejem.
- Minden oké? – nézett rám kérdőn Zsolti.
- Nekem mennem kell, még készülni kell a holnapi angolra. – találtam ki az elfogadható kifogást.
- Holnap ír a mi csoportunk? – döbbent le Tina. Igen, mi a ' C ' osztállyal vagyunk egybe angol órán, és mivel mind a két osztály csak angolt tanul, ezért még 9. osztály elején volt egy felmérés, amelynek keretein belül felmérték, hogy milyen az angoltudásunk. A középhaladó csoportba kerültem, ami a 3 csoport közül a legerősebb, viszont a tanárunk ehhez képest nem olyan szigorú, mint a többi csoporté.
- Igen, írunk. - válaszoltam, majd elköszöntem tőlük. [...]
Amint hazaértem és betértem a konyhába hihetetlen dolog fogadott, melyet nem tudtam mire vélni.
- Hanga, valaki úgy látszik csomagot küldött neked. – mosolygott anya, amikor megfordult a mosogatásból.
- Fogalmam sincs mi lehet benne. – rántottam vállat, majd felvéve a csomagot felmentem a szobámba.
Ledobtam magam az ágyra és az éjjeliszekrényen lévő ollóval felbontottam a szépen becsomagolt dobozt, viszont amikor megláttam, hogy mi van benne döbbenten vettem ki a könyvet.
„Ó, mi könnyű annak, akinek bánata nincs; mily könnyen beszél az önuralomról!" – olvastam fel halkan Jane Austen – Értelem és érzelem című regényéből leírt idézetet.
Döbbenten forgattam kezeim közt az - idő múlása ellenére is – megbecsült, antik értéket...mondanom sem kell, hogy aznap éjjel ennek a könyvnek az olvasása közben jött álom a szemeimre, miközben elmosolyodtam azon, hogy Herczeg Márk képes a kedvességre.