Tiltott vonzódás

86. Fejezet

Utálok hallgatózni és többnyire nem is szoktam, de most muszáj volt elbújnom a fal mellett és hallgatni, hogy mit beszélek.
Hanga, ezután olyan szintű lelkiismeret furdalás következik be nálad, hogy azt öröm lesz nézni.
Levegőt is alig mertem venni, miközben majd' kiugrottam a bőrömből, hogy vajon mit fog tartalmazni a további beszélgetés.
- Ez nem te vagy! Mióta megismertelek, sosem viselkedtél így. – szólalt meg a nő ismét.
- Azóta változtak egyes dolgok. – Márk hangja feszült volt.
- Egyes dolgok?! Ugyan már Márk, ne nézz hülyének! Tudom, hogy valami nő van a dologban, de mint jó baráttól való tanács, bekell hogy lásd...nincs rád jó hatással. – beszívtam az ajkamat a mondat hallatára és szerettem volna rögtön eltűnni onnan, viszont tudtam, hogy egyrészt észrevennének, másrészt pedig muszáj hallanom a további válaszokat is.
- Azt majd én eldöntöm, hogy rossz vagy jó hatással van-e rám. – valamilyen szinten megvédett.
- Rendben, a te döntésed de csak, hogy tudd...soha nem leszel boldog mellette. – mondta a boszorkány – vagyis név szerint gondolom, Abigél – majd megfordult és bejött az erkélyről olyan indulattal, hogy még engem sem vett észre, úgy haladt tovább a folyosón, onnan pedig le a lépcsőn.
- Kielégítő volt hallgatózni? – hallottam meg Márk hangját, s eljöttem a fal mellől, majd rápillantottam.
A korlátnak támaszkodott, de nem rám, hanem csak maga elé nézett.
Odamentem mellé és én is rákönyököltem a tárgyra.
- Nem az volt a célom. Kiszerettem volna jönni kicsit elmélkedni, úgy hogy senki sem zavar...aztán megláttalak titeket és nem akartam bekavarni. – magyaráztam, ő pedig továbbra is csendben volt. Pár pillanatig hang nélkül álltunk egymás mellett, majd ismét megtörtem a némaságot.
- Nem lehetsz dühös rám.
- Te pedig nem játszhatsz velem. – fordult felém egész testével.
- Nem játszok veled! – emeltem fel a hangomat.
- Elég hamar felkapod a vizet. – kommentált.
- Mert akármikor próbálok veled normálisan, észérvekkel beszélni, állandóan valami olyasmit hozol fel, ami nem igaz. – néztem szemébe.
- Akkor mond el, mi az igazság? – tárta szét karjait.
- Az, hogy hiába érzek irántad többet, mint eddig bárki iránt is, nem tehetek annál többet, hogy itt elmondom neked! Nem tehetem azt, hogy mindenki előtt vallomást teszek, vagy hogy nyilvánosan megleplek valamivel...mert abból neked esne bántódásod. – akadtam ki.
- Egy szóval sem mondtam, hogy szeretném, ha közönség előtt lennél ilyen! Nem érdekel az, hogy más mit gondol, vagy gondolna. Próbállak szeretni, de folyamatosan ellent mondasz magadnak is és így csak ellöksz magadtól. Más helyzetben már rég feladtam volna, de... - állt meg egy pillanatra, én pedig türelmetlenül vártam, hogy mit fog mondani.
- Veled kapcsolatban nem akarom elfogadni azt, hogy nem lehet. – fejezte be a mondatot.
- Félek, hogy a titkolózás csak rontana a kapcsolatunkon. – vallottam be.
- Azt nem hagynám. – fogta meg kezemet, s jóleső borzongás járta át egész testemet.
- Adok neked időt. – mondta hirtelen, mire értetlen pillantást kapott válaszul.
- 2 hétig próbálok nem rád gondolni annyit, mint eddig, az iskolában normális diákként kezelni téged, hogy tisztázhasd magadban a dolgokat, hogy szeretnél-e valamit tőlem vagy sem. 2 hét múlva erre a kérdésre visszatérünk. – fejtette ki bővebben.
- 2 hét múlva is az lesz a válaszom, mint most, Márk! – sóhajtottam.
- Nem kötelezlek semmire Hanga! Csak azt szeretném, ha átgondolnád a kettőnk között lévő kapcsolatot. Ha a válaszod nem lesz, azt is elfogadom, nem erőltetek rád semmit. – felelte és közelebb hajolt, majd homlokon csókolt. Elengedte a kezemet és már ment volna be, amikor utána szóltam.
- Miért pont 2 hét? – vontam össze szemöldökömet.
- Kevesled? - fordult vissza.
- Nem. Csak érdekel, hogy miért pont ennyi? – kíváncsiskodtam, ő viszont egy alig látható mosolyt küldött nekem, majd elment.
[...]
- Hanga, nem gond, ha nem tudunk hazavinni? – jött oda Míra, miután már oszolni kezdtek az emberek.
- Akkor adj légyszi pénzt, hogy útba igazítást, biztosítás kötést és jegyet tudjak venni hazáig. – mosolyodtam el idegesen. Úgy volt megbeszélve, hogy ők visznek haza. Bár közbe jöhetett valami fontos és halaszthatatlan, abban az esetben nyilván megértem, hogy nem tudnak hazavinni.
- Márk hazavisz. – rántott vállat.
- Tudod, hogy most mi a helyzet közöttünk...ennek ellenére képes vagy összezárni vele több mint 1 órára? – idegeskedtem.
Az utolsó beszélgetésünkről nem tájékoztattam Mírát, viszont így is nagyon jól tudta, hogy nem jelent jót, ha Márkot és engem egyedül hagynak, együtt.
- Így tudni fogom, hogy biztonságban hazaérsz...most mellékeld azt, hogy milyen a viszonyod vele.
- Mi az, hogy mellékeljem? Te tudnád mellékelni a Kristóffal való viszonyodat? – akadtam ki.
- Csak annyit kértem, hogy menj haza mással. Miért olyan nagy probléma ez? – értetlenkedett.
- Nem az a gond, hogy nem ti visztek haza...hanem az, aki hazavisz. – suttogtam.
- Ne drámázz már Hanga, nem fog megbaszni az autóban. – forgatta szemeit. Ilyen nyersen fogalmazni is csak ő képes...
- Nem attól félek, hogy megbasz. – morogtam.
- Akkor?
- Attól, hogy összeveszünk. – rántottam vállat.
- És? Kibékültök majd, aztán újra összevesztek. Hanga, egyik kapcsolat sem vitamentes. Hisz a rózsa sem tövis nélkül fejlődik.
- Milyen bölcs lettél. – gúnyolódtam. Sosem szerettem, ha - durván fogalmazva – okoskodnak előttem és amíg másoknál csak egy tekintettel szoktam ezt jutalmazni, addig Míra mellett nem tudok elmenni 1-1 gúnyos megjegyzés nélkül.
- Velem lehetsz ellenséges...de te is tudod, hogy igazam van. – mondta, majd kiment az ajtón, én pedig egyedül maradtam a helységben.
- Indulhatunk? – hallottam meg magam mögül a hangot, mire hátrafordultam.
- Tudtad, hogy lepasszol neked? – szegeztem neki a kérdés.
- Pár perce mondta, hogy kérne egy szívességet. – rántott vállat, majd a kocsi kulcsot a kezébe vette és kinyitotta nekem a bejárati ajtót.
- Bár nagy valószínűséggel nem rajta fogom behajtani. – szólt utánam.

Sziasztoook!!!😍😍
Eléggé elcsúsztam a résszel, annak ellenére, hogy Péntekre ígértem meg, sajnálom!🙁🙁
Ez a 2021 hamarabb megy, mint gondoltam és ez ijesztő...nem is kicsit.
Próbálok mihamarabb jönni a következő fejezetekkel!
Vigyázzatok Magatokra és Kitartást a Héthez!😊❤️