Tiltott vonzódás

30.Fejezet

- Szóval ne felejtsék el...Péntekre mindenki vegye meg az általa húzott személynek az ajándékot, valamint...Hanga. Az osztálypénz ügye miatt...óra után legyen szíves itt maradni. – nézett rám, mire bólintottam. Beszéltünk a hamarosan itt lévő Szalagavatóról és a téli szünetről, majd meghallottuk a csengő hangját.
- Este videóhívás? - érdeklődött Bella és Lívia.
- Engem mindig kihagytok mindenből. – morcizott Áron.
- Kimondta, hogy kihagyunk? Te is fogod hallgatni a menstruációról és a lábujjkörmökről való beszélgetésünket. – jegyezte meg szarkasztikusan Bella.
- Már alig várom. – forgatta szemeit nevetve a srác is és mi is.
Miután elköszöntünk egymástól és ők a tanár úrtól, elkezdtek kimenni a teremből, s végül kettesben maradtunk tanár úrral.
- Itt van a bankszámlán lévő egyenleg. Az osztály rendezte a 9. és 10.osztályosokat és Szeptemberig mindenkinek be van adva a megszabott összeg. – adtam át neki a számlaegyenleget.
- Rendben, a fénymásolási összeget illetően...a múlt hónapi már rendezve van?
- Igen. Minden, amire be kellett adni pénzt ki van fizetve és még jócskán van a számlán, mert nem voltunk kirándulni a tavalyi évben...csak szalonnasütésre gyűltünk össze, és az nem olyan nagy kiadást okozott. – tájékoztattam és bólintott.
- Ennyi? – kérdeztem, amikor már úgy voltam vele, hogy elég időt töltöttünk egy teremben.
- Nevetségesen palástolja. – morgott, amikor a padunkhoz mentem.
- Ezt kifejtené? – fordultam vissza. Egészen biztos vagyok abban, hogy tervezetten mondta ilyen hanggal...direkt akarta ezt felhozni, vagy ha nem is szándékosan, de mindenképpen azt akarta, hogy övé legyen az utolsó szó.
- Szerintem van egy elrendezetlen ügyünk! – pillantott szemeimbe, miközben megtámasztotta magát az előttem lévő padon.
- Szerintem meg nincs semmilyen közös ügyünk! Pláne nem olyan, ami elrendezetlen lenne. – ellenkeztem. Olyan nyilvánvalóan van, hogy az Ő ügye és az Én ügyem...de olyan, hogy a Mi ügyünk olyan nem volt, nincs és nem is lehet...soha.
- Folyamatosan dacol velem. – suttogta, mialatt közelebb hajolt hozzám.
- Tanár úr nem tudja elfogadni, hogy van, aki kiáll magáért úgy, hogy önnel szembeszáll. Talán ez a gyenge pontja? – vágtam vissza.
- Elég szánalmas lenne, ha ilyen könnyen fellelhető gyenge pontja lenne az embernek.
- Tehát tanár úr szánalmasnak tartja magát? – játszottam ki.
- Veszélyes vizekre evez, Hanga! – figyelmeztetett. Tudom, hogy nagy valószínűséggel elvetettem a sulykot, de Herczeg Márk ellen nem lehet máshogy védekezni. Az önbecsülésemet akarja csorbítani és így manipulálhatóvá tenni.
Az általános iskolás évek múlásával megtapasztaltam, hogy a bántást a legrosszabb mód, ha az ember eltűri, mert azt hiszi, egyszer csak megunják.
Egyáltalán nem így van, folyamatosan ott lesz a bántott és bántó emberekben, hogy egyrészt mennyire is aláásták az önbizalmát, hogy mennyivel is kevesebb, mint mások. A bántó emberek pedig elfogják hinni, hogy mennyire is tudják manipulálni a másikat a 'kitartásukkal'.
- Egyszer az is csendesülni fog. – suttogtam, majd felvettem a kabátomat és a táskámat. Nem voltam hajlandó tovább vitatkozni vele, mert minden egyes visszaszólásnál féltem, hogy vagy ő mond valami olyat, amivel megbánt, vagy én mondok valami olyat, amit örökre megbánok.
- Még nem végeztünk! – szólt utánam az ajtónál.
- Dehogynem végeztünk! – tettem a kilincsre a kezem és nyomtam volna le azt.
- Azt mondtam, hogy nem! – fordított vissza és nyomott neki az ajtónak.