Tiltott vonzódás

20.Fejezet

- Kötélmászás. – jelentette be, miután végeztünk a Hódos által levezetett gyakorlatokkal.
- Bassza meg... nem tudok kötelet mászni. – suttogta Vanda és mindegyik lány helyeslően bólogatott, kivéve én. Nem tudom; nekem nem okozott gondot soha a kötélmászás.
- Aki első próbálkozásra felmászik, legnagyobb örömére órai munka ötössel honorálom a kitartását. – jegyezte meg gúnyosan, a srácok pedig egymás után másztak fel és jöttek le, mialatt Herczeg beírta nekik a jeles érdemjegyeket. Már mindegyik srác volt, s mi lányok ácsorogtunk ott tétlenül. Először Vandát, Tinát, majd Líviát is felszólította, hogy próbálják meg, viszont nem igazán sikerült nekik, ahogy Bellának sem.
- Megpróbálja vagy ne is pazaroljuk magára az időt? – tényleg sértő volt a megszólalása melyet felém közvetített és legszívesebben kirohantam volna sírni, viszont a méltóságomat meg kellett tartanom.
- Megpróbálom. – löktem oda flegmán, majd a kötél elé álltam.
- Nem porozza be a kezét? – nézett tenyeremre, ami már a száraz kötélen volt.
- Nem köszönöm, megy nélküle is. – morogtam, majd felugrottam az alján lévő csomóra, és elkezdtem mászni. Nem telt bele 20 másodperc sem, de már a tetejét csaptam meg jelezve, hogy elértem a célt, majd amilyen óvatosan csak tudtam lejöttem és megráztam a kezemet.
- Igazán meglepő az ereje Hanga. – hallottam meg halk hangját tanáromnak - vagy Adoniszomnak, kinek, hogy tetszik.
Mivel a többiek már javában fociztak és a hatalmas gumilabdákon beszélgettek csak én hallottam eme mondatát, ami – jó nem túlzok – egy kicsikét megmelengette a szívemet, bár nem fűztem sok reményt hozzá, hogy ezt még egyszer hallani fogom tőle.
- Igazán meglepő, hogy még ilyenkor is kritizál.
- Ne feleseljen, üzletet ajánlok! – szólt rám.
- Nem alkudozok tanárokkal, én csak feketében utazok. – kezdtem bele a hülyülésbe és támaszkodtam meg a falnál. Láttam rajta, hogy teljesen összezavarodott attól, hogy miként is kellene értelmeznie eme állításomat, és ez tetszett.
Tetszett, hogy nem jött rá egyből mire akarok célozni, tetszett, hogy nem tudta mi a helyzet.
- Szóljon, amikor jön a poén. – vágott vissza és ismét leamortizálódtam.
- Óra után jöjjön a tanáriba és beszámolok arról, amiről akarok. – mondta végszóként, majd elvonult. Kíváncsi voltam, hogy mi is az, amiről ennyire beszélni akar, vagy legalábbis fel akarja hozni.
Herczeg Márknál sosem lehet tudni, ezt már tapasztalatból tudom.
Amint vége lett az órának bementem a tanáriba és a székre ültem, mely a tanári asztal másik végén volt.
- Szóval azért rabolom a mérhetetlenül drága idejét, mert láttam, hogy karzatilag erős és jó a koncentrációs képessége is. Az iskola atlétikai csapatában pedig most van felvétel és minő hihetetlen, de látok magában reményt ezzel a sportággal kapcsolatban. - hogy micsoda? Én, mint atletizáló? Vártam, hogy elnevesse magát és valamilyen gúnyos és lejárató beszólást vágjon a fejemhez, de nem ez történt. Várakozó tekintettel nézett rám, de nem akartam ebből a pillanatból szabadulni.
- Tényleg klassz, hogy látja bennem a lehetőséget tanár úr és nem szeretnék hálátlannak tűnni, de... - motyogtam zavartan, viszont közbeszólt:
- Minden tanártól ezt hallom vissza.
- Nem értem mire céloz.
- A tanári kar érthetetlen módon oda van magáért. Szekeres tanárnő magáról áradozott a tanáriban, hogy mennyire szeretné, ha letenné végre a nyelvvizsgát és megírhatná az előrehozott érettségit angolból; most itt van ez a sport lehetőség. Nem értem a logikáját. – rázta a fejét tehetetlenül. Tudtam mire akar kilyukadni... minden az ölembe hullhatna, viszont nem élek egyik lehetőséggel sem.
- Persze, ne értse félre, nem akarja senki rákényszeríteni semmire. Csak tájékoztatjuk, hogy jó abban, amit csinál. – hogy mit csinálok? Te jó ég... érzem, hogy vörös lesz a fejem... nem, nem... most maradj háttérben zavarodottság.
- Mármint az iskolai tevékenységekben Hanga, ne értelmezze félre a szavaimat. – húzta tovább az agyamat, mire felálltam és az ablakhoz mentem, amit kinyitottam és a párkánynak dőlve vezettem vissza tekintetemet tanáromra, aki továbbra is engem nézett.