Tiltott vonzódás

52.Fejezet

- Hanga ismerlek, mint a rossz pénzt! Lehet, hogy Áron előtt eltudod, rejteni, de nálam nem válik be! Mi a baj? – kérdezte Lívia ebédszünetben, amikor Áron kiment az egyik évfolyamtársunkhoz.
- Nincs semmi Lívia, komolyan! Csak fáradt vagyok! – rántottam vállat és részben tényleg igazat mondtam. Lefárasztott a mai nap és még úszni is kell mennem, ami most nem igazán jó, mivel amúgy is fáradt vagyok, a víz pedig legyen, az akármilyen még inkább elnyom.
A következő pillanatban tanár úr toppant be, mi pedig kérdőn néztünk először egymásra, majd rá.
- Gond van hölgyeim? – vonta fel szemöldökét, amikor észrevette, hogy épp őt figyeljük.
- Most nem tanár úrral lesz óránk. – jegyezte meg Lívia.
- Óracsere van. Ajánlom a Mozanapló félnaponkénti megtekintését. – pillantott rám.
- Akkor kárnak pakoltam be 3 könyvet és 1 füzetet, remek. – zsörtölődtem. Így is iszonyat nehéz a táska, mivel minden nap vannak olyan óráink, amikor minimum 4 tárgyra kell 2-2 könyvet hozni, pluszba még a füzetek, a kaja, az innivaló...mondjuk ennél nagyobb gondom is van jelen pillanatban.
- Most egy világ dőlt össze. – szólt be ismét Herczeg, mire megforgattam a szemeimet és visszafordultam Líviához, aki felvont szemöldökkel sasolt engem.
- Mi az?
- Semmi. – húzódott félmosolyra szája, s ráhagytam inkább. Pár perc múlva beroppant Áron is a terembe, aki leült mellém és vigyorgó arckifejezéssel kezdett mondandójába:
- Zsófi igent mondott. – erre a mondatára én és barátnőm elkezdtünk tapsikolni.
Áront már egész régóta foglalkoztatja a szóban forgó lány, még kilencedikben, amikor a C osztállyal összevontak minket angolon én, Áron és Zsófi is ugyanabba a középhaladó csoportba kerültünk.
Örültem a fiú boldogságának, mert ennyi idő után már ténylegesen kijárt neki.
Pár perc múlva becsöngettek és miután mindenki elfoglalta a helyét tanár úr belekezdett:
- Hajnalka tanárnő elmegy az iskolából. – mindenki elképedt fejjel nézte tanárunkat.
Nem foglalkozott sokat a kerteléssel, egyből a lényegre tért.
Másrészt pedig nem tudom elfogadni, hogy elmegy; nyilván tudtuk, hogy gondok vannak Hajnalka tanárnő házasságában, mert láttuk rajta.
Nagyon közvetlen volt velünk és annyit mondott, hogy „gondok vannak a családjában".
Sajnáltuk és mivel ő normális volt velünk, mi is mondtuk, hogy bármikor fordulhat hozzánk, ha valami probléma merül fel, s ennek következtében akkor elsírta magát.
Azóta nem igen beszélt senkivel sem az osztályból, mivel általában, ha valamelyik osztálytárs beszél vele, azt beküldi a tanár nélküli csoportba, mivel semmi személyeskedés nincs az üzenetekben.
- Befog még jönni hozzánk? – érdeklődtem alig hallhatóan, amikor több ideig sem tudott senki sem megszólalni.
- Ezt a papírt adta. – vette fel az asztalról, majd rám nézett, hogy menjek ki és olvassam fel. Bátortalanul álltam fel és mentem ki mellé, majd kezembe adta a levelet és szétnyitottam.
Elég hosszúra sikeredett és tanárnő gyönyörű írását látva halvány mosoly jött az arcomra, majd elkezdtem olvasni:
- Nem is tudom, hol kezdjem gyerekek! Tudjátok, hogy milyen szerencsétlen helyzetben vagyok, ezért a körítést hátrahagyom és rátérek a tárgyra. A férjemmel elváltunk, a távol töltött időben és az anyagi, valamint tárgyi javaink szétosztásában vívtunk szócsatákat.
Meglett az eredménye, ezért is hagyom itt az iskolát, ugyanis az enyém lett az ausztriai ingatlan. Amikor ezt a levelet olvassátok, már nem leszek Magyarországon!
Márk tanár urat megkértem, hogy ezt a levelet, csak bizonyos idő elteltével hozza nyilvánosságra előttetek és amennyire megismertem így is fog cselekedni.
Márk!
Remélem, hogy maradt még ép idegrendszere, mivel az osztálynak lesz olyan időszaka, amikor elviselhetetlen lesz. Én tulajdonképpen a sokszínűsége miatt szerettem az osztályomat a leginkább, és remélem, hogy jó kezekbe adtam a társaságot, s amikor az érettségihez érnek büszkén konstatálhatom, hogy igenis eszes gyermekek ők.
Tanácsaim következnek!
Tamás, Martin és Bence!
Maradjatok mindig ugyanilyen furfangos Kölykeim és ugyanúgy, mint eddig törekedjetek a jobbra mindig! Tudom, hogy a labdarúgásban látjátok az álmot, de utána egy stabil végzettség is jól jön! Van bennetek tudás, használjátok is!
Ádám és Balázs!
Csak így tovább! Jó tanácsként azt mondom, hogy törjetek ki a csendből Csemetéim és játszatok nagyobb szerepet az osztály közösségében, higgyétek el, nem hazudok!
Levente, Zsolti és Bálint!
A 3 bajkeverő Lurkóm! Tudjátok, néhányszor az agyamra mentetek, de mindig is izgalmakkal telve indultam neki 1-1 munkanapnak, hogy ma vajon milyen csínytevést fogtok elkövetni.
Maradjatok mindig ilyen életvidámak!
Áron és Lívia!
A két visszafogott, tehetséges Gyerekem! Bízom benne, hogy előttetek is nagy jövő áll és továbbra is gyarapítsátok tudástáratokat. Ha csábítanak titeket az osztrák vidékek forduljatok hozzám és abban is, mint minden másban próbálok segíteni!
Tina, Bella és Vanda!
Igen, tudom hogy az informatika, a pasizás és a divat leköt titeket, de az eszeteket is használjátok Babáim! Tudjátok, hogy a szépség mulandó és az agyatokban lévő adatokat tudjátok használni a továbbiakban is.
Hanga!
Te vagy az, aki saját erejéből már kikövezte magának az utat a jövő felé! Amikor rád néztem csupa elszántságot láttam mindig a szemedben, mégsem osztottad meg a nagyvilággal ezt, ezen változtatnod kell Tökmagom! Ha elszeretnél valamit érni, arról tájékoztass másokat és ne fojtsd magadba sem a gondolataidat, sem az érzelmeidet!
További szép életet nektek Csöppségeim, ha valami kérdés merül fel bennetek bármivel kapcsolatban, hozzám mindig fordulhattok!
Nagy ölelés,
Hajni néni

Sziasztooook!
Igen, itt a következő fejezet, amit kivételes tudtam úgymond időben hozni.
Tudom, hogy nem a legizgalmasabb rész, de gondoltam, hogy az osztályfőnök fonalát "elvágom" ebben a részben véglegesen.
Úgy voltam vele, hogy mivel ő is egy aprócska mellékszereplő volt, ezért méltó lezárást érdemel.
Aggodalomra semmi ok, az elkövetkezendő időbe nem tervezek több szereplőt kiírni a kis történetemből.
Napokon belül jövök a következő eseményekkel.
További szép estét és kitartást a nyakunkban lévő héthez!!!❤️❤️