Tiltott vonzódás

88. Fejezet

A belvárosban ismételten óriási dugó volt és minden második jelzőlámpánál örökkévalóságig kellett várakozni.
Út közben nem sokat beszélgettünk, elvoltam foglalva a saját gondolataimmal, amelyek valójában a mellettem lévő személy körül forogtak.
2 hét ilyen szempontból hosszú idő és ilyenkor utálok halasztgatni.
Lefogadom, hogy csak kínozni akar; hogy 14 napig ne legyen nyugtom és folyamatosan csak ezen járjon az agyam.
Igen-nem...talán-nem...talán-igen...ki nem állhatom az ilyen helyzeteket.
Bár őszintén szólva, nem igazán szoktam ilyen esetekbe kerülni.
Márk telefonja az egyik lámpánál már idegesítően sokat jelzett – már nem, mintha előtte nem ez lett volna a helyzet. Folyamatosan csak rájuk lesett, de válaszolni nem válaszolt.
- Miért hiszi Míra azt, hogy gerincre vágtalak? – szólalt meg hirtelen, mire egy döbbent pillantást vetettem rá. Persze, hogy tudtam mit jelent ez a szófordulat, de nekem címezve még nem igen hallottam...Márktól meg egyenest zavarba ejtő volt.
- Mert ő Míra. – amint a mondat elhagyta számat a telefonom megszólalt, nem hiszem el...The Weeknd – Often című dalával.
Egyáltalán nem ez volt a csengőhangom és amikor a kijelzőre néztem drága nővérem nevét véltem felfedezni rajta.
Idegesen felvettem a telefont és próbáltam visszafogni magam, hogy ne ordítsam le őt.
- Miért zavartál meg? Pont most vágtak gerincre. – gúnyolódtam.
- El kell ismerned, hogy frappáns szófordulat. – jegyezte meg.
- Inkább szexista és különben is..honnan tudtad a kódomat? – morogtam.
- Annyit beszéltél arról a híres csókról és a dátumról, hogy úgy voltam vele amikor zuhanyoztál, hogy megpróbálkozom egy kis csínnyel...aztán nyert ügyem lett. – magyarázta, Márk pedig mellettem összevonta szemöldökét majd az út felé vezette tekintetét.
Szája sarkában azonban láttam azt a bújtatott mosolyt...azt a mosolyt, amivel bármelyik nőt levehetné a lábáról.
- Micsoda egybeesés, hogy pont akkor írtad Márknak a gerincre vágást, amikor hívtál.
- Egy poénnak tökéletes volt. Nyugi, semmilyen adatodat nem néztem meg. Viszont...anya nem ért el téged, ezért engem hívott az aggodalmával és azzal, hogy mamához mentek át kicsit, szóval egyedül leszel majd...vagyis lesztek. – javította ki magát „tapintatosan", halkan kuncogva.
- Nagyon vicces vagy. – fogattam szemeimet, majd elköszöntem tőle és bontottam a vonalat.
- Előfordulhatna az, hogy az elmúlt fél óra történéseit semmissé tesszük? – vontam össze szemöldökömet.
- Azért néhány részletet megjegyzek. – nézett felém, majd rám kacsintott, aminek következtében jobbnak láttam, ha inkább elfordulok és nem látja, hogy mennyire is zavarba ejtett.
- Lekötelezel vele. – morogtam, ezután pedig már szinte nem is szóltunk egymáshoz, egészen a házunkig.
- Köszönöm, hogy elhoztál. – fordultam felé. Kicsit igazából nagyon bántam, hogy véget ért az utunk és – mondhatni – a közös élmények szerzése egyaránt.
Hétfőtől ismét vissza kell, hogy rázódjunk a „normális kerékvágásba"...Ő a tanárom, én pedig a diákja vagyok és magázódni fogunk.
- Nincs mit. – mosolyodott el halványan.
- Egy kávét esetleg elfogadsz? – kérdeztem meg félve, ő pedig leállította az autó motorját és kiszálltunk.
Mikor beértünk a házba, levetkőztünk és ledobtam a táskámat a kanapéra.
- Milyet kérsz? – érdeklődtem, amikor a konyhapultba álltam s Márk leült velem szembe az egyik bárszékre.
- Fekete jó lesz. – mondta, majd mosolyogva nézte, ahogy teszek veszek.
Miután megtaláltam a kávéfőzőt és elkészítettem neki az italt elé tettem, ő pedig megköszönte.
Magamnak sima vizet engedtem és leültem a mellette lévő bárszékre.
- Tudom, hogy érzékeny téma, de... - szólalt meg néhány pillanat után.
- Azzal a gyerekkel mi lett végül? – célzott Marcellra.
- Előzetesben lesz, úgy Január közepéig...akkor kezdődnek majd meg, ha jól tudom a tárgyalások...majd az ügyvéd értesít minket. – mondtam el nagy ágakban.
- Voltál be hozzá, azóta?
- Voltam és tudod...azt hittem, hogy mondja majd, hogy csak részeg volt...vagy esetleg, hogy mentegetőzni fog, még az is jobban esett volna...de a szemembe mondta, hogy mit gondol rólam és hogy ő tényleg csak kiakart használni. – rántottam vállat.
- Mit érzel most ezzel kapcsolatban? Hogy vagy? – fura, de ezt így szó szerint senki nem kérdezte meg..."jól vagy?" mégis miért mondtam volna erre a kérdésre azt, hogy nem.
Iszonyatosan jól esett az érdeklődése és az, hogy nem siklottunk el a téma felett, egy „értem" szócskával.
- Elfogadtam, hogy a barátság, amiben hittem, csak önös érdekekre épült az ő részéről. Kettős érzések vannak bennem, mert egyrészt örülök, hogy elmentem, mert így megláttam az igazi arcát, másrészt pedig szomorú vagyok, hogy így kellett rájönnöm, hogy ez a valós oldala és hogy át kellett élnem ezt. – magyaráztam, ő pedig megértően bólintott.
- Hogyhogy ott voltál akkor? – kérdeztem rá arra, ami már akkor megfogalmazódott bennem, amikor beszálltam az autóba, azon az estén.
- Miattad mentem oda. Tudom, hogy ez őrülten hangzik, viszont szerettem volna, ha biztonságban tudlak, illetve boldognak látlak...még akkor is, ha ezt más oldalán tapasztalod meg. – vallotta be, én pedig halvány mosolyra húztam számat.
- Viszont szeretném, ha elmennél aludni, hosszú nap és éjszaka van mögötted. – állt fel és tette a csészét a mosogatóba.
Az ajtóhoz kísértem és megvártam, míg felöltözik.
- Vigyázz magadra! – fordult felém, miközben felvette a kabátját is.
- Vezess óvatosan! – kicsit tényleg rossz volt őt elengedni, mert még beszélgettem volna vele, de nem marasztalhattam.
Már nyitotta volna ki az ajtót, amikor hirtelen cselekedetből elkaptam a karját.
- Várj! – fordítottam magam felé.
- Hamarosan újra vissza kell, rázódni az iskolás magatartáshoz, ezért elszeretném mondani, hogy...kedvelem ezt az énedet is. – motyogtam.
- A szigorúval néhány nap múlva fogsz találkozni. – mosolyodott el.
- Tudom, ezért is teszem meg ezt. – mondtam fapofával, mire értetlen arcot vágott, én pedig felágaskodtam és ajkaihoz nyomtam enyéimet.
Ugyanaz a libabőröző érzés futott át testemen, mint az első alkalomkor; a pillangók a gyomromban még nagyobb erővel tomboltak, annak ellenére, hogy a csók mondhatni szelíd és lassú volt.
Márk viszonozta tettemet és gyengéden, de határozottan magához húzott.
Észvesztő érzés volt újra ajkaink egyesülése és az, hogy nem kell elsietni a „búcsúzást".
Abban a pillanatban tudtam, hogy a döntés nehezebb lesz, mint gondoltam.
Ismerős a helyzet, amikor valaki olyannyira érzékeny témáról beszél, hogy az a szívéig hat az embernek? Pontosan így voltam Márk csókjával.
Oly' lágy volt, hogy még iszonyatosan hosszú ideig szerettem volna elmerülni a csókjaiban.
Egy idő után elváltunk egymástól, viszont még így is szinte egymás levegőjét szívtuk el.
- Remélem, hogy nem ez volt az utolsó. – suttogta, majd homlokon csókolt és elhagyta a házat.
Az ajtóban álltam és figyeltem, miközben Ő beült az autóba és pár pillanat után elhajtott.

Sziasztoook!!!😍😍
Próbáltam érzékenyke hangot adni ennek a résznek a végére, remélem elnyerte a tetszéseteket.
Hamarosan jövök a következő fejezetekkel, már ha addig nem kapok agyérgörcsöt az érettségire készülés miatt (btw mentsen meg valaki, hogy nem csak én vagyok ki már most idegileg a májustól).🥺🥺
Vigyázzatok Magatokra és További Szép Estét!❤️🥰😍😍