Tiltott vonzódás

91. Fejezet

- Mégis mit csinálsz? – állt fel egyből Márk, ahogy meglátott.
Nem kicsit voltam dühös rá, hogy ennyire feltűnően vált ellenszenvessé azután, hogy Bálint rám rúgta a labdát.
Az a srác olyan gyerekes,Herczeggel már az első nap kiakart baszni, iskolai csínytevés keretein belül...tudhatná, hogy nem kell egyik cselekedetét sem komolyan venni.
A srác is csak valami klón...ha engem kérdeznek. De persze jó értelemben vett klón.
Annak viszont nagyon örültem, hogy a hirtelen kirohanásom ellenére, senki más nem volt szemtanúja kopogás nélküli betörtetésemnek.
Sanyi bácsitól mondjuk kaptam volna rendes leszidást, a pofátlanságom miatt.
- Ezt inkább tőled kérdezhetném...mi volt órán az a féltékenységi rohamod? – tértem egyből a lényegre.
- Te miről beszélsz? – vonta össze szemöldökét.
- Nem fogsz lekenyerezni ezzel! – mutattam fel mutatóujjamat idegességemben, miközben ledobtam a táskát a földre.
- Elmondanád, hogy miről van szó? – mosolyodott el, mialatt leült a székébe és lehajtotta laptopja képernyőjét.
- Féltékeny lettél Bálintra...mert megrúgta véletlen a sejhajomat. – tártam szét a kezem, melyet értetlen tekintettel kísértem.
- Miért lettem volna ezért féltékeny? – megint egy kérdés...miért tesz fel folyamatosan ilyen kérdéseket?
- Ne játszd az ártatlant. – morogtam.
- Édesem, itt te vagy az egyetlen, aki egy konkrét történetet akar alkotni egy olyan dologból, ami nem valósult meg. – húzódott fölényes mosoly arcára.
Micsoda egy pofátlan!
- Szóval...értsem úgy, hogy nem voltál féltékeny...?
- Ha pedagógusi szempontból figyelem meg az osztályomat, akkor azt veszem észre, hogy mindenki kedvel az ellenkező nemből, de ezért túlzásnak vélném felkapni a vizet...én is jártam középiskolába és egyetemre is, ahol kialakultak ugyanilyen helyzetek, mint az órán. – rántott vállat.
Fogalmam sincs, hogy ennek most örüljek-e vagy sem.
- De más szemszögből nézve a történéseket... - állt fel és ment az ablakhoz, majd folytatta:
- Úgy gondolom, hogy amíg döntéshelyzetben vagy, nincs jogom ahhoz, hogy bármilyen információval, akár egy kicsit is befolyásoljalak.
- Nem befolyásolnál. – vágtam rá, mire felém fordította fejét és egy „ezt te sem gondoltad komolyan" féle mosollyal ajándékozott meg.
- Komolyan! Mondd el, hogy mit éreztél úgy, hogy...elhagytad a tanári szerepedet. – próbáltam meggyőzni, viszont válaszra nem méltatott.
- Márk, ha nem tudod kimutatni felém az érzéseidet, akkor... - folytattam volna, de közbeszólt:
- Hanga, nem érted, hogy ezzel neked akarok időt adni? – fordult felém teljes testével.
- Hogy a saját döntésed alapján mondj igen, vagy nemet...és ne azért mert én ezt meg azt mondtam.
- Szóval, addig nem vagy hajlandó velem úgymond érzelmi szálon őszinte lenni, míg nem adok választ? – kérdeztem rá a nyilvánvalóra, megsértődve.
- Őszinte vagyok veled most is. – szólt utánam, amikor már vettem fel a táskámat.
- Majd 2 hét múlva meglátjuk, hogy mennyit ér a szavad. – morogtam, majd az ajtó felé mentem. Amikor viszont kiakartam azt nyitni, Márk rátámasztotta tenyerét, így a kísérletem sikertelen próbálkozásnak bizonyult arra, hogy elhagyhassam a kisebb termet.
- Belekezdhetsz most a hisztériába, de csak hogy tudd...ami az enyém, azt más nem veszi el csak úgy. – suttogta.
- Honnan veszed ezt? – forgattam szemeimet.
- Tudjuk mind a ketten, hogy mit érzünk egymás iránt Hanga! Ha akarnád, sem tudnád elfogadni a tényt, hogy tetszel valaki másnak, aki nem én vagyok.
- Ez nem igaz. – ellenkeztem, mire maga felé fordított, így az ajtónak nyomódtam.
- Valóban? – emelte fel államat.
- Mennem kell órára. – próbáltam szabadulni „karmai közül". Néhány pillanatig egymás szemeiben merengtünk, majd végül elengedett, s szó nélkül kifordultam a tanáriból.
Amikor felértem a termünkbe Lívia kérdő tekintettel nézett rám.
- Minden oké? – szólalt meg, amikor levettem a kabátot és lepakoltam.
- Persze, miért?
- Zaklatottnak tűnsz. – jegyezte meg Áron.
- Mondott valami bántót Eszter néni? – találgatott barátnőm.
Látod Hanga, ezért nem kell hazudni soha! Így most beszélheted ki magad.
- Nem, csak nem akartam késni Gazdaságiról. – legyintettem.
- Persze...nincs is jobb és üdítőbb, mint egy dolgozat a rugalmassági mutatókból. – nevetett fiúbarátom, mire csak vállat vontam.
Ezt épphogy megúsztam.
[...]
Amikor vége lett a további óráknak is és pakoltunk össze, egy kelleténél hangosabb beszélgetés ütötte meg nemcsak nekem, hanem körülbelül mindenkinek a fülét.
- Csak szimplán ráírok. – rántott vállat Tina.
- Ő az osztályfőnökünk Tina, szerintem ez rossz ötlet. – válaszolt neki Vanda.
- És? Lehet, hogy nemcsak a számítógépekhez értek, hanem máshoz is. – húzta ki magát a lány.
- Mondjuk tönkrebaszni egy elég jó tanár karrierjét. – szólalt meg ellenséges hangon Áron.
Ezek szerint ő többet hallott, mint én.
- Most mit vagy úgy oda? Utána néztem és nincs se felesége, se barátnője...így szabad a pálya. – vigyorgott. Szerintem mennybéli szerencse, hogy nem ittam, vagy ettem abban a pillanatban valamit, mert tuti biztos, hogy félrenyeltem volna.
Eddig azt hittem, hogy csak a paranoiám játszadozik velem azt illetően, hogy Márk nem csak nekem keltette fel az érdeklődésemet...de ezek szerint egész jók a megérzéseim.
- De lecsukhatják, mert egy eszetlen tyúk vagy jelen pillanatban. – szállt vitába vele a srác.
Mindannyian beleszólás nélkül hallgattuk, hogy ki milyen válaszokkal rukkol elő.
- Na, ide figyelj Áronka, szerintem kurva gyorsan szállj le arról a magas lóról, amire ráültél. Nem vagy te itt senki, hogy oszd az észt, törődj a magad dolgával!
- A magam és az osztály dolgával törődök...kaptunk végre egy normális pedagógust, aki mondhatni mindenkivel igazságos és jól tanít... – folytatta volna érvét, ha nem szól bele:
- Mondhatni...igaz, Hanga? – pillantott rám Tina.
- Most mi bajod van tulajdonképpen? – kezdtem dühös lenni. Nem elég, hogy Áront is eléggé kiosztotta, még engem is kezd belekeverni...a következő Lívia lesz?
- Mindenki észrevette az osztályból, hogy veled kivételezik a tanár...bent marasztal, utána behív a tanáriba. – sorolta.
- Ezeket más tanárok is csinálják különböző diákokkal. Hajni néni is mindig bent marasztalt minket, hogy beszélgessen velünk. Úgyhogy jó lenne, ha a mocskos fantáziádat, terveidet hanyagolnád és nem kötnél bele másokba. – mondta Levente.
Két dolog is elég meglepettséget hozott az osztályba...egyrészt nálunk az egész osztályos viták nagyon ritkák...9. osztálytól talán 1 volt.
Levente meg pláne nem az a srác, aki így kiállna az osztályért. Bár tény, hogy a hülyéskedései mögött elég okosnak és bölcsnek mondható, viszont vitát még sosem zárt le előttünk.
- A folyosóra lehet hallani a veszekedést. Mi történt? – jelent meg az ajtóban osztályfőnökünk.
- Csak egy kis nézeteltérésünk volt. – próbálta eltussolni a témát Bella.
Ezt legalább jól tette.
Márk végignézett az osztályon – persze rajtam átnézett, mert miért is ne – majd szó nélkül otthagyott bennünket.
Amikor már kifelé mentünk az iskolából Lívia kezdett el beszélni arról, hogy Tina mennyire felelőtlen és szerinte ki kellene rúgni a lányt.
- Az nem így megy. – mosolyodott el Áron.
- Nekem jön a buszom, szóval megyek. – mondtam, majd elköszöntem és rohantam a megállóba. Egyrészt tökéletesen időzítettem, mert pont akkor állt meg a busz, mikor odaértem, másrészt pedig így Lívia és Áron tudnak beszélgetni a dolgaikról.
[...]