Tiltott vonzódás

115.Fejezet: 2020.04.24.

- Nem vagyok orvos, de szerintem valami aggaszt téged. – jegyezte meg Anna, amikor kint ültünk az egyik padon és a kólánkat ittuk.
- Aggaszt, hogy a család előtt titkolózni kell. – vágtam bele a közepébe.
Tény, hogy Márk és köztem már felmerült az, hogy elmondjuk a szüleimnek, hogy mi van kettőnk között, viszont amikor csak feljön a téma görcsbe ugrik a gyomrom.
Nem is arról van szó, hogy fura lenne Herczeggel mutatkozni, hanem félek anyáék reakciójától.
Kedvelik őt, mint a lányuk sógorát...de fogalmam sincs mi lenne, ha megtudnák, hogy a fiatalabb gyerekük barátja is egyben.
- Figyelj, elvégre nem az egyik tanárodat mutatod be, szerintem nem lesz gáz. – azt hitte, hogy ezt vigaszként fogom venni.
Csak még jobban bepánikoltam.
Nem azt mondom, hogy egyszerűbb lenne, ha Márk nem lenne tanár, de azt hiszem, hogy valamennyivel könnyebb lenne a dolgunk.
- Remélem igazad lesz. – hagytam ennyiben, majd mivel a becsengőt meghallottuk, ezért elköszöntünk egymástól és órára indultunk.
[...]
Az egész nap feszültséggel telt, egyszerűen fogalmam sincs, hogyan lehetne ezt megoldani.
Muszáj reménykednem abban, hogy apáék megértően fogják fogadni a hírt.
- Hanga, betudna jönni a tanáriba? – szólt Márk a hét utolsó órája, testnevelés után, mire bólintottam és elvonultam az öltözőbe.
Csendesen öltözködött mindegyikőnk, s amikor már csak én és Vanda maradtunk a helységben megszólalt:
- Idegesnek tűnsz.
- Eléggé az vagyok. – tudtam le ennyivel.
- Elmondhatod, hogy mi bánt. Te is ott voltál nekem, amikor senkinek sem mertem beszélni. – emlékeztetett a beszélgetésünkre, amikor a vidéki sráccal kapcsolatosan mondott néhány információt.
- Van barátom már Január óta és most akarom bemutatni a családnak.
- Nem értem a dühödet. – rázta meg a fejét alig láthatóan.
- Szerintem az én fejemben düh, valószínűleg csak izgatott vagyok. – fejeztem be ezzel a mondandómat, majd egy köszönés után kimentem az öltözőből és a tanári felé vettem az irányt.
Kopogás nélkül benyitottam, Márk pedig felkapta a fejét.
- Hanga, ha valami baj van, tudod, hogy elmondhatod. – kezdte egyből.
Leültem a tanári asztal előtti székbe és nagy levegőt vettem.
- Félek, hogy mi lesz, ha anyáék nem fogadnak el téged.
- Nem szeretnél bemutatni nekik? – könyökölt az asztalra. Hangjából egy cseppnyi sértődöttség nem hallatszott, pusztán kíváncsiság.
- Azt nem akarom, hogy eltiltsanak tőled. Mindennél jobban szeretnék veled több időt tölteni.
- De mégis a titkolózást gondolod jobb megoldásnak. – vágta rá.
- Amíg titkoljuk nem lesz senki, aki szétválaszthat minket.
- Ezt csináljuk már több mint negyed éve. – emlékeztetett.
- Szerinted nekem ez könnyű? Sosem gondoltam volna, hogyha kapcsolatban leszek, akkor ennyire nehéz lesz egy titkot megtartani. Az életet jelented számomra Márk, de nem fogom megkockáztatni azt, hogy elveszítselek a szüleim miatt, vagy éppenséggel megfosszanak a munkádtól és rendőrségi ügyed legyen. – próbáltam megőrizni a hidegvéremet.
- A szüleid megértőek, annyit kérek csak, hogy gondold át. – álltunk fel mindketten az elfoglalt székből.
- Lehet, hogy ma beszélek velük...de nem tudok megígérni semmit ezzel kapcsolatban. – vettem fel a táskámat a földről.
- Ugye tudod, hogy nem fog változni semmi akkor sem, ha esetleg nem kerül sor a bemutatásra? – húzott magához.
- Persze...mindig, mindenben együtt. – suttogtam, majd felágaskodtam ajkaihoz és csókot nyomtam rájuk.
Miután elköszöntem Márktól, hazafelé vettem az irányt.
Azon gondolkodtam, hogy hogyan juttathatnám a szüleim tudomására, hogy barátom van és szeretném ha ők is megismernék.
Vacsoránál fogom valószínűleg felvetni, amikor az egész család együtt van – igen, jobb esetben Míra is.
[...]
Egész idő alatt, amíg el nem jött a vacsora a gyomrom apró kőnyire zsugorodott.
Az idegességem miatt még a chatre sem mentem fel, pedig amikor délutánonként Herczeggel nem találkozunk, akkor az üzengetés a jelentősebb kapcsolatfenntartás.
Anna és Vanda is írtak, hogy történt-e már valami az ügyben, hogy érdeklődjek a szüleimnél a bemutatást illetően.
- Hanga, kész a vacsora! – kiabált fel anya, én pedig nagy levegőt véve lementem és elfoglaltam a szokásos helyemet.
Az étkezés közben a családtagjaim részéről több téma is feljött, munkaügy, egyetem, Míra kapcsolata, majd végül úgy gondoltam belevágok én is a mondandómba:
- Igazából már elég régóta elszeretnék nektek mondani egy fontos dolgot. – nehézkesen ment és ezen nem is lepődtem meg.
- Ha hamarabb elmondtad sem lett volna belőle baj, tudod jól. – nézett rám apa.
- Barátom van. – tudtam le ennyivel. Amikor Mírára néztem döbbenetet láttam az arcán, majd sunyi vigyorra húzódott szája.

Pontosan tudta, hogy kiről van szó.
- De hisz ez csodás hír! Remélem komoly a dolog. – mosolygott anya.
- Már több mint 3 hónapja együtt vagyunk.
- És eddig miért nem hoztad el hozzánk? Biztos nagyon aranyos fiúcska. – ábrándozott.
- Anya, szerintem már nem fiúcskáról van szó, hanem érett férfiről. – javította ki őt Míra kacagva.
- A fiúk többsége későn érő, mondd csak, mennyi köztetek a különbség? – kíváncsiskodott apa.

Bezzeg ő egyből rátapintott a lényegre...
Csak annyit szeretnék, hogy csata nélkül megússzam ezt a vacsorát.
Nem hiányzik a vacsoracsata...haha Hanga, a szóviccek egyáltalán nem a te erősséged ezt már jó lenne felfognod.
- 8 év. – böktem ki.
Szüleim arcán láttam, a meglepődést, majd édesapám összevont szemöldökkel ezt kérdezte:
- Tudod, hogy a kor csak egy szám és emellett ha ennyi ideig kitartottatok már, akkor gondolom egy hullámhosszon vagytok, de felmerülnek kérdéseim. Ugye nem került még sor komolyabb testi kapcsolatra?
- Dehogyis, apa! Az első kapcsolatom, persze hogy nem ugrok bele egyből a legkomolyabb dolgokban. – az ilyen témákkal kapcsolatba zavarban voltam a szüleim előtt és szerintem ez teljesen normális.

- Akkor bezzeg nem voltál zavarban, amikor az észvesztő barátod kényeztetett. – szólalt meg a kisördög a bal vállamon.
- Mindenesetre szeretnénk megismerni, a holnapi ebédre hivatalos. – zárta le ezt a témát apa, majd folytattuk a vacsorát.
Mondhatom azt, hogy könnyen ment, viszont úgy érzem, hogy ez az egyszerűbb része volt az egész „rántsuk le a leplet a kapcsolatunkról a szüleink előtt" tervnek.
Amikor végeztem az étellel és elvégeztem az esti rutinomat, felmentem chatre ahol Márk megannyi üzenete várt.
„Ne haragudj, amiért ennyire erőltettem ezt az egész bemutatós témát. Csak kettőnknek szeretnék jót."

„Ha korainak érzed még akkor várjunk, nem kell elkapkodni semmit. Tiszteletben tartom a döntésedet."
Majd pár órával később jöttek a hívások és az aggódó üzenetek, amelyek miatt nagyon lelkiismeret furdalásom volt.
Egyből a hívás ikonra nyomtam, Márk pedig hamar felvette.
- Sajnálom, amiért nem voltam elérhető. – sóhajtottam.
- Hanga, tudod hogy nem akarlak korlátozni és semmi, de nagyon aggódtam! Feldúlt voltál az iskolában és azt hittem valami baj történt veled. – hallottam a hangján, hogy tényleg aggódott értem, de nem szerette volna egyértelműen a tudtomra adni ezt.
- Többet nem fordul elő olyan, hogy nem jelentkezek, kérlek ne haragudj! – motyogtam.
- Nem tudnék rád haragudni.
- Beszéltem anyáékkal rólunk. Holnap várnak ebédre. – avattam be.
- Miket mondtál? – kíváncsiskodott.
- Hogy mennyi ideje vagyunk együtt, hogy mennyi a korkülönbség köztünk, meg ilyeneket, de egyáltalán nem voltak kiakadva. Láttam rajtuk, hogy nagyon kíváncsiak rád.
- A fiatalabb lányuknak először van barátja, hidd el, hogy a helyükben mi is kíváncsiak lennénk. – gyengéd volt a hangja és mosolygásra késztetett, hogy többes számba beszélt.
- Ha holnap bármi rossz történik, akkor sem foglak kevésbé szeretni. – suttogtam.
- Elsőnek fel fog bennük vetődni néhány kérdés, de nem fogják ellenezni ezt az egészet, mert a boldogságod fontos a számukra. – magyarázta.
Még körülbelül 1 óra hosszát beszélgettünk, amikor végül bontottuk a vonalat.
Azon gondolatok között aludtam el, hogy átgondoltam a jó és a rossz kimenetelét is a következő napnak.
Csak ne történjen semmi baj és essünk túl a holnapon...

Sziasztoook!!!

Iszonyat nagy kihagyásom volt, amire mentségem nincs, de okaim voltak.

Mind a magánéletemben és a történet szempontjából is helyre kellett magamban raknom a dolgokat.
Igyekszem visszatérni már a normális kerékvágásba, amennyire csak tudok és fura, de az iskola mellett sokkal könnyebb lesz a sztorira is koncentrálnom úgy érzem.
Köszönöm szépen, ha a kihagyás ellenére is szeretettel fogadjátok és olvassátok Hanga és Márk történetét!
Hamarosan jövök a következő történésekkel!
Addig is Vigyázzatok Magatokra és a hátralévő időt a nyárból élvezzétek ki!