Tiltott vonzódás

89. Fejezet: 2020.01.06

Az elmúlt napokat végig izgultam és akármennyire is próbáltam magam nyugtatni, semmire sem mentem az akaraterőmmel.
Alapjában véve is szeretek iskolába járni, hiszen vannak barátaim akiket imádok és értem azokat a dolgokat amiket tanulok...másrészt pedig ott van Ő.
Szerda óta nem beszéltünk...nem túlzok, ha azt mondom, hogy iszonyatosan hiányzik akár egy halk szava is.
Üzenetet sem írt, amit teljesen megértettem...
A 2 hétről nem felejtkezett meg és a tartózkodásával azt fejezte ki, hogy semmivel sem akar befolyásolni, amiért még nehezebb volt a döntés számomra.
Napközben azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha nemet mondanék és minden alkalommal, amikor megfordult ez a fejemben, a torkom összeszorult.
De amikor a csend elkezdett uralkodni az éjszaka felett, folyamatosan arról ábrándoztam, hogy milyenek is lennénk együtt.
Közös filmnézés, valamivel több együtt töltött idő, nevetés és ezeket a folyamatokat áthatná a szeretet.
Belegondolva elég rémisztő, hogy körülbelül 2 hónap alatt teljesen az ujjai köré csavart...tulajdonképpen azzal, hogy semmit sem csinált a fordulópontig...azon a decemberi napon még inkább felerősödtek az érzéseim...velük együtt pedig a kételyem is.
Mi van, ha igent mondok, de a kapcsolatunk elsilányul?
Állandóan ez a kérdés van az agyamban és annak ellenére, hogy nagyon szeretnék abban hinni, hogy minden rendben lenne ha igent mondanék, sajnos nem tudhatom, hogy beteljesülne-e a kívánságom.
Miután végig gondolkodtam a készülődést anya figyelmeztetett, hogy ideje lenne már elindulnom, mert így egy késéssel fogom kezdeni az újév első iskolai napját.
Januárhoz méltóan a járdák irtózatosan csúsztak és ha nem lett volna rajtam sál, akkor az arcom lefagyott volna, míg a buszmegállóba érek, emellett pedig számolhattam azzal, hogy a busz késik.
Késett is, viszont vigasztalt az, hogy fűtött volt és nem telt meg dugig emberekkel.
A sulitól pár méterre leszálltam és izgatottan vettem az irányt az iskola kapuja felé.
Ahogy befordultam szinte teljesen kietlen volt az egész udvar – amin nem csodálkozok, hiszen őrültség lett volna bárkinek is kint fagyoskodni, ha bent is lehetnek a fedett és fűtött termekben.
Amikor beértem köszöntem a portásnak és egyenest a tantermünk felé vettem az irányt.
Fura, viszont a Marcellel történt eset nem változtatott azon, hogy mennyire is szeretem az iskola életében betöltött szerepemet és akármilyen szemétségnek is tűnik, még örülnék is annak, ha ezek után más venné át a DÖK elnök helyét – aminek a valószínűsége igazából a lehető legmagasabb mértékű.
A büféhez érve köszöntöttem Géza bácsit és miközben készítette a rendelésemet beszélgettünk arról, hogy kinek hogyan teltek az ünnepek, majd az étel elkészítése után bementem az osztályba.
A többiek köszöntek, amit én viszonoztam, majd Áron és Lívia felé vettem az irányt.
- Fura vagy. – hallottam meg ezt a mondatot, mielőtt pont köszöntem.
- Sziasztok! Miről maradtam le? – ültem le a lány mellé.
- Áron szerint fura vagyok. Szerinted is? – nézett rám cinkos pillantással Lívi.
Tehát még mindig nem mondta el a fiúnak, hogy mit érez iránta...
- Szerintem egyáltalán nem az. – rántottam vállat, majd elővettem az órára a könyvet és a füzetet.
- Engem nem versz át, valami biztos, hogy történt, csak nem akarod elmondani. – hajtotta az igazát a srác.
Elvoltam kettőjük között, mint a befőtt.
- Figyelj, szerintem az ember minden évben egy kicsit megváltozik. – magyarázkodott.
- Na de ennyire? – vonta össze szemöldökét Békési.
- Csak te látod így. – válaszolt Lívia, majd előre fordult, mivel bejött a matek tanár és elkezdte leadni az anyagot.
[...]
- A következő órákon még ilyesfajta feladatokat fogunk csinálni osztópontokra, súlypontok alkalmazására, viszont jövő héten témazárót fogunk írni a vektorok témaköréből. Tehát aki nem szeretné, hogy az új naptári évet egyessel kezdje, az kérem, hogy készüljön rá. – mondta, majd kivonult a teremből.
- Kész katasztrófa. – fújtatott Áron.
- Nem annyira súlyos. – forgatta a szemét Lívia.
- Angolból sem az, egy több tagból álló mondat. – vágott vissza.
- De legalább én olyan dolgot nem értek, ami nem magyarul van. – veszekedett tovább Lívi.
Tény, mindenkinek van legalább egy olyan tantárgy az életében, amitől kiveri az illetőt a víz. Áronnak, a matek, Líviának az angol, nekem pedig...nekem pedig Herczeg Márk órái.
- Srácok, ne vitázzatok légyszi! Mindenkinek van tanulás terén gyenge pontja. – próbáltam lenyugtatni a kedélyeket.
- Neked az oszi tárgyai? – nevetett Lívi.
- Azok kiknek nem? – húztam el a számat és próbáltam arra összpontosítani, hogy ha feljön valami kérdés Herczeg tanár úrral kapcsolatban, akkor arra diákhoz méltó választ tudjak adni.
- Tény, hogy nem lehet azt mondani, hogy rossz tanár. – állt bele a témába Áron.
- De szerintem egy kicsit átakar minket változtatni. – gondolkodott barátnőm is.
- Mi ő, valami vámpír? – nevettem fel.
- Kitudja, végül is... - kezdett volna a magyarázkodásba, amikor a csengő hangja félbeszakította őt.
- Az emlegetett szamár. – gondoltam magamba, amikor pár pillanaton belül meg is jelent az ajtóban. Fehér pulóver és fekete melegítőnadrág volt rajta, s reménykedtem benne, hogy a végigmérés nem keltett túl nagy feltűnést.
Amikor a tanári asztalhoz ért és felém pillantott, az egész testem még elevenebbé vált.
Mennyire hiányzott...
Próbáltam az elmúlt napokban még a profilképére sem ránézni, ami sikerült is, viszont hátulütő, hogy talán gyakorolhattam volna azt, hogy hogyan fogjam vissza magam, ha meglátom.
Miután köszöntünk és jelentettünk Márk – akarom mondani tanár úr – megnyitotta a Mozanaplót és elkezdte olvasni a névsort.
- Tanár úr, nem lehetne ma beszélgetős óra? – jött elő a kérdéssel Tina.
- Az anyagot majd maguktól veszik át? - az a hang...
- Ha már szóba jött... - szólt közbe Bálint vigyorogva.
- Jövő héten dolgozat. – fejezte be a mondatot Márk, mire egybehangzó ellent mondások hangoztak el szinte mindenki szájából.
- Rendben, kik azok, akik ennyire aktívan ellenkeztek? – nézett körbe, viszont senki sem szólalt meg.
- Az érvelés érettségi feladat. Nem lehet felette elsiklani.
- De mindannyian tudunk érvelni és cáfolni 1-1 dolgot tanár úr. – mondta Zsolti.
- Fogd már be! – szólt rá Levente.
- Ez esetben mindenki vegyen elő egy lapot és nézzünk meg egy érvelést az elmúlt évek vizsgáiból. – mondta, majd a tábla felé fordult, Lívia pedig megbökött.
- Valld be te is, hogy a feneke jó. – suttogta.
- Te nem Áronért vagy oda? – értetlenkedtem.
- De igen...Áronnak jobb a feneke, de az oszié sem rossz. – okoskodott, mire mosolyogva megforgattam szemeimet.
Természetesen ez fordítva van, Márk feneke sokkal jobb...neki mindene jobb.
- Tudom, hogy megfognád. – beszélt tovább és próbáltam elengedni a fülem mellett szavait.
- És rámarkolnál. – idegesített tovább nevetve, mire kínomban inkább lehajtottam a fejemet és homlokomra tettem a kezemet, hogy ne lehessen annyira látni tűzvörössé vált arcomat.
- Ezt a beszélgetést halasszuk máskorra. – hagytam ennyiben.
- Majd tesin. – rántott vállat Lívi kacagva.
[...]