Tiltott vonzódás

29. Fejezet

- Nem. – forgattam szemeimet.
- A faszt nem...ez az első számú jele a... - kezdett volna bele a saját maga ' randi órájának ' de közbeszóltam:
- Nem kell elmondani semmit. – állítottam le, mire felnevetett, de egy ' úgyis igazam van ' tekintetet kaptam ajándékba még tőle.
- Állj már le! – fojtottam el mosolyomat, mire egy ' jó na, összeadlak majd titeket ' motyogással békén hagyott. Muszáj lesz elrejtenem ezt a fajta viselkedést, ha Bella rájött, akkor más is ráfog jönni és azt végképp nem akarom...pláne, ha ez a más valaki tanár úr lesz. Akkor örökké elástam magam a szemében. Nem tudom miért, de már csak abba belegondolni, hogy esetleg nem láthatom egyik napról a másikra soha többé...már abba belefájdul a szívem...bolond szív. Tudja, hogy elérhetetlen a férfi, mégis érte dobog főképp.
- Nos, összeírtátok a neveket? – csendesedett el az osztály mormogása, miután meghallottuk tanár úr határozott, valamint kissé rekedtes hangját...túlzás lenne azt mondani, hogy már ebbe az egy mondatba megsajgott a szívem?
- Igen. És hoztunk egy cilindert is, a hatás kedvéért. – mutatta fel Bálint a fekete fejfedőt.
- Miért nem lepődtem meg ezen? – tette fel a költői kérdést, miután Vanda és Bálint kivitték az ' eszközöket ' a tanári asztalra.
- Szóval...már ha rávettek erre az egészre, annyit lehet kérni, hogy mindenki tartsa titokban, hogy kit húzott? – nézett végig az osztályon.
- Nyugalom tanár úr... mi nem vagyunk pletykások. – ' csillapította a kedélyeket ' Zsolt.
Szerintem mindenki olyan fájdalmasan nézett maga elé, mint ahogy én is tettem...Zsolti és a titoktartás olyan, mint Kína és Spanyolország, iszonyat távol állnak egymástól.
- Nos, először a hölgyek. – vette elő udvarian énjét pedagógusunk, és a többiek már egyből rohantak is oda, hogy több névből lehessen nekik választani. Izgatottan túrtak bele a cilinderbe és húztak ki egy papírfecnit, majd a helyükre mentek és csak ott nézték meg a neveket. Láttam, hogy egyesek csalódott, mások pedig gonosz vigyorral néztek végig a termen.
Felálltam én is és a tanári asztalhoz mentem, majd belekotortam a ' sapkába '.
Az egyik papírkát kivettem, és már mentem is vissza a helyemre, majd a kis darabot beledobtam a tolltartómba.
- Nem nézed meg? – vonta fel szemöldökét Bella.
- Majd otthon...így nagyobb a hatás. – mosolyodtam el.
- Baszki... nekem is így kellett volna. – mérgelődött, miközben a fiúk is kimentek az asztalhoz és kihúzták a neveket.
- Remélem, aki magát húzta, annak volt annyi esze, hogy kicserélte, mert gondolom önmagának senki nem annyira nagy örömmel vesz ajándékot. – szólalt fel a tanár.
Kihúztam a tolltartómat és egy kicsit széthajtottam annyira, hogy lássam a vezetéknév első betűjét, ami nem ' M ' volt, hanem ' H '... akkor Hódos Bálint.
Remek...nem az, hogy nem örülök neki, de mégis hittem benne egy kicsit, hogy talán tanáromat húzom ki.Figyeltem,ahogy Herczeg is kiveszi az utolsó fecnit, majd oldalra teszi a cilindert ésszétnyitja majd miután elolvasta...halvány mosoly látszódott az arcán. Biztos Vandát,vagy Tinát húzta... nekik könnyű ajándékot venni. Pedig hihetetlen álomnak tűnt,hogy én húzom Őt és Ő engem.