Tiltott vonzódás

6.Fejezet

Miután vége lett a tornaórának jött két Számvitel óra, majd Történelem, azaz a "csínytevés" órája. Kíváncsi voltam, hogy mégis mit terveltek ki a srácok.
Bellával hátra ültünk úgy, mint a többiek és vártuk, hogy milyen hülyeséget fognak megint csinálni a többiek.
Csengetés után pár másodperccel a tanár bejött, a srácok pedig halkan kuncogva várták a poént.
Miután jelentettünk leült és a zsebkönyvét elővéve nézte, gondolom az osztály névsorát.
- Hódos Bálint! – nézett egyenest a fiúra, aki vigyorogva felállt.
- Magyar Hanga! – pillantott rám is, mire a srác mellé álltam és érdeklődve figyeltük a tanárt.
- Ne parázz. – suttogta Hódos, én pedig bólintottam.
- A szekrényből vegyenek elő atlaszokat és osszák ki! – tekintetéből szinte ki tudtam olvasni, hogy valamit megtudott.
Bálint pánikolva bökött meg, hogy csináljak valamit és ismét rögtönzésből válaszoltam:
- Nekünk nem lehet kinyitni, szigorúan csak tanároknak! – hangom egy fokkal magasabb volt, mint általában, mivel megláttam a kis vödröt a szekrény tetején, amibe nagy valószínűséggel festék - is - volt.
- De én most megengedem, szóval rajta! – arcára már színtiszta gonosz mosoly ült ki és tudtam, hogy rájött, meg akarjuk őt szívatni.
A sráccal egymásra néztünk és odamentünk a szerkényhez.
- Add ki te mindet! – szólalt meg Bálint.
- Biztos, hogy nem! – ellenkeztem hevesen, viszont egy ' kérlek ' pillantással nézett rám, ezért szem forgatva a szekrényajtóhoz nyúltam, de még hátra suttogtam:
- Állj hátrébb! – ő pedig tette, amit kértem, majd gyorsan kinyitottam az ajtót és hátraugrottam a zöld ragacsos festék tollakkal tele, épphogy nem zuhant rám.
- Leülni! – morgott a tanár.
- Tudom, hogy legszívesebben mindannyian otthon lennének, és felesleges dolgokkal töltenék az idejüket, de az iskolába a jövőjük alapozásáért járnak és nem azért, hogy a hülye tanárt megtréfálják festékes vödrökkel. – írta körbe az igazi mondanivalóját, mire mindannyian ' tudjuk ' szót morogtuk.
Bár közel sem gondoltuk azt, hogy a tanárok hülyítése ne lenne az iskolai életben meghatározó. Tudtuk, hogy nem könnyű nekik sem, de azért mégis heti több mint 35 órát kell kibírni, persze, hogy azzal bosszulják meg, hogy csak darálják az anyagot.
- Tulajdonképpen mi nem tartjuk a pedagógusokat hülyének. – gondolkodott Bálint, mire mindenki helyeslően bólogatott annak érdekében, hogy beveszi Hódos állítását.
- Akkor gondolom nem engem akartak festékbe borítani. – nézett körbe az osztályon eszelős tekintettel, mi pedig a fejünket ráztuk. Már megszokás nálunk a hazudozás a tanároknak, és nem is vesszük észre néha, de zsigerből rávágjuk a hamis állítást.
- Tanár urat szeretjük, ne gondolja azt, hogy mi hazudunk. – bólogatott serényen Bella, a többiek pedig ránéztek amolyan ' te kis hunnncut ' vigyorral. Persze tudták, hogy a lány csak direkt mondja ezt, de már megszokhattuk, hogy ilyen perverz viccekkel dobálózunk és már a gimnázium legelején letisztáztuk, hogy az ilyen poénokat nem kell komolyan vennie senkinek sem, mert csak jófejségből szívatjuk egymást is.
A bókot fogadó fél megforgatta szemét, mi pedig láttuk, hogy a pályakezdő tanárunknak már nem sok kell a teljes kiakadáshoz.
- Elég, mert belefogok, fulladni a hazugságokba. – intett le minket, mire hangoskodni kezdtünk és olyanokat mondtunk, hogy ' mi sosem hazudunk; tanár úrral nem tennénk meg soha ' és ehhez hasonlók.
- Tanár úr, még a feltételezés is sértő. – szálltam be én is, a többiek pedig angyali vigyorral bólogattak.
- Elnézést, hogy megsértettem a lelki világát. – szólt vissza, mire tátott szájjal egy ' really ' pillantást vetettem rá, az osztálytársaimból pedig kitört a nevetés.
A következő pillanatban kicsengettek, a tanár pedig elköszönt és kiment.