Tiltott vonzódás

103. Fejezet

Ránéztem az üzenet feladójára – az ülések közötti résen keresztül – s láttam, ahogy talán az email-t nézegette. Az egész testem beleremegett, miközben újra és újra elolvastam az üzenetet...mégis mi a franc bajom van?
„Talán kiugrasz a bőrödből vagy mi?" – írtam vissza neki.
Még sosem izgultam ennyire 1 üzenet fogadtatásán, illetve sosem vártam még ennyire egy választ sem.
„Majd téged foglak kibújtatni a bőrödből." – Hanga ne gondolj rosszra...jó, túl sok könyvet olvastam ahhoz, hogy erről az „ártatlan" üzenetről ne jusson eszembe másfajta értelmezés.
Hanga, te őrült szajha!
Igazából fogalmam sincs, hogy normális-e az a hatás, amelyet ez a néhány szó hozott ki belőlem...de kit érdekel, hogy normális-e vagy sem? A lényeg, hogy nekem iszonyat felizzította a fantáziámat olyannyira, hogy....
- Minden okés? – zökkentett ki Levente az ártalmatlan gondolataimból.
- Persze, miért? – ráztam meg a fejemet.
- Csak mert szólongatlak egy ideje és nem válaszoltál. – mosolyodott el.
- Ja nem, csak kicsit elgondolkodtam. Mit szeretnél? – tértem a tárgyra, elterelve a figyelmet magamról.
- Figyelj tudom, hogy mi volt Marcellel... - kezdett bele.
- Nem értem, hogy miért hoztad fel. – értetlenkedtem.
- Hanga, azt javaslom, hogy tényleg vigyázz vele! – nézett rám komolyan.
- Marcell előzetesben van jelenleg. A tárgyalások nemsokára elkezdődnek és nem fogom hagyni, hogy megússza ezt az egészet.
- Volt már ügye ezelőtt...és a bírók egy része megvesztegethető. – Levente apja büntetőjogi ügyvéd, tehát gondolom innen hallott ő is a „botrányról".
- De nem lehet tudni, hogy aki az én ügyemet vinné az mennyire ilyen.
- Én csak figyelmeztetni akartalak, nem minden fenékig tejföl, csak mert te vagy az áldozat.
- Szerinted nekem könnyű? Juj de jó, majdnem megerőszakoltak, mindjárt elájulok örömömben. – forgattam szemeimet.
Egyáltalán nem értettem a fiú viselkedését. Az egész viselkedéséből az jött le, hogy igazából ezzel az egész téma felhozással nemhogy megnyugtatni, de iszonyat nyugtalanná akart tenni.
- Valami gond van? – hallottam meg tanárunk hangját.
- Csak beszélgettünk. – szólt a srác, s ott hagyott – aminek igazából rohadt mód örültem.
Márk amolyan „minden oké?" pillantást vetett rám, mire bólintottam s visszaült a helyére.
[...]
Már az osztrák-magyar határ közelében voltunk, amikor megálltunk egy autópálya melletti benzinkútnál.
A mosdó felé akartam menni, amikor „halk locsogást" hallottam meg, így inkább úgy voltam vele, hogy nem pofátlankodok oda.
Amikor viszont meghallottam, hogy kik beszélnek, mégis ott maradtam és hallgattam miről is van szó. Nyilván hallgatózni egyáltalán nem szép dolog, de ha Tina és Bella az, aki „elbújva" beszél, akkor abból biztos, hogy semmi jó nem sül ki.
- Szerintem összejárnak. – mondta Tina.
- Ne képzelődj már! Ismerem Hangát, ő nem kezdene ki az ofővel. – magyarázta volt barátnőm.
- Emlékeztesselek, hogy már egy jó ideje nem vagy jóban vele? Változott azóta, ez biztos. Nem látod, hogyan szokott nézni Herczegre? Mintha bele lenne zúgva...vagy legalábbis, mintha éhezne a farkára. – összevont szemöldökkel hallgattam, hogy osztálytársnőm milyen egy vágyódó ribancként ír le. Az utolsó mondat első része még talán igaz is. Nem tudom milyen, ha az ember szerelmes, de az, amit Márk iránt érzek leírhatatlan.
A második része meg szinte már felháborító...tény, hogy a férfi – nem túlzok, ha azt mondom, hogy – kibaszott vonzó, de ha fizetnének sem kellene tőle CSAK a szex.
Lehet azért gondolom ezt így, mert még nem volt párkapcsolatom, viszont ha belegondolok, egyáltalán nem hoz lázba a dugópajti státusz.
- A nővére és Herczeg testvére járnak, szerintem normális, ha kicsit közvetlenebbül néz rá...ez még nem jelenti azt, hogy kapcsolatban vannak vagy bármi ilyesmi. – nem is ismertem Bellára. Eddig tulajdonképpen csak ellenem volt, az utóbbi időben pedig mintha kezdene rájönni arra, hogy semmi értelme nem volt a barátságunkat egy dolgozat miatt tönkre tennie.
- Várj a nővére és az oszi tesója dugnak? – döbbent le Tina.
- Kint van Instán a közös kép. – rántott vállat.
Mielőtt lebuktam volna, hogy kihallgatom mások beszélgetését előléptem és mintha semmit sem tudnék elmentem mellettük...miért is gondoltam, hogy ilyen könnyen békén hagynak?
- Hanga, milyen hogy a nővéred direkt összeállt a tanárod tesójával? Ez számodra nem gáz? – szólt be Tina.
- Miért lenne gáz? Így csak nekem szerez jó jegyeket. – jegyeztem meg szarkasztikusan.
- Tudom, hogy van valami közted és Herczeg között. – állt elém.
- Igen, távolság. – hagytam rá és elmentem a mosdóba.
Azt hiszem muszáj lesz Márkkal Tináról elbeszélgetni. A csaj egy zseni és képes lenne még azt is kinyomozni, ami nincs.
Miután visszamentem a buszra láttam, hogy Áron épp egyedül üldögélt és nézett kifelé az ablakon.
- Mizuu? – foglaltam helyet az előtte lévő ülésen és fordultam hátra hozzá.
- Mit tudsz leolvasni az arcomról? – mutatott magára.
- Hogy boldog vagy. Lívia is az, jó titeket együtt látni.
- Tudod, Lív nagyon aggódik miattad, hogy milyen hatással van rád az, hogy mi együtt vagyunk. Mond el az igazat, ez téged zavar? – váltott komoly témára.
- Figyelj Áron, nekem nincs semmi bajom azzal, hogy együtt vagytok. Jár nektek is a boldogság, szóval ha Lívi nekem nem hisz, akkor te higgy nekem. Örülök, hogy jól el vagytok. – magyaráztam.
- Hallottad, hogy Tina mit beszélt rólad? – váltott egyből beszédtémát, mire szem forgatva bólintottam.
- Szerintem már Herczeg fülébe is eljutott. – gondolkozott el. Már válaszoltam volna, amikor Lívia feljött egy csomó édességgel a buszra és lehuppant barátja mellé.
- EGYÜNK! – nézett felváltva ránk, mire felnevettünk mindannyian és elkezdtünk falatozni.
Amikor mindenki visszatért a buszra egy gyors névsorolvasás után ismét folytattuk utunkat haza.
[...]
Anya körülbelül négyszer hívott a mai napon, hogy „nincs-e rossz idő arra?". Megnyugtattam őt minden adandó alkalomkor, hogy aggodalomra nincs oka, minden a legnagyobb rendben van.
A Márkkal való izgalmas beszélgetés elmaradt, ugyanis még a telefonomat sem nagyon mertem elővenni tekintve, hogy Tina szinte majdnem mögöttem ült és kinéztem belőle, hogy esetleg minden telefonos cselekedetemet lesné.
Jobb lesz óvatosnak lenni vele szemben.
Kész szerencse, hogy félév után kezdődik az emelt történelem felkészülés, aminek következtében még többet lehetek Márkkal és ez senkinek nem lesz gyanús, tekintve, hogy felkészülésről van szó.
Felkészít majd ő téged....
Az ördögi oldalam apró megjegyzését próbáltam elhessegetni, s mire sikerült ezt megtenni megláttam, hogy Budapestre érkeztünk.
Márk többször is hátra pillantott rám, viszont törekedtem arra, hogy ne legyen annyira "átlátszó", hogy folyamatosan őt lesem.
Úgy érzem lesz mit megmagyarázni.
Amikor az iskolához értünk láttam, hogy osztálytársaim több szülője is már ott várakozik és a mi autónkat is megpillantottam.
Megkönnyebbülés töltött el egyrészt azért, hogy balesetmentesen hazaértünk, másrészt azért mert anya továbbra már nem fog annyira aggódni.
- Kincsem! – ölelt át szorosan, miután leszálltam a buszról és a bőröndömet átvéve odasétáltam hozzájuk.
Sosem voltam annak a híve, hogy „anya, ne égess már a többiek előtt", mindig is nagyon érzékenyen hatott rám, hogy szüleim kinyilvánítják felém a szeretetüket és ezzel szerintem nincs is gond.
- Ki vagy virulva. – jegyezte meg Míra, miközben gyors ölelésben részesített.
- Örülök, hogy itt vagyok. – rántottam vállat, mire egy „aha, biztos ezért" szólást hagyott el szája.
- 6 évet öregedtél. – nézett nővérem mögém, s megláttam, hogy Márk állt ott.
- 14 tanulóval csodálkozol? – sóhajtott, miután köszönt szüleimnek.
Anyának átadta a bankkártyát, amin az osztálypénz volt.
Miközben ők még beszélgettek, odamentem Áronhoz és Líviához elköszönni.
- Hanga! – hallottam meg Márk hangját, mire felé fordultam.
- Nyugtalannak tűntél az utazás során, történt valami? – érdeklődött.
Nem hazudhatok, neki nem...gyerünk Hanga, mond el az igazat!
- Igazából néhány dologról beszélnünk kellene... - kezdtem bele nehezen.
- Rendben. Mit szólnál a mai naphoz, nálam? – kérdésre bólintottam, s megbeszéltük, hogy 6 óra tájékán átmegyek hozzá.
Csak győzzem kivárni...

Sziasztoook!!!😍😍
Igaz, nem abban az időben, amiben szerettem volna, de elhoztam a következő részt, amely remélem elnyerte a tetszéseteket.😊😊
Mivel a tegnapi nap alkalmával egy kis érettségi teljesítést kihúzhattam a listáról, így nyugodt szívvel tudtam részt alkotni és próbáltam a lehető leginkább visszarázódni a történetbeli eseményekhez.
Amint tudok jövök a következő fejezetekkel(remélhetőleg minél hamarabb)!😍😊❤️
Vigyázzatok Magatokra és Pihenéssel telt Tavaszi Szünetet Kívánok Mindenkinek!❤️🥰😍