Tiltott vonzódás

54.Fejezet

Döbbenetemben nem is tudtam megszólalni, először is; itt állok ismételten fürdődresszben a tanárom előtt, másodszor pedig a kisfiú is hangoskodni kezdett, miszerint:
- Szia! Nagyon szép vagy! – aranyosnak véltem a fiú megszólalását, viszont az engem figyelő barna szempártól levert a víz.
- Jó napot Tanár úr! – köszöntem, ő pedig köszönésképpen biccentett, majd visszafordult a kisfiúhoz és vele foglalkozott tovább.
A törökfürdőhöz érve a lépcsőkön lementem, majd az egyik falhoz leültem és hagytam, hogy a forró víz folyamatosan enyhén „hozzám csapódjon", miközben fejemet a falnak támasztottam.
Próbáltam kizárni mindent az agyamból és kicsit elengedni magam.
Elvégre már 4. hónapja járunk suliba és még így is nehéz felfognom, hogy már csak félévig van időm pihenni, utána pedig bele kell magam vetni a tanulásba nagyon, ugyanis az év végi és a félévi eredmény is számít a továbbtanulásba - már ahol nem mind a 4 évfolyam év végi jegyei - annak ellenére, hogy még érettségi után maradok 1 évet, hogy megszerezzem az OKJ-t, pénzügyi és számviteli ügyintéző szakon, ugyanis az is több mint 30 pont.
Ahogy ezen gondolkoztam, egy hangot hallottam meg mellőlem:
- Nehogy elaludjon! – hirtelen nyitottam ki szemeimet és dőltem előre. Félrenéztem, s megláttam tanár urat a medence szélén – közvetlen mellettem - ülni.
- Nem szándékoztam. – forgattam szemeimet.
Most mi ütött beléd Hanga? Eddig nem volt megbeszélve, hogy bunkó leszel vele...hogy jött ez most?
- Egyáltalán nem tűnt úgy. – vágott vissza.
- Nem a kisfiúval kellene lennie? – fordultam felé teljes testemmel.
- Miután beült ide, jött érte a szülője. – rántott vállat én pedig lábára pillantottam, ami mellettem, nyugodott a vízben.
- És akkor maga miért nem ment haza? – vontam fel szemöldökömet.
- Visszadobom ezt a kérdést.
- Úszásom volt a bokám miatt és még beültem ide kicsit. – sóhajtottam.
- Ahogy láttam már teljesen jól van.
- Csak nem leselkedett utánam? – hunyorítottam rá.
- Szó sincs róla. – nézett egyenest szemeimbe.
- Persze. – morogtam és visszafordultam. Próbáltam észrevétlenül elmosolyodni, ami úgy gondolom sikerült is.
Amikor kinéztem az ablakon már láttam, hogy egészen besötétedett és kissé megingott a bátorságom. Az előző hetekben sem mentem haza sötétben, ugyanis már 4 előtt otthon voltam és valljuk be, elég félelmetes sötétben barangolni az utcákon.
- Viszont én megyek Tanár Úr! – álltam fel és szálltam ki mellette a medencéből.
- Jönnek magáért? – érdeklődött.
- Busszal megyek.
- Negyed óra múlva legyen a bejáratnál. – mondta végszóként és otthagyott.
Atyaég!!!
Most komolyan haza fog vinni?
Nem kellene vesztegetnem az időmet, így gyorsan az öltözőbe szaladtam és amilyen fürgén csak tudtam átöltöztem és a cuccommal együtt kimentem hajat szárítani.
Mivel az úszósapka nagyrészt jól védte a hajamat a beszivárgó víztől, nem kellett sokat szárítanom rajta.
Gyorsan 1-2-szer átfésültem a hajamat és a bejárathoz mentem, ahol tanár úr már ott állt egy fekete sporttáskával.
- Pontos volt.
- Tanár úr zsebórával mérte azt, hogy elkészülök-e 15 perc alatt? – nevettem el magamat a végére. Pedig próbáltam komoly maradni, de ezek szerint nem sikerült.
- Döbbenet, hogy ismeri ezt a tárgyat. – gúnyolódott ismét, s csak megforgattam szemeimet.
- Indulhatunk? – biccentett kifelé, én pedig bólintottam és kimentünk az uszoda bejáratán, a hideg, kietlen parkolóba.