Tiltott vonzódás

104. Fejezet

A házunkhoz tartó úton nagyjából elmeséltem, hogy milyen helyeken voltunk, hogy éreztem magam, meg ilyesmik.
Amikor hazaértünk odaadtam anyáéknak az ajándékot, majd az órára néztem, ami 17:15-öt mutatott.
Pedig most szerettem volna hanyatt vágni magam az ágyamban...de az ágynál sokkal fontosabb és csábítóbb az, akivel 6-ra van megbeszélve a találkozó.
Gyorsan vettem egy zuhanyt, felöltöztem és a táskámba bedobáltam néhány zsebit és a telefonomat.
- Hova ilyen sietősen? – szólt ki anya a konyhából, miközben már a csizmámat vettem fel.
- Csak átmegyek Lívihez egy kicsit. – találtam ki a leghihetőbb lehetőséget.
- Együtt voltatok 1 hétig...bár nem csodálom, hogy ennyit tudtok locsogni. – gondolkozott el szülőm. Utálok hazudni, tudom, hogy egyszer úgyis lefogok bukni előttük.
Annyi mindennel kapcsolatban letudna rólam hullani a lepel.
Hivatalos hazudozó lettem!
Próbáltam elhessegetni az önócsárló gondolataimat, s mire Márk házához értem sikerült is.
Igazából már akkor izgalom járta át a testemet, amikor befordultam az utcájába.
A bekopogásomat követően néhány másodperccel ajtót nyitott és amint beléptem bezárta az ajtót, majd lesegítette rólam a kabátot.
- Tudom, hogy nem ez a legjobb alkalom, de... - kezdtem volna neki rögtön, viszont félbeszakított azzal, hogy magához húzott és megcsókolt.
Miért jönnek fel újabb gondolkodást igénylő problémák, amikor az egyiket sikerült megoldani?
Legnagyobb örömmel elnyújtottam volna a csókunkat még nagyon hosszú ideig, viszont kénytelen voltam megszakítani a köztünk fellángoló tüzet.
- Beszélnünk kell. – suttogtam, miközben a nyakamat jutalmazta csókokkal.
Remélem nem hallotta még és tovább csinálja!
- Miről van szó? – kérdezte, amikor eltávolodott tőlem.
A kanapéhoz sétáltam, ahova leültem, ő pedig mellém telepedett.
Mérhetetlenül jólesett a közelsége.
Annak ellenére viszont, hogy tisztába voltam azzal, hogy nem tudok gondolkozni normálisan a közelében, muszáj volt megpróbálnom mégis.
- Tina gyanakszik. Azt mondta, hogy tudja, hogy van valami köztünk. – vágtam egyből a közepébe.
- Csak azt akarja, hogy emiatt aggódj.
- Akkor elérte, amit akart. Miért vagy ilyen nyugodt? – értetlenkedtem.
- Mert nincs kézzel fogható bizonyítéka semmire, Hanga! Gondold már át logikusan ezt a helyzetet...egy álmodozó, aki valószínűleg sok ilyen könyvet olvas és azt hiszi az ő élete is ilyen.
- Mert ilyen is! Márk, nem akarom, hogy egy mániákus osztálytárs miatt valami baj legyen ebből. – aggodalmaskodtam. A következő pillanatban állam alá nyúlt, ezzel kényszerítve, hogy gyönyörű barnáiba nézzek.
- Az iskolában ugyanúgy viselkedünk majd, mind eddig...de nem fogom hagyni, hogy más miatt, köztünk viták legyenek. Nem lesz semmi gond, érted? – suttogta, majd puszit adott homlokomra.
- Levente tud a Marcellel kapcsolatos dolgokról. Azt mondta, hogy volt alkalom, amikor a bírók megvesztegethetőek voltak.
- Van priusza, nincs mitől tartanod. – vonta össze szemöldökét.
- És ha nincs elég terhelő bizonyíték ellene? Mi van, ha kevés időt kap és utána bosszút akar? – idegeskedtem.
- Hanga, az elsődleges cél, hogy elítéljék. – próbált nyugtatni.
- De mi van, ha nem fogják?
- Akkor is megoldjuk. – szorította meg a kezemet. A hirtelen jött érzelemáradattól szó nélkül átöleltem és mellkasába fúrtam a fejemet. Néhány pillanatra megmerevedett, viszont utána egyből átfonta karjait rajtam.
Pontosan ilyennek képzeltem őt el, hogy így fogja fogadni az érzékenyebb hangvételű öleléseket, ezért nem is csodálkoztam, hogy először „megrémült".
- Ugye tudod, hogy mindentől megfoglak védeni? Legyen az osztályról, vagy Marcellről szó. – morogta, miközben szorosan magához ölelt.
- Nem akarom, hogy ez a te károdra menjen. – mondatomra csak egy rövid „nem fog" szólást adott válaszul.
Percekig ültünk csak így csendben egymás ölelésébe burkolózva és hallgatva a másik lélegzetvételét. Általában az ilyen csendek egy idő után kínossá válnak, viszont Márkkal egyáltalán nem ezt éreztem; ha beszélgettünk többnyire nyugodt volt a légkör, ha csendben voltunk akkor szinte mérhetetlen nyugalom járta át az egész lényemet.

A nyugalom és az izgalom érdekes keveréke jellemezte ekkor Herczeg Márkot és hittem abban, hogy ez az énje nem csak a kapcsolatunk kezdeti idején lesz nála megfigyelhető.

Eldöntöttük, hogy közös programnak a főzést választjuk, bár Márk szerint egészen más dolgokat is csinálhattunk volna.
Nem Hanga, te se gondolj rosszra anélkül, hogy Herczeg mondott volna bármi konkrétumot is!
Amikor már a spagetti tésztát szűrtem le észrevettem, hogy a férfi tekintete szinte lyukat éget a testembe.
- Igen? – szóltam oda hozzá, ő pedig a következő pillanatban a hátam mögé jött és átölelte a derekamat.
- Tudod, hogy megtudtam volna csinálni én is.
- Egész héten ránk vigyáztál és stresszeltél, hogy nehogy valamelyikőnknek baja történjen. Szóval most helyezd magad kényelembe és hagyd, hogy így törődjek veled! – pillantottam hátra rá.
- Mi van akkor, ha én meg veled akarok törődni? – suttogta mély hangján, miközben a nyakamat csókolta.
- Először hagyd, hogy elkészítsem a kaját. – suttogtam, viszont mégis hagytam, hogy tovább tegye azt, amit elkezdett.
Márk iránt puszta ragaszkodásnál sokkalta többet érzek, ezt tagadnom is kár lenne.
Nem csak a szívemet melengeti meg, hanem a testemre is elég nagy hatással van.
A szikra, amelyekről a könyvek mesélnek...
- Szerintem te sem az étellel akarsz foglalkozni. – puszilta meg a fülem mögött részt és közben simított végig azon a kezemen, amely akkor már libabőrözött a jóleső érzés következtében.
- Igazad van, de muszáj megcsinálni. – támaszkodtam meg a konyhapultnál.
- Semmi sem muszáj. – fordított meg, s egyből számra nyomta ajkait.
A hiányérzetem egyből elpárolgott és helyét átvette a mérhetetlen szintű vágy.
Ami azt illeti fogalmam sincs, hogy normális-e az, hogy ennyire odavagyok egy férfiért.
Szorosan magához húzta a csípőmet, miközben én a nyakát öleltem át és hagytam, hogy sodorjon magával az ár.
Vagyis jobban mondva sodorjon magával Herczeg Márk bűvölete, csókjai és közelsége.
A lábam érthetetlen okból remegett és ha szerettem volna sem tudtam volna uralkodni a testemen.
Hihetetlen, hogy mit hoz ki belőlem....
Egyre inkább belemelegedtünk a csókokba, belevesztünk egymás karjaiba amikor a nappaliból a telefonom csörgését hallottam meg, viszont a férfitól nem távolodtam el.
Nem akartam, hogy bármi is elrontsa a pillanatot...a mi pillanatunkat.
- Nem veszed fel? – morogta, miközben a nyakamra szórt puha csókokat.
- Nem akarom. – motyogtam és reménykedtem benne, hogy nem fog elhúzódni tőlem.
- Vedd fel, lehet hogy történt valami. – távolodott el tőlem, mire lefelé biggyesztett szájjal megforgattam a szemeimet, majd a mobilért mentem és felvettem.
- Figyelj elhiszem, hogy valami kurva jó dolgot csinálsz, de anyáék idegeskednek, hogy mikor érsz haza. – hadarta Míra köszönés nélkül, szinte olyan halkan, hogy én is alig tudtam kivenni a szavait.
- Mi ennyire sürgős? – kíváncsiskodtam.
- Nem tudom, azt nem hallottam, amikor hallgatóztam. A lényeg, hogy oldd meg, hogy érj haza nagyon gyorsan, vagy elmenjek érted?
- 10 perc és hazaérek. – mondtam, majd letettem a készüléket.
- Nem akarok hazamenni. – nyűgösködtem, amikor Márk felém jött és ölelésbe vont.
- Ki kell pihenned az utazást. – simogatta a hajamat.
- Tökéletes pihenés az, ha veled tölthetem az időt. – durcáztam.
Márk erősködött, hogy elvisz egy darabig, amelyet más helyzetben visszautasítottam volna, viszont olyannyira nem szerettem volna nélküle maradni, hogy ilyen szempontból úgy éreztem, hogy lehetek egy kicsit önző. [...]
Már az utcánk elejében voltunk, amikor nehézkesen, de eltudunk búcsúzni egymástól.
Tudtam, hogy addig ott fog állni az autóval, amíg be nem érek az udvarunkra, ezért mondhatni nyugodt tempóban mentem hazáig.
Megnyugvásként ért, hogy igazából szüleim csak szerették volna, ha még többet mesélek az útról és hogy hogyan éreztem magamat.
Örültem, hogy a családommal kapcsolatban is minden a legnagyobb rendben volt.

Sziasztoook!!!❤️😍❤️😍
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy eléggé elszaladt a két hét, mivel körülbelül annyi ideje publikáltam utoljára részt.
Remélem ennek ellenére elnyerte a tetszéseteket.😊☺️
Remélhetőleg már csak ez az egy hónap lesz az, amelyben ilyen húzós időközönként tudok részeket posztolni.
Próbálok mihamarabb jönni a részekkel.
Vigyázzatok Magatokra és Szép Hétvégét Nektek!😊😍❤️😍