60.Fejezet

5.9K 230 17
                                    

- Nem tudom, hogy miről beszél. – ráztam a fejem kétségbeesetten. Ennyi Hanga, ne próbáld magad menteni, lebuktál!
- Hanga, ne játssza az értetlent! – dőlt neki a mellettem lévő falnak és ismét elmosolyodott, kissé gúnyosabban.
- Nem játszok semmit. – próbáltam zavarodottan nézni, de úgy tűnt, hogy csak az ideges mosolyba torkolló arckifejezésemre futotta.
- A mosolya leleplezte magát. – mutatta a szám körvonalát.
- Magát is. – vágtam vissza gyerekesen.
- Ki vele miért keresett meg? – vette komolyra a szót, még mindig apró mosollyal az arcán.
Na Hanga, most legyél okos...
- Igazából csak meglepődtem, hogy tanár úr nem ment a tanárok-tanárok elleni meccsre. – vallottam be a gondolataimat...jó, csak egy részét.
Azt mégsem kezdhettem el mondani, hogy „ja meg még azt érdeklődném meg, hogy egy nővel nem-e kezdett munkahelyi románcba olyan helyen, ahol mások is megláthatnák".
- Hétvégén muszáj egy tökéletes bevásárló körútra mennem és inkább most szünetben kezdtem el javítani a hátralévő dolgozatokat. – rántott vállat.
Azt mondta bevásárló körút...nagyobb bevásárlásra a férfiak egyedül nem mennek...nagyobb bevásárlásra a férfiak a...párjukkal mennek!
Itt ásom el magam rögtön...most komolyan képes voltam ilyen kirívóan feltüntetni magam, amikor szinte egyértelmű a válasz arra, hogy Herczeg Márknak biztos, hogy van barátnője, vagy élettársa...vagy felesége!
Jó, mondjuk nem láttam jegygyűrűt az ujján, tehát nincs felesége...akkor élettársa van, igazad van Hanga, az sokkal jobb!
Szervusz pánik, rég nem látott ismerős!
- Valami baj van? – vonta össze szemöldökét, amikor pár pillanatig nem válaszoltam semmit.
- Nem. Viszont nekem mennem kell tanár úr. Találkozunk következő órán! – fordultam meg és már mentem volna, amikor elkapta a karomat és visszarántott szinte olyan közel magához, hogy mellkasa súrolta az enyémet.
- Én nem játszok több kapura, Hanga! Ezt jegyezz meg! – suttogta, mikor lehajolt fülemhez.
Leheletét arcoldalamon éreztem és fogalmam sincs, hogy csak hallucináltam-e vagy tényleg megtörtént, de mintha azt éreztem volna, hogy ajka épphogy bőrömhöz ért.
- Egyre játszik, de abba piszkosul sokszor rúg? – forgattam szemeimet.
- Előfordulhat, hogy fordul a kocka! De akkor már késő lesz. – vészjósló hangon morogta, számomra pedig itt telt be a pohár.
- Mennem kell! – válaszoltam, majd egyéb reakcióját nem megvárva kihúztam karomat karjából és felmentem az első emeletre. Nehogy már még elkezdjen engem fenyegetni!
Egyetlen dolog jutott eszembe miután tanár úr utolsó 2 mondatát hallottam.
Túl sok nekem ez a férfi!
Ha a jellemét kellene vizsgálnom, akkor külső szemlélődőként azt mondanám, hogy olyan, mintha szinte megfojtana, és negatív hatásként akarna magába szippantani, s miután ez beteljesedett, a paradicsom várna rám.
És ahogy telik az idő, egyre erősebben próbál magába szívni; félek, hogy nem fogok tudni erős maradni.
Miért nem veszi észre, hogy nem a nehezen kaphatót játszom, hanem csak neki akarok jót.
Hiányozna neki az, hogy állandóan figyelni kell arra, hogy valaki meg ne lásson; hogy úgy viselkedjünk egymással, ahogy eddig; hogy még nagyobb felelősséget kelljen vállalnia magára?
Miért nem elég neki a saját élete?
Miért hibáztatom őt?
Ha nem mutattam volna érdeklődésemet felé és nem árultam volna el magam a megtörtségemmel, akkor most lehetséges, hogy nem tartanánk itt.
Most nem kellene utána sóvárogni és várni a megváltást.
De egyáltalán, hol is tartunk?
Ott, hogy Herczeg Márk játszik velem és én hagyom magam...mi több, én is néhányszor a játék újabb fordulójának elindítója vagyok.
És mi a tét?
Hogy a másik végleg megtörjön és az összes lapját felmutassa, majd cselekedjen!

Tiltott vonzódásWhere stories live. Discover now