Tiltott vonzódás

61.Fejezet

Amikor felértem az emeletre Marcellel találtam szembe magam, aki majdnem nekem jött és épphogy elkapta a karomat, amikor kissé hátratántorodtam.
- Hova ilyen sietősen? – nevetett fel, amikor már stabilan álltam a lábaimon.
- Te jöttél nekem. – mosolyodtam el és löktem meg kicsit a vállát.
- Lehet. – forgatta szemeit ravasz mosollyal.
- Holnap végre letudjuk a nagy felhajtást. – sóhajtott, miután nekidőlt a mellettünk lévő falnak.
- Igen, bár neked még Szombaton lesz a nagyobb banzáj. – jegyeztem meg.
Szerintem más iskolában is úgy szokás, hogy a főpróbának nevezett szalagavatós előadás a suli diákjai előtt kerül bemutatásra, élesben pedig, a szalagtűzés és minden kis egyéb ceremónia Szombaton, a családtagok és a tanárok, felsőbb igazgatóságok előtt.
- Úgy vagyok vele, hogy megérdemeljük. – rántott vállat, s egyetértően bólogattam.
- Viszont én megyek! Már várnak az osztályban. – mutattam a tantermünk felé és egy intés után mentem is be a terembe.
- Ez mégis mi volt? – nézett rám összevont szemöldökkel Lívia.
- Micsoda volt mi? – értetlenkedtem.
- Te több kapura játszol? – szegezte nekem köntörfalazás nélkül a kérdést.
- Nem játszok egy kapura sem, nemhogy többre egyből. – ráztam a fejemet nemlegesen.
- Most Lív pártján állok. – jelentette be Áron, miután rávezettem tekintetemet, hogy foglaljon állást.
- Ez abszurd! – jelentettem ki dühösen.
- Nem tűnt annak! Figyelj, mi poénkodunk veled csak, de ettől nem kell ribanccá válnod. – mondta nyugodtan a fiú.
- Micsoda? De ki beszélt itt bármilyen pasi ügyről is? Elnézést, hogy ha bezavarok ezzel az aprócska információval. De ti kezdtetek itt mindenféle elméletet szövögetni a tanár és köztem. – tártam szét karjaimat. Vártam, hogy valaki választ adjon, viszont mind a ketten csendben maradtak.
- Srácok, ezt csak ti találtátok ki, hogy legyen min kacagni. Ne vegyétek egy részét sem komolyan, mert van eszem. – ültem le a helyemre és néztem rájuk felváltva.
- Igazad van, ne haragudj! Túlzásba vittük! – ismerte be Lívia, én pedig csak legyintettem egy „ el van felejtve" válaszképp.
- De tényleg Hanga! Ha kiderülne, hogy mind a kettő beléd van bolondulva...akkor melyiket választanád? – ragadt le a témánál csapatunk erősebbik nemét képviselő társunk.
- Nyilván tanár urat. – forgatta szemeit a lány.
- Nem téged kérdeztelek. – legyintett Áron.
- De női aggyal gondolkodva igenis tudok válaszolni. Erre minden nő tudja a választ. – tárta szét karjait.
- Azt ne mondd, hogy olyan tipikus nők álma a pasas... - gúnyolódott.
- Hát hogy azt mondjam Áronkám, igenis de. Tipik olyan pasi, aki bármelyik nőt megkaphatná. – bólintott és osztotta ki fiúbarátunkat.

Én teljesen jól el voltam köztük vetekedve; csendben maradtam, míg ők ezer másik érvvel kezdtek el amellett érvelni, hogy tökéletes férfi nem létezik – ezt Áron mondta – valamint, hogy egy férfinek nem kell tökéletesnek lennie, ha megvannak azok az adottságai, amelyek mellett a kisebb hibák eltörpülnek – ezt Lívia felelte veszekedőtársa gondolatára.
- Szóval, Hanga? – néztek rám mind a ketten.
Pedig már reménykedtem benne, hogy nem kerülök bele a képbe ismét.
- Hol tartunk? – forgattam unottan szemeimet.
- Mindketten érveltünk, miért NE és miért válaszd az idősebb férfit, akit nem nevezünk nevén... - folytatta volna Áron, amikor Lívia közbe szólt:
- Mi ő Voldemort, vagy mi a faszom? – nevetett fel kicsi gúnnyal fűszerezve megszólalását.
- Szóval őt választanád vagy sem? - rövidítette le kérdését.
- Én...nem tudom. – hajtottam le a fejemet.
Reméltem, hogy ilyen semleges válasszal sikerül lezárni a témát és ugorhatunk egy másikra, vagy rögtön arra a pontra, hogy hamarosan becsengetnek.
Ránéztem a telefonomon lévő órára és láttam, hogy még 5 perc van kb. az ebédszünetből.
Úgy látszik, hogy mégsem megyek le a meccset nézni Zalán, ezer bocsi.
- TUDTAM! ÉN MEGMONDTAM ÁRON, HOGY MINDEN NŐNEK AZ LENNE A VÁLASZA, HOGY IGEN! – állt fel hirtelen Lívia.
- Nem mondta azt, hogy igen. – forgatta szemeit.
- De azt sem, hogy nem. – érvelt a lány.
- Befejeznétek? Komolyan kezd betegessé válni ez a vita srácok! – szólaltam fel.
- Te most ne szólj bele. – legyintett le Áron, én pedig védekezően feltartottam a kezemet és inkább belemerültem a telefonomba.
Végre meghallottam a csengő hangját és megkönnyebbülten sóhajtottam fel, hogy végre abbahagyják a vitát barátaim.
Bejött tanár úr, én pedig automatikusan lehajtottam fejem és elvörösödtem.
Eszembe jutott, ahogy magához húzott és suttogott a fülembe...MIÉRT UTÓLAG BÁNOD MEG A TETTEIDET HANGA?!
- Szóval, folytatjuk Mikszáth Kálmán műveivel, amiket ma nagy ágakban át is veszünk. – jelentette be és elkezdte az órát. [...]
- El ne kezdjétek! – ugrottam fel, amikor meghallottam a csengő hangját, majd Lívia és Áron közé tettem a kezemet. Felváltva néztem mind a két ember szemébe és reménykedtem benne, hogy nem kezdenek el ismét civakodni.
- Jó! – emelte fel a kezét Áron.
- De még messze nincs vége. – mutatott „veszélyesen" Lívire, akivel döbbenten néztünk össze, majd hangosan felkacagtunk.
- Szerintem holnap ugyanitt fogjuk folytatni. – mondta Lívia, mikor lenyugodtam.
Miután összeszedtük a cuccainkat és kivonultunk a termünkből, majd a suli kapujában már elbúcsúztunk volna, amikor Marcell utánam kiabált:
- Hanga, várj egy pillanatra! – visszafordultam és kíváncsian vártam, hogy elmondja a mondandóját.

Sziasztooook!!!
Íme a következő rész, amely remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket!
Sokan írjátok, hogy "mikor fognak már végre egymásra találni és megcsókolni egymást?" és aprócska "Spoilerként" írom, hogy már elkezdtem annak a fejezetnek a vázlatát készíteni, amelyben elkezd forrósodni a hangulat majd!
Mivel holnap nálunk digitális oktatás lesz az iskola fertőtlenítése miatt, így tudok haladni kicsit a történettel és remélem, hogy a héten még fogok tudni részt publikálni Nektek!
További szép estét és kitartást a héthez!❤️😊❤️