Tiltott vonzódás

81. Fejezet - Márk szemszöge

Alapjában véve is gyanakodtam arra, hogy vajon Kristóf tényleg tartja-e magát az ígéretéhez és nem hoz az összejövetelre olyan személyt, akinek nem kell itt lennie.
Ennek ellenére, amikor beléptünk és megláttam Hangát abban a piros ruhában, hullámos hajjal és szemüveg nélkül nem az jutott eszembe, hogy bátyámat kiosszam, amiért nem tartotta a szavát, hanem hogy Hanga közelében lehessek.
Lenyűgözően nézett ki...
Miközben Abigéllel vagy bárki mással beszéltem folyamatosan ő járt a fejemben, viszont amikor szemébe néztem csupa dühöt tudtam csak kiolvasni belőle.
[...]
Körülbelül 3 órája folyhatott a szórakozás, amikor Hangát idétlenül nevetgélve láttam Klaudia egyik haverjával.
- Eléggé elszabadult a buli, szerintem jobb, ha a kis csajt elválasztod közülük. – kommentálta Abigél a látottakat. Természetesen egy szóval sem említettem neki, hogy Hangára többként tekintek, mint szimpla nőként.
A társaságban csak Kristóf, Klaudia és Míra tudja kettőnkön kívül, hogy tanár-diák kapcsolatban állunk...elméletileg.
Szó nélkül otthagytam Abigélt, majd Oszkárhoz és tanítványomhoz mentem.
Hallottam már egy pár szót a pasasról és okkal mondhatom azt, hogy Hanga rohadtul nem volt jó helyen a közelében.
A ridegsége kurvára álca csak, amint bárkin is azt látja, hogy megbízik benne, azt gátlástalanul kihasználja.
És azt főképp nem akartam, hogy Ő legyen az aktuális áldozat.
- Ezt nem akarod. – tettem le a kezében lévő poharat, amit már majdnem kiivott.
Homályos tekintetével rám pillantott és lassan elmosolyodott, miközben a karjaimba vetette magát.
- Márk. – motyogta mellkasomba.
Annak ellenére, hogy nem tudtam összehasonlítani, az akkor bennem lévő érzést mással, mégis el kellett vonatkoztatnom tőle.
- Hagyd már békén! – szólalt meg Oszkár, én pedig kiöntöttem az italt.
- Még 18 sincs, de már potenciális drogossá akarod tenni? – miközben csak Hanga teste választott el attól, hogy neki menjek annak a szerencsétlennek.
- Nem tettem semmit az italába. – forgatta szemeit.
Egyáltalán nem tűnt úgy, mintha igazat mondana.
- Ne akard olyanná tenni, különben... - folytattam volna mondandómat, mikor közbeszólt:
- Különben? Megütsz? Gyerünk! – hergelt.
- Nem fogok jelenetet rendezni. – megpróbáltam lecsillapítani a dühömet.
A többiek a nappaliban nevettek hangosan, miközben a zene is dübörgött.
- Pár évvel ezelőtt nem ezt mondtad... - mosolygott ravaszul.
Na hát igen...miért is ne hozta volna fel ezt?
Volt olyan időszak az életemben amikor kipróbáltam ezt-azt, de amikor elhatároztam, hogy a tanári pályára akarok lépni, leálltam.
Persze, nem voltam az, aki szinte egy napot sem bírt ki a különböző drogok nélkül – bár 3 napnál már komoly elvonási tüneteim voltak - de a leszokás – ha nevezhető így – akkor is nagyon nehéz volt.
Egyedül, természetesen még nehezebb.
De az olyan pillanatokban, amikor nem voltam elszállva ráeszméltem, hogyha nem akarok kilátástalanul, célok nélkül élni a drog partnereként, akkor muszáj vagyok lépni.
A társaságom sem volt akkor a legjobb, fiatal is voltam és azt hittem, meggondoltam minden lépést az életemben.
Tévedtem.
Akkor már egyedül éltem, de a szüleim szemébe akkor sem tudtam volna belenézni, miközben bevallom magamról az igazat...
Bár voltak olyan események akkor, amelyek kárán megtanultam, hogy az élet nem játék és egy véletlenből is végzetes baleset sülhet el.
De ez már a múlt és büszke vagyok magamra, amiért súlyos lelki trauma nélkül túl tudtam lépni azon a korszakon és immár célokkal tudok neki kezdeni minden napnak.
Ebben nagyban hozzájárult az utóbbi hónapokban megismert nő is.
- Nem tartozok neked magyarázattal. – válaszoltam fapofával, majd elakartam indulni hátra, amikor Hanga majdnem elesett.
- Édesem. – morogtam magamba, majd felvettem a karjaimba és felvittem az emeletre, miközben parfümjének illata az egész teret betöltötte.
Hihetetlen, hogy már csak az illatával is olyan hatással van rám, hogy azt szavakkal leírni lehetetlenség.
Néhány gyengébb italt fogyasztottam csak az est folyamán, de abban a pillanatban úgy éreztem, hogy az illataromájával is eltudna kábítani, megtudna részegíteni.
Hanga elkezdett suttogni valamit, miközben még inkább hozzám bújt és ha jól vettem ki akkor szagolgatni kezdett, mire elmosolyodtam.
A legközelebb lévő szabad szobába bementem és bezártam kulcsra, hogy senki ne zavarja majd meg, miközben alszik.
Villanyt nem kapcsoltam, de a halovány fények miatt, ami a földszinten is volt, a szemem hozzászokott hamar a teljes sötéthez is.
A franciaágyhoz sétáltam és letettem testét, majd felkapcsoltam az éjjeli lámpát, hogyha esetleg mennie kellene mosdóba, egyből tudjon indulni.
- Márk! – suttogta és alkaromra tette kezeit, majd maga felé húzott.
- Mindjárt jövök. – simítottam ki arcából a haját.
Gyönyörű szemüveg nélkül, az arca még nőiesebb volt.
- Mész Abigélhez? – szólalt meg gúnyos hangon.
Tudtam, hogy felfogja ezt hozni, ha nem józanul, akkor részegen, viszont akkor a dupláját kapom, mint normális körülmények között.
- Féltékeny vagy?
- Baszd meg. – morogta, majd jobb keze lendült, viszont arcomtól pár centire meg tudtam állítani, egyrészt a lelassult mozgáskoordinációja miatt, másrészt a reflexeimnek köszönhetően.
- Azért ott még nem tartunk. – nem tudtam visszafogni vigyoromat.
- Tudom, hogy csak féltékennyé akarsz tenni! Valójában engem akarsz. – húzott győztes mosolyt szájára.
Azok az ajkak...
- Igazad van! De most mennem kell. – álltam fel az ágyról és kimentem a szobából.
Lent fogtam egy poharat, azt tele engedtem vízzel, valamint pár darab süteményt is tettem egy tányérra.
- Hol van Hanga? – kérdezte Míra eltorzult hangon.
- Nagyon jól vigyázol rá, ha azt sem tudod, hogy merre van. - oktattam ki.
- Jaj Márk, te állandóan csak komolyan gondolsz mindent! Lazíts már végre. – dőlt neki a pultnak.
- Inkább nem. – utasítottam vissza.
- Szerinted Hanga, úgy tart téged férfinek, ha nem teszel semmit érte? Szar látni a szerencsétlen pofátokat, inkább dugjatok egyet és kész. – na igen, Míra és az ő szerelmi tanácsai részegen.
- Köszönöm a segítséget, de megoldom máshogy. – kerültem volna ki, de elém állt és majdnem elbotlott.
- Remélem nem volt ostoba. – jött a bátyám, majd átvette tőlem Mírát.
- Szerintem fektesd le!
- Pár perc múlva éjfél. – mondta, én pedig szó nélkül hagytam kommentárját és felmentem az emeletre.
Amikor azonban benyitottam a szobába, nem várt esemény fogadott.

Sziasztoook!!!❤️😍😍😍
Jöttem az új résszel ahogy csak tudtam, remélem elnyerte a tetszéseteket!❤️😍😊
Hamarosan jövök a következő fejezetekkel!❤️😊
Vigyázzatok Magatokra és További Szép Estét!😍❤️