Tiltott vonzódás

13.Fejezet: 2019.11.15

Végre a hét végére értünk. Igaz utoljára helyzetjelentés és valamely érdekfeszítő dolog csak Szerdán volt, s az óta minden megy a maga kerékvágásába. Az osztály most is több bajba került, mint a mostani 12.-esek összesítve; Herczeg ki nem állhat minket még mindig és nem tudott rájönni, hogy miért vagyunk jó tanulók, ha megérjük a „rossz pénz" mondást; Míra pedig még mindig nem tett le arról, hogy elcsábítja a tanáromat.
Ma reggel arra keltem, hogy az elektronikus napló jelzett, mivel Réti tanárnő nincs itt, és ez arra ad következtetést, hogy elmarad a két Számvitel óránk. Aha, azt hittem... ám megláttam, hogy helyettesítés van beírva, méghozzá drága osztályfőnök helyettesünk, Herczeg Márk tanár úrral. Nem elég, hogy még Testnevelés óránk is lesz (mert hát nem hagyható ki, hogy egy nap ne legyen torna... dehogy, a gyereknek fittnek kell lennie, még ha 39 órája is van egy héten), de utána még 2 óra, mivel az utolsó 3 órák ezek, sorrendben.
Kedvetlenül felöltöztem, sunyiba lementem valami szendvicset csinálni, majd amikor végeztem visszamentem és teljesítettem a reggeli teendőimet.
Amikor kinéztem az ablakomon rálátásom nyílt arra, hogy ismét szakad az eső, ezért előhalásztam a táskám mélyéről a fekete esernyőmet és lementem a földszintre.
- Elvigyelek? – érdeklődött apa, miután köszönt, s én viszonoztam azt.
- Nem szükséges de, köszönöm. – adtam egy puszit feje búbjára, majd elindultam az iskolába amint felhúztam az ernyőmet. A pocsolyákat bámultam, amíg el nem értem a suli kapujáig, ahol megláttam, hogy valakinek még szerencsétlenebbül kezdődik a napja, mint nekem, mivel kb. 5 jegyzet a vizes betonon landolt.
Gondolkodás nélkül odamentem és segítettem neki összeszedni a félig elázott papírokat, majd ránéztem a srácra, aki szemüvegét igazította meg, amikor összetalálkozott tekintetünk.
- Köszönöm. – mosolyodott el, miközben átvette a kezemben lévő tulajdonát.
- Nincs mit, a 15-ös terembe jó a radiátor, ott megszárad hamar. Igaz már nem lesz olyan, mint újkorába, de lehet még belőle tanulni. – adtam tanácsot. Nem volt az a tipikus kocka srác, aki az iskola 50 százaléka; volt kisugárzása.
- Illik valamit többször megköszönni? – kérdezett vissza zavartan.
- Nem; elsőnek is megértettem. – könnyítettem meg a helyzetét, majd az oldalán beindultam én is a suliba.
- Gólya vagy? – érdeklődtem, amikor az elő udvar közepére értünk és kikerültük az esőben társalgó tanárokat. Gratulálok, többdiplomás tanárok!
- Igen, te is? – fordította felém fejét.
- Nem, harmadikos. – sóhajtottam panaszosan, s kinyitotta előttem az ajtót, majd előre engedett én pedig elmormogtam egy „köszi-t".
- Ilyen szar? – kuncogott halkan.
- Csak a közgázosoknak. – rántottam vállat.
- Várjunk... te abba a balhés osztályba jársz? – döbbent le, én pedig bólintottam.
- Nem néztem volna ki belőled. Te nem tűnsz olyannak, aki az agyára akar menni a tanároknak. – mosolygott és azt hiszem kissé zavarba hozott, viszont egyből eltűnt a zavarom, amikor megláttam „imádott" helyettesünket, ahogy az egyik falnak dőlve beszél az egyik kolléganőjével, akit fogalmam sincs, hogy hívnak. Fura érzetem támadt ezt látva és nagyon húzott a szívem, hogy arra menjek el és nevessek össze jó ízűen a sráccal, akinek nem tudom a nevét sem.
- Valami baj van? – vonta össze szemöldökét a beszélgetőpartnerem, de megráztam a fejem.
- Ne haragudj, de mennem kell. – húztam el számat, s elköszöntünk egymástól. A 17-es terem felé igyekeztem; valamiért iszonyatosan rossz és morgós kedvem lett, amit nem értettem.
Mivel még nem volt senki a terembe leültem, a sálamra hajtottam fejemet és úgy vártam a Gazdasági-és jogi ismeretek tanórát.