23.Fejezet: 2019.11.27

6.4K 186 0
                                    

- Hanga elfogsz késni! – nyitott be anya hangoskodva, mire én csak nyöszörögve válaszoltam, hogy pár percet még had alhassak...mily' meglepő nem engedte meg azt a pár percet.
- Öt perced van! – vette fenyegetőre a hangnemet, mire azonnal kiugrottam, mert tudtam, hogy ha most nem teszem meg, akkor ő fog kirángatni, miután egy liter hideg vízzel fellocsol – jobb esetben. Igazából nem haragszok az ilyen cselekedeteiért, mert tudom, hogy csak nem akarja, hogy elkéssek a suliból. [...]
- Szerintetek Réti íratni fog? Nem értem ezt a tárgyi eszközök könyvelését. – nyávogott Levente megjátszva, hogy milyen képet vágtak tavaly a mostani 11-esek.
- Ne parodizáld ki, lehet valaki tényleg nem érti. – rántottam vállat. Jó, mondjuk könnyű a könyvelés, annak ellenére, hogy a tanár kicsit idegbajos, de józan paraszti ésszel meglehet érteni a Számvitelt.
- Hát annak nagyon agyhalottnak kell lennie. – kommentált Bálint, s a következő pillanatban megjelent mellettünk Herczeg tanár úr, mi pedig köszöntünk neki, amit viszonzott.
- Ahogy látom, mindenki át van öltözve! Ami azt jelenti, hogy holnap, ha csak a lányoknál nem merül fel egészségügyi probléma, mindannyian betudnak jönni a vízbe. – fűzte hozzá, mire felvont szemöldökkel néztünk rá.
- Holnap az osztály a közeli uszodába jön velem úszásórára, amit az iskola bérletként fog fel, így a holnapi napon kívül még 2-szer fogunk menni. – magyarázta ki, s mi lányok amolyan ' de jó, hátha felfázunk a hideg medencénél ' morgással adtuk egymás tudtára, hogy egy rugóra jár az agyunk. Igazából nem is az zavart minket, hogy egy óra hosszáig tart megszárítani a hajunkat – tisztelet a kivételnek, én – hanem, hogy a felfázás nem egy jó muri lányok között.
- Hányra kell az uszodánál lennünk? – érdeklődött Zsolt, mi pedig egy ' jaj a kis nyalis ' sutyorgással adtuk tudtára, hogy ez igen papucs megszólalás volt a részéről.
- Fél 8-ra, itt az iskola előtt, mivel gondolom, mindenkinek van bérlete. – mondta, mire mindannyian bólintottunk. [...]
- Ez annyira szívás. – morgott Áron a hátam mögött, amikor az Ének anyagot nézte át, ugyanis ha jegyek alapján felelünk ma, akkor neki nincs egy jegye sem...pedig már mindjárt December.
- A nővérem 3 évvel ezelőtt kurvára megszívta. Tök jó tanuló volt, de mégis egyest írt belőle. – rántott vállat.
- Hogy lehet abból egyest írni? – tette fel a költői kérdést Vanda.
- Úgy, hogy nem is tudta, hogy dogát írnak...pluszba még az előző 3 éneken sem volt ott. – válaszolta, mire ' na azért így már értelmesebb az-az egyes ' motyogással díjaztuk a történetet.
- A végére úgyis az jön ki, hogy miután kilépünk innen az érettségi bizonyítvánnyal, hogy a művészettörténelmet sem kell sehol használni az életben, mert nem lesz rá szükségünk. – tett pontot az ' i ' re Bálint, és mindannyian egyet értettünk ebben, sőt még abban is, hogy a tanulmányaink háromnegyedének semmi haszna sem lesz az életünkben, úgy mint általánosban a kémiának és a fizikának sem...persze ez alól kivétel az, aki ebbe az irányba akar tovább menni. [...]
Amikor elbúcsúztam a többiektől hazamentem és legnagyobb meglepődésemre csend és nyugalom fogadott. Gondolom Míra valamerre csavarog, anyáéknak pedig vagy közös programjuk van, vagy tovább kellett bent maradniuk a munkahelyen.
Miután elvégeztem az összes tennivalómat a házimunkát és a tanulást beleértve, tovább folytattam a Jane Austen regény olvasását, ismételten egészen addig, amíg álom nem jött a szememre.

Tiltott vonzódásWhere stories live. Discover now