Tiltott vonzódás

111.Fejezet: 2020.03.13

Az utóbbi egy hónap rohamosan telt el, annyi szent. A Márkkal való együtt alvás után semmi nem szeghette a kedvemet és igaz, hogy azóta csak egyszer volt ismét ilyen ottalvós, mégis próbáltuk a lehető legtöbb időt tölteni egymással.
Másrészt pedig a Herczeggel való találkozásokat épphogy megtudtuk oldani, unatkozásra pedig végképp nem volt idő.
Márk egy történelem versenyre készítette fel azt a 10.osztályt, amibe tanít, míg a mi közösségünkben annyira felhalmozódott a tanulnivaló és a dolgozatok sora, hogy nem győztem készülni minden napra.
Természetesen az első együtt alvásunk után Anna készségesen kíváncsiskodott, hogy mi történt azon a napon és éjszakán, én pedig csak nagy ágakban említettem a Márkkal való közös programokat.
- Nyugtalanít valami? – érdeklődött Bálint, amikor a Március 15.-i megemlékezés után a termünkben kajáltunk.
- Csak kicsit elkalandoztam. – legyintettem.
- Az velem is előfordul, pláne amikor a csaj lov... - folytatta volna, de úgy gondoltam jobban teszem, ha közbevágok.
- Ha nem élvezed, minek hagyod?
- Mert kiengedem a fáradt gőzt. – nyilván eddig is tudtam, hogy Bálint a lányokhoz javarészt csak testileg akar fűződni.
- Hogy tudod megállni azt, hogy ne kezdj el a partnereid iránt többet érezni?
- Ez mind fejben dől el...ha nem tartanám magam ahhoz, hogy ne legyek szerelmes, akkor valószínűleg nagy gondban lennék. – mosolygott és rántott vállat.
- Ezzel nem törsz össze másokat?
- Előre jelzem, hogy mik a szándékaim. Ezzel minden félreértést elkerülök.
- Egyszer rád fog kapni egy lány. – figyelmeztettem arra célozva, hogy úgyis lesz valaki, aki többet akar tőle.
Már válaszolt volna, amikor a többiek hangos nevetések közepette berobbantak a terembe és belefolytak ők is a beszélgetésbe.
[...]
Amikor már utolsó óránk előtti szünet következett csak én és Vanda voltunk bent a terembe, aki maga elé bámulva ült és szinte 1 percenként nézegette a telefonját.
A lányok közül talán ő az, akiről a legkevesebbet tudok, mégis szerves része az osztályunknak.
Menj oda Hanga, elvégre elkél a társaság!
- Valami baj van? – érdeklődtem, amikor a padjához értem, ő pedig egyből kikapcsolta a telefonját.
- Nem, miért? – vonta össze szemöldökét.
- Csak mert mindig a telefonodat nézegeted. – rántottam vállat.
- Várok egy üzenetet, ennyi. – válaszolt tömören.
- Hát jó. – úgy voltam vele, hogy ha nem szeretne róla beszélni, akkor nem is fog. Erőltetni az ilyen meg szerintem nem szabad, vagyis nekem sem esne a legjobban, ha sokat kíváncsiskodnának.
- Igazából van egy srác. – kezdte, én pedig halvány mosolyra húztam a számat és hallgattam tovább a mondandóját.
- 1 hete beszélgetünk és Szegeden lakik.
- Akkor mi a probléma? – értetlenkedtem.
- Valószínűleg máris megunt. – sóhajtott csalódottan, mire egy „honnan veszed?" pillantást küldtem felé.
- Alig ír vissza. Oké, 23 éves és az egyetem mellett dolgozik...de akkor is. – dőlt hátra.
- Miért nem kérdezed meg tőle, hogy van-e valami problémája?
- Ezt már onnan tudom, hogy napjában alig ír vissza, estére aktívabb, de csak egy kicsivel és különben is...miért venne pont engem komolyan? – teljesen megértettem, hogy Vandában ez kétségeket keltett. Amikor a Márkkal való kezdetleges megismerkedésünk történt, bennem is felmerült az, hogy mi van ha csak egy „futókaland" lennék számára. Egy kis ideig engem is a kor és a tanár-diák viszony irányított.
- Miért ne venne komolyan? Figyelj, ha neked a kor számít, akkor valószínűleg nem is vagy megérve a kapcsolatra. – hadartam el.
- Gondolj már bele a helyzetbe! Tegyük fel összejönnénk, akkor sem lenne hosszú életű. Valószínűleg már mindent kipróbált, csak egy friss hús lennék, akit még senkinek sem sikerült betörnie. Amint megszerzett ott hagyna. – rántott vállat.
- Ha ilyen biztosra tudod, hogy ez lesz, akkor miért beszélsz vele? – kérdésemre választ nem kaptam, ezért odahajoltam hozzá annyira, hogy épphogy hallja a mondandómat.
- Mert vonzz téged az, hogy ez is benne lehet a pakliban. Ha elnyomod magadban az érzést, csak még jobban fogsz vágyni rá.
- Ez egyáltalán nem így van. – ellenkezett azonnal, viszont láttam, ahogy az arca elvörösödött kissé.
- Magyarázd csak be magadnak! – hagytam rá, majd kifelé vettem az irányt.
- Honnan tudsz ilyeneket? – szólt utánam.
- Mert én is megtapasztaltam ezt. Esélyed sincs a csábítás és a vonzalom ellen. – néztem hátra rá addig míg válaszoltam, majd kimentem a folyosóra.