Tiltott vonzódás

34.Fejezet

- Mit adtál neki? – érdeklődött Bella, amikor tanár úr a fiúkkal ment el beszélgetni.
- Egy kis filozófiát és édességet. – mosolyogtam rá és ezt nem kívántam bővebben kifejteni.
Próbáltam olyasmit venni tanár úrnak, amin tényleg meglepődött és ahogy láttam sikerült is meglepnem őt. [...]
Miután a ' zsúrnak ' vége lett az osztály hamarosan feloszlott és egyre csak kevesebben lettünk, mígnem csak én maradtam – mivel azt a maradék kevés süteményt összeszedtem és az otthagyott szemeteket is kidobáltam – és tanár úr.
- Házi vagy cukrászi sütemények? – törte meg a kevésnyi csendet.
- Házi...anya imád sütni. – mosolyodtam el, visszagondolva arra, hogy amikor hétvégente van ideje, akkor mindig mosolyogva készíti a különféle édességeket.
- Ön is?
- Nem... én inkább a főzésben vagyok otthon.
- Tehát az ételmérgezés is fennáll a családban. – provokált ismét. Legszívesebben hozzávágtam volna, hogy ha a tanár ütlegelése legális lenne, akkor már péppé vertem volna, de ennek ellenére igenis élveztem azt, hogy stresszmentesen tudtunk elbeszélgetni és pár pillanatra el is felejtettem, hogy az osztályfőnökömmel társalgok.
- Tanár úr helyében nem szólalnék meg. Elevenen magam elé tudom képzelni, hogy kinyitja az ablakokat szellőztetés céljából mert nem tudta leszűrni normálisan a levestésztát.
- A levestésztát igazi tehetséges tudja csak nem normálisan leszűrni.
- Magának az is lehetséges lenne. – mosolyogtam angyalian, mire fel sóhajtott és elfojtott mosollyal megforgatta szemeit. [...]
Amikor hazaértem a süteményekkel anya elvette azokat és betette őket a hűtőbe – indokot adva arra, hogy holnap elviszi a munkahelye szomszédságában való hajléktalanszállóra – én pedig felmentem a szobámba és izgatottan bontottam ki az ajándékcsomagot.
Döbbenten figyeltem, hogy először táblacsoki és bonbon látott napvilágot, kisebb csokikkal egyetemben. Ennek is örültem volna – mert hát ki nem szereti a csokit? – csakhogy nem ennyi volt az összes dolog, ami a csomagba volt. Továbbá még a táskában volt egy bögre, amin a keresztnevem volt lila színnel és árnyékolással borítva, valamint egy könyv alakú valami, amit izgatottan vettem ki.
„Goethe- Vonzások és választások" című könyvét vettem elő és hatalmas mosoly derült arcomra. Olvastam már a könyvről, hogy komoly összefüggéseket talál a természettudomány és az emberi lélektan és viselkedés között.
Eddig viszont még nem éreztem magam elég érettnek ahhoz, hogy amit olvasok ebből, azt megértsem és fel is tudjam dolgozni, ezért is nem kezdtem el még olvasni.
Most viszont lehet, hogy ráveszem magam és remélhetőleg tanulok belőle valamit.
Ezen kívül pedig még a táska aljára volt téve ismét egy könyvszerű valami, amit kihalásztam és ahogy megforgattam a kezembe egyből leesett, hogy ez egy fényképalbum. Vagy ha nem is fényképeknek, de valamiknek biztos az albuma.
Ahogy kinyitottam a közepénél kb. láttam, hogy nem csak ott, de minden fényképnek hagyott hely felett volt 1-1 idézet különböző költőktől és íróktól.
Mondanom sem kell, hogy eddigi életem egyik legmeghatározóbb napjául szolgált a mai nap.