Tiltott vonzódás

63.Fejezet

- Tulajdonképpen, miért lettünk rosszba? – tettem fel a kérdést, kisebb csend után.
Mírával sosem értettem miért nem voltunk jóba; mindig gúnyolt és én nem tudtam megérteni, hogy miért is ilyen ellenséges velem, a húgával.
Nyilván, mindegyik testvéri kapcsolatban vannak kisebb hullámvölgyek, viszont a miénk inkább valamiféle időzített bombának volt kategorizálható.
Nem sokszor vitáztunk, de a viselkedésünkön mindig is látszott, hogy nem nagyon szívleljük egymást és, ha nem élnénk egy háztartásban, akkor is ellennénk a másik nélkül.
Ő így kezdett viselkedni velem, én pedig egy idő után nem próbálkoztam jóban lenni a nővéremmel.
De lehetséges, hogy most megváltozik a helyzet?
Talán a mostani beszélgetés után majd normális testvérekként tudunk együtt élni és segíteni egymást, ha szükséges.
- Úgy érzem, hogy a dackorszakom rossz hatással volt a kapcsolatunkra. Azt gondoltam, hogy mindenki csak visszaakar fogni és én ez ellen cselekedtem mindig, mert azt hittem, így előbbre juthatok. Aztán rájöttem, hogy az, aki számomra a leginkább árthat, az a saját magam gonosz oldala. Időbe telt, de megtanultam, hogy a boldogságunk kulcsa, önmagunk megbecsülése. – fejezete be monológját.
- Szép Lakatos Levente idézet volt a végén. – mosolyodtam el.
- És én még azt hittem, hogy csak szépirodalmat olvasol. – nevetett fel és egyáltalán nem vette magára – szerencsére - a beszólásomat.
- Anyáék mit szóltak a változáshoz?
- Komolyan aggódtak miattam, azt hiszem még most is kicsit paráznak. De próbálom bebizonyítani, hogy tényleg megváltoztam. Jó lett az érettségim és ezért felvételiztem a Wekerle Sándor Üzleti Fősulira...aztán a pontszámaim miatt felvettek, bár épphogy. – rántott vállat. Nem gondoltam volna, hogy Míra is üzleti vonalon akar tovább haladni, mint én.
Azt hiszem a választásunkban szerepet játszott, hogy szüleink is ehhez hasonló munkát végeznek és lehetséges, hogy nekünk is van „érzékünk" ehhez.
- És melyik képzésre vettek fel? – érdeklődtem.
- Gazdálkodás és menedzsment. A pontjaim megvoltak ahogy mondtam, de busásan is fizetni kell nyilván a félévi tandíjakat. – forgatta szemeit.
- Diákhitelt vettél fel?
- Muszáj volt rávennem magam. Viszont most, hogy anyáék is látják, lehet segítenek visszafizetni. Bár sokkal könnyebb, hogy itthon vagyok és nagyon maximum csak 1-1 napi kajára kell így költeni, napi szinten. – magyarázta, én pedig bólintottam.
- Neked már van valami elképzelésed? – kérdezte egy kis szünet után.
Szerintem egy picit még gyakorolnunk kell a kommunikációt egymás között, de azt hiszem jó irányba haladunk.
- Háááááát...elgondolkoztam már azon, hogy esetleg jelentkezem a Corvinusra, de fogalmam sincs még. Gazdálkodás és menedzsment vagy vállalkozásfejlesztés...kilátástalan még. – ráztam a fejem zavartan.
- Van még időd eldönteni, hisz még van kemény 1 éved, utána pedig nincs visszaút, dönteni kell.
- Tervezek maradni még egy évet. – válaszomra bólintott.
Miközben még az iskoláról és a továbbtanulásról beszéltünk egész sok dolgot tudtam meg a nővéremről – ami így visszagondolva elég szégyenletes, hogy csak akkor 16 éves koromban tudtam meg ezeket, bár jobb később, mint soha.
- És...a fiúkkal miújság? – hozta fel hirtelen a témát, mire zavaromban majdnem eldöntöttem a bögrét.
- Öhm...megvannak maguknak. – rántottam vállat apró mosollyal.
- Persze, azért borítottad fel a bögrét majdnem zavarodban és azért hurcolt valaki az autójával. – nevetett fel.
- Az csak az osztályfőnök volt. – legyintettem. A csak szóval még magam is vitába szálltam volna...Herczeg Márk nem egy egyszerű csak, Ő sokkal több annál.
- Nem túlzok, ha azt mondom, hogy kibaszott helyes amúgy. Bár nem tudom, nekem túl alamuszinak tűnik. – rántott vállat húzott szájjal.
- Ha tudnád mennyire nem az. – gondoltam magamba.
Bár miről beszélek? Én is csak gondolhatom azt, hogy mennyire is nem bátortalan tanárom, hisz nem tapasztaltam semmi olyat, amiből következtethetni tudnék, hogy ő igenis „bevállalós".
És ezt csakis magadnak köszönheted Hanga! Ha nem hátráltál volna meg, talán még lett is volna abból a tornatermi „incidensből" valami.
Miután beszélgettünk arról, hogy neki is alakulóban van egy Kristóf nevű sráccal a dolog, lassan felmentem a szobámba és megcsináltam a házikat.
Annak ellenére, hogy Marcellnek azt mondtam, hogy iszonyat elleszek halmozva, elég kényelmesen csináltam meg a feladatokat.
Jól átgondoltam, hogy elmegyek holnap vele?
Mindegy, ha megváltozik a véleményem, akkor lemondom, nincs abból semmi, ugye?
Észre sem vettem, amikor már az ágyamban feküdtem, hogy rányomtam a Lívivel közös chat videó hívás ikonjára.
- Mi történt? – szánta köszönésként.
- Iszonyat nagy hülyeséget csináltam. – motyogtam, majd elmeséltem hegyiről tövére, hogy mi volt iskola után Marcellal kapcsolatban. Természetesen a tanár úrral közös szálat kihagytam belőle, mert azt nem szerettem volna vele – se – megosztani.
- Igazad van. Iszonyat nagy hülyeséget csináltál. De miért mentél bele, ha nem akarsz menni? – akadt ki barátnőm.
- Fogalmam sincs, egyszerűen úgy gondoltam, hogy csak egy baráti forró csokizás lesz. – mentegetőztem.
- Ő nem Áron, Hanga! Ezt tudhattad volna! Marcell nem csak haveri érzés miatt hívott el szerintem és azzal, hogy belementél reményt adtál neki, hogy lehet köztetek valami. Vagy neked tényleg tetszik?
- Nem, dehogy tetszik! De nem akartam őt megbántani. – motyogtam megbánva, hogy igent mondtam Marcellnek.
- Mindenesetre, soha ne hagyd felügyelet nélkül a poharadat, és ha valami baj van, azonnal hívj fel, rendben? – mondta szigorúan, én pedig egyetértettem vele.
Miután átbeszéltük ezt az iszonyatosan kényelmetlen témát, letettük a telefont és mivel egész kimerítő volt a nap egyből elaludtam.

Sziasztoook!!!
Elhoztam a következő részt, igaz kicsit később a tervezettnél.
Úgy volt, hogy olyan 6 óra környékén állok neki publikálni a fejezetet, de a holnapi online tanítás és a hiányzó tanárok leckéi miatt eléggé kevés dologra jutott időm, viszont a lényeg, hogy a sztoribéli napot lezártuk és jöhet egy új, amelybe picivel több izgalom lesz!

Kitartást Nektek a héthez és Szép Estét!❤️😍