27.Fejezet: 2019.11.29

6.2K 179 0
                                    

- Igyekezz már Hanga! – kiáltott fel Bella Péntek reggel, amikor engem nem értesítve elém jött és – az ő fejleményei szerint – együtt megyünk suliba, mert bele kell avatnia valami ' iszonyat szaftos ' pletykába.
- Itt vagyok már, na. – morogtam, majd felvettem a lábbelimet és anyától elköszöntünk, majd elindultunk.
- Mi az a fontos dolog, amiről akartál beszélni? – vontam kérdőre, amikor a buszmegálló felé siettünk.
- Jó, tudod, hogy nem vagyok annyira pletyis. – szögezte le, mire megforgattam a szemeimet. Bella a legpletykásabb nő, akit valaha hordott a hátán a föld és ezzel ő – annak ellenére, hogy már párszor az orra alá dugtuk ezt a tulajdonságát – nem akar róla tudomást venni.
- Szóval...elméletileg a suliban az egyik diák fűzi az egyik tanárunkat. – bökte ki egy szuszra.
- Mármint olyan tanárt, aki minket is tanít?
- Ugyanezt mondtam Héló! Igen, és tudod melyik csaj az?
- Nem tudom, de biztos, hogy akarva akaratlanul pár pillanat múlva megtudom. – kommentáltam, mire egy ' tudod kiről beszélek ' pillantást lőtt felém, s a fogaskerekeim az agyamban elindultak.
- Ne! Nem lehet ő! – mosolyodtam el hitetlenül.
- De-de! Bandzsa Enikő! – mondta a hirtelen jött adrenalinszintjének köszönhetően rosszul a nevét.
- Bandor! – nevettem fel, miközben kijavítottam. Bandor Enikő. Nádszálakban annyit, hogy tulajdonképpen az iskola kurvájának is mondható és Bella említése szerint ' annyiszor baszták már szét elölről és hátulról, hogy azért nem tud normálisan járni '. Az a probléma ezzel, hogy simán leszidhatnám Bell-t amiért hátrányosan megkülönbözteti Enikőt a többi lánytól, de hallottam olyan híreket én is, hogy hány palinak volt már meg az alig 140 cm-es, szőke hajú lány, aki jelenleg a végzős évét tapossa ugyanazon a szakon, amin a mi osztályunk.
- Tök mindegy és figyelj...hátast vágódsz, ha megtudod melyik tanárnak. – ütötte képzeletbeli dobjait maga előtt, mialatt én elővettem az innivalómat és lecsavartam róla a kupakot.
- Fogadjunk, hogy nem tudsz überelni. – ittam bele az italomba.
- Herczegnek. – vágta rá, s egy szempillantás alatt a szénsavas ásványvíz az államon és az orromból lefolyva, a kabátomra, valamint a járdára csöpögött.
- Fogadás megnyerve. – nevetett fel.
- Most ez komoly? – kacagtam inkább fájdalmasan, minthogy szórakozottan.
- Aha, de képzeld, tanár úr elküldte a búsba...ahogy az egyik kolleganőjét is... a Bernadettet vagy kit. –rántott vállat.
- Biztos hűséges a...barátnőjéhez. – gombóccal a torkomban mondtam ki az utolsó szót... mert csessze meg, de ritka szar érzés uralkodott el felettem, hogy leesett tényleg szereti a barátnőjét – akiről mi nem tudunk semmit, sőt azt sem, hogy van-e egyáltalán neki olyan.
- Szerintem amúgy nincs csaja... vagyis, hát a bemutatkozásnál sem mondta, hogy barátnője van. – rántott vállat.
- Remélem igazad van. – gondoltam magamba. [...]
- Nos, az óra elkövetkezendő részében ellehet foglalni magukat csendben...már ha ismerik azt a fogalmat. – mondta Herczeg, amikor az órából még fennmaradt 10 perc, miután végig vettük az aznapra kiadott tananyagot.
-Tanár úr... a mikulási húzással kapcsolatban, mi legyen? – vetette fel a kérdést Tina.
- A kérdés az, hogy szeretnének-e húzni? –nézett végig, mire beleegyezően bólintott mindegyikőnk.
- Utána pedig egy kis összejövetel lehetne, nem? – pillantott a tanárra Bálint.
- Az osztálypénzért ki felelős? – nézett kérdőn végig az osztályon a férfi, mire felnyújtottam a kezem.
- Hétfőre tud hozni egy jelenlegi egyenleg mutató számlát? – érdeklődött, s bólintottam.
- Jut eszembe, a szalagot illetően... - kezdett volna bele, de közbeszóltam:
- Minden eddig elvárt dologra beadta mindenki a pénzt.
- Rendben, akkor Hétfőre valaki összeírja a neveket és meg lesz tartva a húzás. – amint ezt a mondatot végig mondta a kicsengő megszólalt, a pedagógus pedig köszönés után távozott a teremből.

Tiltott vonzódásWhere stories live. Discover now