56.Fejezet

5.9K 211 9
                                    

Bent kellemes meleg és családias légkör fogadott – persze, mivel Míra nem volt otthon.
Anya és apa összebújva néztek egy angol sorozatot, melynek azt hiszem az volt a címe, hogy A Korona.
Elgondolkodtam, hogy én vajon fogok-e egyszer is ilyen összebújós estet tartani egy férfivel...miért gondolkodsz ilyeneken Hanga, mikor az előbb mondta neked egy férfi, hogy ha az állásába is kerül, de megszerez magának?
- Szia, Kincsem! Milyen volt az úszás? – nézett hátra anya, apa pedig mosolyogva intett.
Viszonoztam a köszönésüket, majd válaszoltam:
- Egész jó volt. Azt mondta az oktató, hogy attól függetlenül, hogy a közös munkánk véget ért, még egyedül eljárhatok. – foglaltam össze röviden a szavait.
- Ezt majd még megbeszéljük. Tudod, hogy jönnek a hideg idők, amikor hamar sötétedik és könnyebben lehet megfázni is. Jut eszembe, hogyhogy ilyen hamar hazaértél? – nézett az órára.
- Az osztályfőnök ott volt az uszodában és hazahozott. – éreztem, ahogy kezd melegem lenni, ezért elkezdtem levenni a meleg kabátot és sálat.
- Hajnalka tanárnő akkor már visszament az iskolába? Ez nagyszerű hír. – lelkendezett anya. Ő és Hajni néni elég jóba voltak, mondhatni már barátnőknek számítottak.
- Nem. Ma kaptuk az értesítést, hogy tanárnő, már kiment külföldre, mert véglegesítették a válást és övé lett az osztrák ingatlan. Herczeg Márk tanár úr pedig osztályfőnök-helyettesből, osztályfőnök lett. – meséltem nagy ágakban a sztorit.
- Tehát akkor tanár úr hozott haza. Milyen kedves. – mosolyodott el anya, a következő pillanatban pedig Míra csörtetett be hangoskodva.
- Nem is tudtam, hogy Chevrolet Camaroval hurcolnak, hugi. – nézett rám pimasz tekintettel, természetesen köszönés nélkül. Miért is nem lepődök meg azon, hogy a nővérem ismét elővette a gúnyosan kritizáló énjét?
- Csak nem valami gazdag pacákot fogtál ki. Büszke vagyok rád! – gonosz mosolyra húzódott szája.
- Míra, fogd vissza magad! – szólt rá apa.
- Igazam van. – vont vállat, majd elkezdett kipakolni a táskájából. Már nem is szóltam neki vissza, hogy állítsa már le magát. Eléggé fárasztó volt ez a nap és nem bírtam volna ki még egy szócsatát az idegesítő nővéremmel. Nem is értem, hogy a barátnői hogyan tudják elviselni őt...bár lehet, hogy velük normálisabb.
- Ezek mégis mik? – néztem rá értetlenül.
- Hogyhogy mik? Füzetek és íróeszközök. Megkezdem az egyetemet. – húzta ki magát büszkén.
- Pálfordulásod van, vagy pénzel valaki? – csúszott ki a számon a megvető komment.
- Elég volt lányok! – álltak fel szüleink, amikor már betelt náluk a pohár.
- Jó. – emeltem fel védekezően a kezemet, majd felmentem a szobámba. [...]
Miután elvégeztem az esti rutinomat, Áronnal és Líviával beszélgettem Messengeren, videóhívásban.
- Nem érdekes, hogy ma tanár úr csak neked szólt be? – szegezte hozzánk kérdését Lívia.
- Mindig ezt csinálja, már nem is veszem magamra. – legyintettem.
- Mármint tanár urat? – szólt közbe Áron.
- A beszólogatásait. Jesszus Áron! – temettem tenyerembe az arcomat, mivel nem kicsit jöttem zavarba, hogy a baráti társaságomba tágabban beszélünk arról, hogy tanár úr miért is állandóan velem – Áron nyilatkozása szerint – baszakodik.
- Jó, csak megkérdeztem! De te miért is jöttél ennyire zavarba? Az arcod olyan, mint akire vért öntöttek.
- Ez undorító. – szólta le Lívi, mire a fiú csak egy „Ez van" vállrántással válaszolt.
- Mert te nem jönnél zavarba, ha Hajnalka tanárnővel bármilyen viszonyt feltételeznénk?
- De én nem feltételeztem viszonyt. – dobta le a labdát Áron.
- Túlzásként mondtam. – morogtam.
Ezután szerencsére elterelődött a téma, ugyanis Lívia felhozta azt, hogy milyen hamar megy az idő ahhoz képest, hogy még most léptünk be 9.osztályosként a tantermünkbe.
Ebben mondjuk igaza van, mert tényleg fura, hogy már csak kemény másfél évünk van az érettségiig.
Miután kiveséztük ezt a témát elköszöntünk és letettük a telefont.
Mivel nem kicsit fárasztott le a mai nap, amint az éjjeliszekrényre helyeztem a telefont és lefeküdtem, egyből el is aludtam.

Tiltott vonzódásWhere stories live. Discover now