Tiltott vonzódás

99. Fejezet

- Eléggé rosszak tájékozódás terén. – szólalt meg Márk, amikor leesett neki, hogy még csak most értünk ide.
Atyaég, ez a sors keze, hogy pont a mellettünk lévő szobában Ő van?
- Igazából csak Hanga eltévesztette a betűt... – legyintett Lívia, mire tanárunk rám vezette tekintetét.
- Nem is! Ne haragudjon Tanár Úr, de nekünk még ki kell pakolnunk. – nyitottam ki az ajtót és további szó nélkül bementem és behúztam magammal Líviát és a bőröndömet is.
- Tutira mocskos gondolatai támadtak. – szólalt meg „suttogva visítva" barátnőm, amikor bezárta maga után az ajtót.
- Vagy csak az, hogy „megőrülök ezen a héten, ha 2 őrült lány lesz a szomszédom". – forgattam szemeimet.
- Vagy azt mondta, hogy „most legalább nem kell messzire mennem, hogy megcsókoljam".
- Ez azért kicsit durva, annak ellenére, hogy a tanárunk, aki szigorú és távolságtartó. – próbáltam „gondolkodó" ábrázatot mutatni.
- Oké, normális ha velünk az...de veled szerintem nem csak ilyen szeretne lenni. És...bármilyen fura, ezt nem hülyeségből mondom. – döbbent le.
- Lívia, ilyenek csak a könyvekben vannak. – néztem rá hitetlenül.
- Mi van, hogyha tulajdonképpen az egész életünk egy könyv, amit a régebbi időkben írtak meg az akkori írók? Lehet, hogy ők is azt hitték, hogy ez az egész csak fikció és most, néhány sok évvel később valószínű, hogy tényleg megtörténik... - kezdett el mély filozófiai gondolatokba belemenni.
- Figyelj, te mit ittál az úton? – nevettem fel, de ő továbbra is komolyan nézett.
- Rendben, azt hiszem, hogy neked súlyosan szükséged van egy vallomásra Áron felé.
- Biztos, hogy olyan információt fog mondani, aminek nem fogok örülni. – aggodalmaskodott ismét.
- Mit szólnál ahhoz, hogyha most leülnénk, megnyugodnánk és elmondanád nekem, hogy mit akarsz neki mondani? – kérdeztem, ő pedig félően, de láttatott egy bólintást.
[...]
Amikor úgy gondoltuk, hogy betelt a pohár már beesteledett, 6 óra után pár perccel kissé zaklatottan ültünk az ágyon.
Beismerem, kibaszott rossz ötlet volt az, hogy megpróbáltam eljátszani Áront.
6-szori „eljátszás" után Lívia zokogásban tört ki, hogy mi lesz, ha ennél rosszabbul fog reagálni fiúbarátunk. Pedig esküszöm, hogy minden szava közben mosolyogtam és bátorítottam.
- Figyelj, az hogy velem próbáltad ezt el, még nem biztosítja azt, hogy Áron nemet fog mondani. Ha meg elutasít, akkor ő jár rosszabbul, mert te egy idő után túllépsz, de a pali örökre bánni fogja, hogy elhalasztotta az alkalmat. – álltam a sarkamra.
- Bárcsak így lenne, de annyira helyes! Biztos mindenki oda van érte. – szomorkodott.
- Én nem vagyok oda érte...ez már eggyel kevesebb. – vigasztaltam, mire bús nevetésbe tört ki.
- Nem bírom már ezt tovább! Írok neki majd egy üzenetet, hogy beszélnünk kell és elmondom neki nyugodt körülmények között. – nyugtatta le magát.
- Na, ez a beszéd. – tártam szét karjaimat.
- JÓ! – kiabálta – ha erre nem jön át a tanár, akkor semmire – majd elővette a telefont és írt gyorsan egy üzenetet, majd hallottam az elküldésének a hangját.
- Ha ez nem fog jól elsülni én nem tudom, hogy mit csinálok. – pánikolt be.
- Ácsi! Elküldted neki az üzenetet...jobb lenne kétségek közt lenni még kitudja meddig? Így legalább te is megfogsz nyugodni. – láttattam vele a pozitívumot.
- Igazad va... - folytatta volna, amikor a telefonja kiadta a hangot, miszerint üzenete érkezett.
- Rendben! Légy szíves szurkolj, hogy ne zokogva kelljen felhívnom téged és visszajönnöm ide. – szorította ökölbe kezeit.
- Okés! Megölöm Áront, ha megbánt! – tisztáztam le, ő pedig felnevetett, megölelt, majd kifutott a szobából úgy, hogy nem is zárta be maga után az ajtót...remek.
Lustán felálltam és elbotorkáltam az ajtóig. Amikor viszont már beszerettem volna zárni, valami megakadályozott e cselekedetemben.
- Mi a fa... - nyitottam ki és Vele találtam szembe magamat.
- Vigyázz a szádra! – vonta össze szemöldökét.
- Márk... - tátogtam mint valami ebihal,majd bejött egyéb szó nélkül.
- Persze, gyere be nyugodtan. – forgattam szemeimet, majd bezártam az ajtót.
- Ugye tudod, hogy ezzel a munkádat veszélyezteted? – kérdeztem rá finoman.
- Tekintve, hogy nem valami fantasy filmben vagyunk, ezért elképzelhetetlen, hogy lenne a két szoba között egy esetleges titkos átjáró. Különben is, ebben a negyedben idegenek béreltek szobát, harmadrészt pedig senkinek nem tartozok magyarázattal semmit illetően. – szedte össze mondanivalóját, amibe – milyen meglepő, de – nem tudtam belekötni.
- Van még kérdésed?
- Azt hiszem, hogy normális esetben lenne, de így hirtelen nincs. – válaszoltam.
- Tudom, hogy két hetet mondtál...de most még nem hiszem, hogy tudok válaszolni. – kezdtem bele a mondandómba.
- Azaz...tudnék válaszolni...csak nem tudom, hogy helyesen cselekszem-e akkor. – tártam szét kezeimet tanácstalanul, ő pedig leült mellém.
- Ugye tudod, hogy senkinek nem tartozol számvetéssel és magyarázattal? Van szabad akaratod és ezt nem szabhatja meg a környezet. Úgy gondolom, hogy...ha mégis erősen befolyásolja ezt az egészet bármilyen külső tényező, akkor azt a dolgot, nem is akarod igazán. – fejtette ki véleményét. Hiába szállnék vele vitába, hogy ez nem igaz...csak a makacsságom beszélne belőlem. Mélyen, magamban tudom, hogy teljesen igaza van Márknak.
Ha szeretném vele ezt az egészet tényleg, akkor nem számít, hogy ki mit mondd...mert nem az a cél, hogy mindig mások boldogsága alá rendeljem a sajátomat.
Lehet, hogy elhalasztanék egy lehetőséget...egy lehetőséget arra, hogy megismerjek jobban egy nagyszerű embert, hogy megtanuljam hogyan is kell úgy igazán szeretni, hogy megtapasztaljam milyen az, ha hullámvölgyeket kell esetlegesen átvészelni egy kapcsolatban.
Itt most Ő és én vagyok a fontos...Mi vagyunk fontosak.
- A napokban válaszolni fogok...ígérem.
- Ugye tudod, hogy nem szeretnélek semmire rákényszeríteni? – nézett szemeimbe.
- Tudom, csak... egyszerűen hihetetlen az egész. – mosolyogtam zavartan.
- Mármint, hogy lehetséges, hogy lesz egy ember, aki elviseli a hangulatingadozásaidat? – szólt be, mire sértetten hozzávágtam a mellettem lévő díszpárnát.
- Ez nem volt szép! – kacagtam.
- Te viszont az vagy...egyfolytában. – suttogta.
Kaptam már néhány bókot, de még ennyire egyik sem érintett meg. Tény, hogy a rokonoktól kapott „de nagyra nőttél, tiszta anyád vagy" dicséretektől nem jövök tűzbe, de Márk szavaitól képes lettem volna elolvadni azonnal.
- Mi volt a kirohanása Líviának? – terelte el a szót.
Édes volt akkor is, hogy fenntartotta a beszélgetést.
- Elment bevallani az érzéseit...itt bátorítottam, hogy végre mondja el a srácnak. – magyaráztam.
- Nem érzed, hogy ez kissé olyan, mintha bagoly mondaná verébnek? – gondolkodott el.
- Márk, ha még egyszer valami célzást teszel, én esküszöm, hogy megmolesztáltatlak a párnával. – szorítottam ökölbe a kezemet „idegesen" pillantva rá.
- Figyelj Hanga, én nem vagyok semmilyen perverzió kiélésének az elrontója, ha rólad van szó... - kezdte volna magyarázni, mire megforgattam szemeimet.
- Visszatérve...a héten, akkor mondod el, amikor szeretnéd...csak ne kelts hiú ábrándokat bennem. – abban a pillanatban majdnem elsírtam magam. Tudom, hogy Márknak is van egy érzékeny oldala, de nem gondoltam volna, hogy ennyire a szívén viseli azt a helyzetet, ami már fél hónapja fennáll köztünk.
Gondoltam, hogy neki is rossz kétségek között lenni, de ahogy gyönyörű szempárjába néztem, rájöttem, hogy az én szenvedésem feleannyira sem volt fájó...fordított helyzetben biztos nem bírtam volna ki ezt a „kritikus" 2 hetet.
Még néhány percet beszélgettünk, majd mivel a holnapi nap programjait még e-mailben egyeztetnie kellett, így távozott a szobából.
Egyedül maradtam a kérdéssel, ami gyötör.
Mondhatni szerencsére Lívia hamarosan üzent, hogy minden rendben van.
Nem tudom, hogy most aggódjak-e vagy sem, így felhívtam.
- Mi történt? – szóltam bele köszönés nélkül.
- Majd elmesélem, ha visszaérek. Most megyek. Sziaaa!!! – mondta, majd nem megvárva a válaszomat bontotta a vonalat.
Megnyugodtam, hogy legalább neki sikerült végre az, ami már fél hónapja – vagy talán több ideje is – de nyomta a lelkét.
Bárcsak nekem is sikerülne minden...
[...]

Sziasztoook!!!😍😍
Szerencsére időben tudtam hozni ezt a részt, remélem elnyerte a tetszéseteket!☺️🥰
Próbálok nem 'felesleget' belevinni a részekbe, hanem pont annyi terjedelemre törekedni, ami élvezhetővé teszi az olvasást.
Jövő héten érkezem a következő részekkel!😍☺️🥰
Vigyázzatok Magatokra és További Szép Hétvégét!☺️🥰😍