Tiltott vonzódás

11.Fejezet

Szinte kiolvastam szemeiből, hogy kicsit sem érdekli, hogy 8 diák is bejött hozzá rajtunk kívül és azt is éreztette, hogy egyáltalán nem fog nekünk kollektív büntetést adni, amiért hosszas lépcsőzések után még ide is el kellett jönnünk.
A suttogásokat magam mellől hallottam miszerint olyat ad nekünk Herczeg, hogy soha többet nem fogunk elkésni még a Szentmiséről sem.
- Üljenek le! Az órán nincs duma, különben gondoskodok arról, hogy ne lássam önöket még egyszer. – nézett az újakra, akik egy ' hova kerültem? ' pillantással néztek ránk, viszont mi csak bólogattunk. Igen; számolni kell azzal, hogy jövőre osztályfőnök helyettesünk kap gólya osztályt és az biztos, hogy nem fognak eltunyulni Történelem terén.
- Szeretnék tanulmányozni az önkényuralom rendszerét? – tekintett ránk monoton hang kíséretében. Hevesen ellenkeztünk majd köszöntünk és kijöttünk a Kiegyezés témájában felmerülő óráról. [...]
Miután már nem kellett általános iskolásokat végigvezetni az egész iskolán visszamentünk a 7. órára, mely Adózást foglalt magába. Ezen túl pedig, hogy véletlen se legyen laza napunk még jött utolsó órában egy Gazdasági számítások is.
Amikor végre elszabadultam a klausztrofóbiát keltő termekből a csarnokba mentem, melyben már le volt terítve a szőnyegponyva és talán a Gimnáziumi Informatikások próbáltak, miközben Marcell hevesen artikulált és mutogatott a koreográfussal. Amint meglátott engem egy ' végre ' szót hagyott el szája, majd elém jött.
- Káosz van... már most. Ezek a kocka seggfejek csak mindenfelé lépkednek, és nem tudnak összerakni egy normális táncot. A koreográfus illegeti magát, mint valami templomi harang, mikor megkongatják, és nem csinál semmit, hogy jobb legyen az előadás. Bezzeg a pénzt már kérné el... jelentéktelen ribanc. – morgott, miközben eléggé kiakadt. Próbáltam nyugtatni, hogy tulajdonképpen a tánctanár és az osztályok kasszájához semmi köze és neki ez nem fáj semmiben, viszont az igazságszolgáltatást nem hagyhatta alábecsülni elmondása szerint.
Amikor végre vége lett a próbának és én is elmehettem anélkül, hogy Marcell rám rivallt volna, visszamentem az osztálytermünkbe a jegyzeteimért, melyet Bella elmondása szerint a padomba hagyott, hogy menjek majd fel érte.
Mivel ilyenkor már senki nem tartózkodik a termekbe elővigyázatosság nélkül benyitottam, és megláttam, ahogy az interaktív tábla előtt áll keresztbe font karokkal Herczeg tanár úr.
Illedelmesen köszöntem és a helyemre siettem az összetűzött lapokért, ám amint mentem volna ki az ajtón hirtelen utánam szólt:
- Maradjon! – földbe gyökerezett a lábam, hiszen a legvadabb összeesküvés elméletek futottak végig az agyamon, de próbáltam magam nyugtatni, hogy csak a tanulni valóval kapcsolatban akar kérdezni valamit.
- Valami baj van? – érdeklődtem és leültem az első padra, mely majdnem szembe volt a táblával. Ahogy láttam egy cseppnyi érdeklődést sem mutatott afelé, hogy éppenséggel hol ülök, ezért kissé nyugodtabban tettem le a táskámat hátra a székre, viszont eszembe jutott, hogy tulajdonképpen miért is akar velem beszélni.
- Figyeljen... sajnálom, hogy pontatlanok voltunk a mai nappal kapcsolatban, csak... - folytattam volna, de leállított.
- Mérhetetlenül izgalmasnak ígérkezik, hogy beavasson eme kulcsfontosságú részletekbe. – meg sem lepődtem már szarkazmusán, ezért kíváncsi tekintettel fürkésztem, hogy akkor mégis miről van szó.
- Látja ezeket... - jelent meg egy grafikon a nagy kijelzőn. Nem volt benne semmi érdekfeszítő, de ha Herczeg Márk ezért velem beszélgetést kezdeményez az biztos nem kis dolog.
- Egy statisztika kimutatás... és? – értetlenkedtem.
- Mindegyik csík 1-1 osztálynak az átlagát mutatja... megmagyarázhatatlan okokból a piros van legfelül. – mutatta az említett színű csíkot, mely csak felfelé ment a többi színáradattal ellentétben.
- Az vörös. – szóltam közbe e fontos és lényegre törő adattal. Sosem értettem, hogy a férfiak most színtévesztők, vagy csak ennyire letolják, hogy mi milyen színű.
- Lényegtelen. – morgott, mire védekezően felemeltem karjaimat.
- Szóval, az a csík az osztály átlagát jelöli. – mondta végre a lényegre törő mondatot.
- És? – még mindig nem értettem, hogy mire is akar kilyukadni a beszélgetés végére. Pedig mindig leszűröm másoknál 1-1 szóból is, hogy mit akarnak kihozni a beszélgetés végére, viszont Herczeg Márknál nem tudtam. Nem tudtam azokból a barna szemekből kiolvasni semmit sem, csak a mérhetetlen nemtörődömséget és flegmaságot.
- Ha nem lennének,részben az enyémek említést sem tennék erről az eredményről. Viszont mivel Hajnalka tanárnővel osztozunk a 11.D-n, érdekel, hogy hogyan csinálják? – fürkészett összehúzott szemekkel és kezdtem azt hinni, hogy ha hazugságot mondok, akkor előhúz egy láncfűrészt és végez velem.
- Miért engem kérdez erről? – kérdeztem vissza. Tudtam, hogy tiszteletlenség vele szemben, de valamiért sokkal jobban érdekelt a dolgok miértje. Miért engem marasztalt itt? Miért tőlem akarja tudni, hogy miért vagyunk eredményesek tanulás terén? Miért gondolja, hogy én erre a kérdésre választ tudok adni? Miért velem osztotta meg ezt az eredményt?
- Ne szemtelenkedjen Hanga!