Tiltott vonzódás

67. Fejezet - Hanga szemszöge

Idegesen toporogtam a bejárati ajtó előtt 16:58-kor, fekete csizmában, nadrágban és egy pulóverben. Nem akartam nagy felhajtást csinálni ennek az „eseménynek", szóval csak befontam a hajamat parkettába és a szemöldökömet igazgattam meg szemöldökceruzával.
Alapozót semmiképp nem akartam használni, mert tudtam, hogy úgyis leizzadom, vagy letörlöm.
Gondolkozásomból az zökkentett ki, hogy dudaszót hallottam.
Felvettem a kabátom és a sapkámat, majd a táskámmal kimentem az udvarra, ahonnan már láttam Marcellt, ahogy az autónak támaszkodott.
Most vagy soha Hanga!
- Szia! – köszönt, s miután én is megtettem ezt, kinyitotta előttem az autója ajtaját és bezárta azt utánam, majd ő is beült.
- Merre megyünk? – érdeklődtem, amikor elindultunk.
- Úgy gondoltam, hogy valami nyugodt étterembe menjünk, ha neked is jó. – pillantott rám, miközben a kormányt fogta 2 kézzel.
- Persze. – bólintottam és kifelé kezdtem nézelődni.
- Van valami közöd ahhoz, hogy az egész iskola tud arról, hogy miújság van veled és velem? – hoztam fel a témát.
- Ádámnak beszéltem rólad csak, meg Matyinak, gondolom ők kezeskedtek erről. Gondot okoz neked? – rántott vállat.
- Hogy az egész suli úgy tudja, hogy mi együtt vagyunk? Kissé váratlanul ért.
- Ne haragudj, nem állt szándékomban, hogy ezt higgye mindenki! – felelte, majd elterelődött ez a téma – igaz, kicsit nehézkesen.
Nem tudom, nem igazán volt kedvem vele tölteni a kora estémet.
Amikor az egyik étteremhez értünk felismertem, hogy ez a pár kerülettel távolabbi, kissé lazább típusú helyszín, ami kicsit megnyugtatott.
- Meg vagy lepődve. – jegyezte meg, amikor már beértünk és az egyik asztalhoz vezettek minket.
- Kicsit. – enyhítettem megszólalásán.
- Azt hitted valami iszonyat elegáns helyre hozlak? Valamelyest ismerlek, Hanga! – mosolyodott el, miközben a szemüvegét törölte meg a párától, ahogy én tettem pár pillanattal ezelőtt.
Amíg a rendelésünket készítették mindenféle témáról beszélgettünk, amelyek – szerencsére – csak általános tematikájúak voltak.
Miután kihozták az ételt elkezdtünk étkezni, s közben is feljött – sajnos – a személyesség.
- Félsz tőlem? – tette le az evőeszközt.
- Nem. – ráztam a fejemet.
Hazudsz!
- Milyenek voltak az előző kapcsolataid? – érdeklődtem meg, a korábbi Áronnal való beszélgetés témáját.
- Ehhez kell egy üveg alkohol. – nevetett fel és a pincérre nézett, aki el is ment mellőlünk.
- Vezetni fogsz. – húztam össze a szemeimet.
- Nem fog ennyi beütni.
- De szondáztathatnak és büntetőpontjaid lesznek. – húztam tovább a határt.
- Vigyázok rád, Hanga! Csak egy kis feloldódás miatt kérem. – én pedig abbahagytam a kritizálást.
Reméltem, hogy tényleg jól bírja az alkoholt és nem viseli meg annyira.
- Szóval...régi kapcsolatok. – kezdett bele, amikor megérkezett az ital és 2 pohár.
Láttam, hogy a pincér felbontja és kitölti nekem, majd amikor mondtam, hogy nekem ennyi elég a szembe ülő srác poharába is töltött, majd letette az üveget és félrevonult.
- Sokan vertek át. Nagyjából ennyi az egész. Naiv voltam régebben, de azok az idők már elmúltak.
Most örüljek vagy sírjak? – tehát ha nemet mondok, lehet, hogy megkeseríti az életemet, ha meg igent, akkor én nem leszek boldog.
Remek kilátások, Hanga!
- A te férfiügyeiddel mi a helyzet?
- Nem volt még kapcsolatom. – rántottam vállat, ő pedig mintha félrenyelt volna, köhögött párat, s a papírtörlőt a szája elé tette.
- Nahát...ez meglepő.
- Miért is? – vontam kérdőre.
- Ne értsd félre! Csak meglepődtem, mert azt hittem volt már kapcsolatod. – szabadkozott.
Miután végeztünk a vacsorával és azt a fél pohár bort megittam – ő nyilván kicsivel többet - így szólt:
- Nem megyünk kicsit ki, az étterem udvarára? – tudni kell, hogy az étterem udvara hátul volt. Bólintottam, s miután felvettük a kabátot, hátramentünk a halvány fénnyel gazdagított, betonozott udvarra,...ahol senki sem volt, viszont a halk zene szólt.
Egy pillanatra a telefonomra néztem, amelyen láttam, hogy visszahívót küldött Lívi és Áron egyaránt. Nekem vannak a legeslegjobb barátaim; annak ellenére, hogy nincsenek itt, akkor is aggódnak miattam.
Csak ne legyen semmi baj, egy részén már túl vagyunk, remélem a második is gond nélkül fog telni. Bár kicsit aggaszt az, hogy alkoholt fogyasztottunk; vagyis én tiszta fejű vagyok, mert ennyi azért nem üt meg, de az előbb Marcellt egy kicsit láttam megbotlani – és nem, nem volt kő, sem semmi bukkanó a közelben, mivel teljesen akadálymentes a helyszín.
- Valami baj van? – nézett rám a srác.
- Nincs semmi. – ráztam a fejemet és közelebb mentem hozzá, ő pedig kinyújtotta karját, ezzel táncra invitálva.
Elfogadtam a kezét és magához húzott közelebb.
Éreztem illatát, mely közel sem hatott olyan különlegesen számomra, mint ahogy az Övé.
Az Ő illata mindig benne volt az orromba és iszonyatosan szerettem volna most is azt Ő közelében lenni.
- Tudod, Hanga... - kezdett bele, miközben kissé megrogyott az egyik lába.
Tényleg nem kellett volna eljönnöm...
- Iszonyatosan beléd vagyok zúgva már egy ideje. – vallotta be, miközben még inkább magához húzott.
- Marcell! – toltam el magamtól, ő viszont erősebben szorított.
Elfogott egy pillanatra a pánik, de próbáltam magam azzal nyugtatni, hogy nem bántana.
- Most nem futsz el! Annyi ideje akarlak már! – fájdalmasan a csípőmbe mart és megéreztem aktivitását – ha lehet ilyen szépen fogalmazni – amitől egyből elkapott a hányinger.
Nem elég, hogy nem tetszik ez a srác, de még erőszakoskodik is.
- Fejezd be! – próbáltam ellökni magamtól.
- Itt kint nem hall senki. – elkezdett hátrébb vinni, ahol még annyi fény sem volt, mint az előző helyen ahol álltunk. Kapálóztam és téptem a haját, hátha elenged, viszont csak még erőszakosabb lett.
- Tudtam, hogy nem vagy te olyan kis gyámoltalan, csak a megfelelő kezdőlökés kell neked. Hidd el Hanga, úgy szétszedlek ma, hogy holnap járni sem fogsz tudni! – suttogta, miközben szinte lángolt a tekintete.
- Engedj már el! Nem akarom ezt! Segítség! – kiabáltam, s a következő pillanatban egy pofon csattant az arcomon. Azt hittem ott esek össze a hirtelen ért ütés miatt, de a szerencsének volt betudható a férfi cselekedete.
Egy pillanatra megtántorodott, ekkor pedig fellendítettem a lábamat és oda rúgtam, ahova a legjobban fáj számára.
- A kurva anyádat, te ribanc! – kiabálta, én pedig hátrafordultam és az adrenalin lökettől füstölve szaladni kezdtem az étterem mellett lévő kis kapu felé, amit ha lendületesen futok, át tudtam ugorni.
Hallottam, ahogy fut utánam; a torkom a szívemben dobogott, ha nem érek közelebb a helységhez, akkor 100%, hogy megerőszakol és megver.
Majdnem elkapta a karomat, de még jobban rágyorsítottam, miközben lihegésemtől volt hangos az egész tér.
Miért hangszigeteltek a falak ennyire, itt mindenki meghalhat a picsába tőlük?
Felháborító.
Láttam a fehér kerítést és a fényeket, tudtam, hogy ha azt átugrom, fogalmam sincs hova fogok menni.
- Állj meg, különben megöllek! – futott utánam továbbra is Marcell.
Lehet nem is volt részeg, csak magához próbált csábítgatni.
- Segítség! – kiabáltam amennyire csak bírtam, s amikor pár méterre voltam a kerítéstől, kiszámoltam, hogy hány másodperc múlva ugrok.
- 3...2...1! – majd a tenyereimmel letámasztottam magam a kis kerítés tetején és átugortam, miközben éreztem, hogy a lábam valamibe beleütközött.
Csak azt vettem észre, hogy a túloldalt vagyok és a kerítés mögött fekvő Marcell tovább szid engem.
Tovább futottam és megláttam, ahogy egy autó rám villog.
Ennél már úgysem lehet rosszabb! Az autó felé kezdtem futni, s szinte feltéptem az anyósülés ajtaját.
- Segítsen, kérem! – lihegtem, miközben kifelé néztem, hogy Marcell látja-e merre vagyok, viszont közben ismerős illat csapta meg az orromat.
- Már biztonságban vagy. – a hangra a vezető ülés felé fordultam, bár ha nem láttam volna, akkor is tudtam volna, hogy ki mellett ülök.
Ilyen illata és hangja csak neki van.
- Márk. – suttogtam, ő pedig azonnal gázt adott az autónak.

Sziasztoook!!!😍😍
Kicsit hosszabb részt hoztam mint általában, de úgy voltam vele, hogy ezt a Marcell-Hanga szálat ideje letudni egy részben, nem pedig még ezen is gondolkodni és eljött az idő amikor napvilágra kerül az a szál, ami olvasóként engem is nagyon-nagyon érdekel folyamatosan.
A következő részeket iszonyatosan próbálom valósághűként megírni úgy, hogy ne amolyan "tündérmese" feelingje legyen és ellehessen mondani róla, hogy "basszus, ilyen megtörténhet amúgy a való életben is".
Remélem tetszett ez a rész, hamarosan jövök a következő történésekkel!
További Szép Hétvégét és Vigyázzatok magatokra!😘❤️