Tiltott vonzódás

15.Fejezet

Miután kiválasztottuk a lánnyal a csapattársakat odaadtam nekik is a büdös mezeket, s a srácok fintorogva vették fel. Velem Levente, Zsolti, Ádám és Balázs voltak, akik szerencsére nem vetik meg a kosárlabdát.
- Lányok is játszanak, szóval ne állatok módjára! – nézett a srácokra Herczeg.
- Jaj, tanár úr... ezt a cukorborsót, hogy tudnám bántani? – szorította össze arcomat Zsolti. Majdnem megfulladtam a nevetéstől úgy, mint ahogy a többiek is... persze ez alól kivétel volt tanár úr. Nem láttam a szemeibe különösebb érdeklődést, csupán unta, hogy az „értékes" perceit ránk kell pazarolnia. Szó nélkül hagyta a srác kommentálását, és feldobta a labdát, majd kezdődött a játék. Szeretek kosarazni, ugyanis általános iskolában versenyszerűen űztem, de megszűnt a csapat és így a „pályafutásomnak" is vége szakadt.
- Kétszer indulás, Tina! Ha lepattintja a labdát és megfogja, majd újra elindul akkor a másik csapaté a labda. – fújt a játékvezető, vagyis tanár úr.
- Jó-jó, na. – legyintett és nekem dobta a labdát. Az oldalvonalról átdobtam Leventének, aki végigvezette az egész pályán és bezsákolta. Ezt még eljátszotta kb. 3-szor, míg mi többiek a büntetőkből és hárompontosokból hoztuk össze azt, hogy vezettünk.
- Tanár úr... ez nem ér így! Nem száll be hozzánk? – érdeklődött Vanda, mire megforgatta szemeit és beállt a másik csapathoz.
- Ez így nem érvényes! – szólaltam fel, mert azért egy diplomás tornatanár ellen biztos, hogy nem fogok játszani.
- Fél attól, hogy így nem nyernek? – gúnyolódott ismét és mindenki egy „besülsz Hanga" suttogást hallatott.
- Inkább tanár úr féljen. – vágtam vissza tiszteletlenül, majd megfordultam, mint aki valami nagy dolgot tett.
- Huhú, tanár úr... ezt nem hagynám... nem hagynám. – hangoskodtak csapattársai.
- Jól van Hanga! – nézett rám „szigorúan" Márk tanár úr és hátra állt, várva a labdát.
Az újabb negyed felénél jártunk, amikor kiegyenlített volt az állás... persze, csak azért, mert tanár úr beállt a másik csapat erősítésére.
- Időkérés! – kiabált Zsolti, és miután Herczeg bólintott, elvonultunk.
- Ez így nem lesz jó! Hanga, te magas is vagy és kosaras is voltál, te fogd Herczeget! Mi meg majd a többieket, meg fent is szétoszlunk. – mondta el taktikáját Levente.
- Persze, hogy még jobban megutáljon...
- Így is utál. – vigyorgott, mire bemutattam neki és visszaálltunk a játékba.
Mivel a másik csapat kezdett és onnan is a lányok vitték fel a labdát, hátul maradtam, s csak akkor mentem fel, amikor a többiek már a palánknál voltak.
Vanda Herczegre pillantott, s amikor dobta neki, elé vágtam és levettem a labdát. Már éreztem a sikert, miszerint befogom dobni a kosarat, amikor tanár úr ténylegesen, mint egy játékost úgy fogott.
Mivel valamelyest közel voltam a palánkhoz az ugrótudásomnak köszönhetően bedobtam, viszont olyannyira lendületesen ugrottam, hogy majdnem elestem és csak egy kar választott el a biztos padlótól.
- Sejtettem, hogy két ballábas, de még, hogy szabálytalanul is játszik... – nézett szemeimbe a barna szempár, miközben a csuklószorító rohadtul megnyomta testrészemet, de ennek ellenére egész testemet melegséggel töltötte el az idegen érintés.
- Nem játszok szabálytalanul. – álltam ki magam mellett.
- Megint szemtelen. – kaptam meg a szúrós pillantást.
- De én n... jól van. – hagytam inkább és duzzogva játszottam tovább. Kissé ideges lettem, hogy nem csináltam semmit és megint megilletett a 'szemtelen' jelzővel. Amikor a játék végére értünk, 10 ponttal győztünk, majd beálltunk tornasorba és elköszöntünk.
Már mentem volna a lányokkal az öltözőbe, amikor tanár úr utánam szólt:
- Hanga... a tanáriba! – megfordultam és egy „minek menjek" pillantással jutalmaztam, viszont ő nem mondott semmit.