Tiltott vonzódás

47.Fejezet

- Nem tudom, miről beszél. – fordítottam el a fejemet, amennyire csak tudtam. Vajon rájött arra, hogy nem közönségesek az érzelmeim, iránta? Miért nem tud egyértelműen fogalmazni, mondjuk...állandóan? Nem vagyok gondolatolvasó, hogy minden szavából levonjam azokat a következtetéseket és gondolatokat, amikre ő gondol. Nyilván különböző az észjárásunk és nem ugyanarra asszociálunk mindig.
- A 'nem tudja', és a 'nem akarja tudni' teljesen más.
- Manipulálni próbál ismét? – néztem szembe vele.
- Támadni akar ismét? – ezt nem hiszem el! Még ő veszi támadásnak azt, hogy megvédem magam? Végül is lehet, hogy Herczeg Márk azzal az elvvel játszik, amivel bárki más is játszana...
A legjobb védekezés a támadás.
- Kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni. – szóltam le és azt hittem, hogy ezzel berekesztem a vitát.
A következő pillanatban a mögöttem zárt ajtónak szorított és a fejem mellé tette kezeit, a falra.
Nem, nem, nem! Ez végképp nem jó, Hanga! Cselekedj valamit!
- Tudja Hanga...a maga esetében érdektelenné válik, hogy mi az etikához illő. – hajolt még közelebb. 100%-ig biztos voltam benne, hogy abban a pillanatban, a fejem szét fog loccsanni a rengeteg vértől, ami az arcomba szökött.
Arcszeszének és parfümjének bódító illata ismét az orromba kúszott és legszívesebben magamhoz öleltem volna, hogy azt szagolgassam, ameddig csak akarom.
- Miért csinálja ezt? – szegeztem neki kertelés nélkül a kérdést.
Egyszerűen nem bírom tovább már azt, amit tesz! Folyamatos csak újra és újra lejátssza ugyanazt a kört. Egyszer kifejezetten közvetlen velem, viszont akkor is kritizál, máskor pedig figyelembe sem vesz. Nem tudom eldönteni, hogy melyik az elviselhetőbb...bár miről beszélek? Még magamnak is nehezemre esik bevallani, de mosolygásra késztet – és közben idegessé tesz -, hogy kritizál állandóan...vajon ez normális?
Azt mindenesetre tudom, hogy ha levegőnek nézne, az sokkal inkább elszomorítana, mint tegyük fel a mostani helyzet.
Vajon az ő megszokott környezetével is ilyen kapcsolatban van? Ilyen...szigorúan bánik a családjával is? Nyilván van eltérés aközött – ha nem is óriási, de egy pici – hogy miként is viselkedik egy számára szerethető társaságban.
Nem szólalt meg, csak tekintete ajkaim és szemeim között cikázott. Mire számítsak most? Vajon csokoládés a szám és azért nézi vagy esetleg meg akar csókolni?
MÉG SOSEM CSÓKOLTAM MEG SENKIT!
Közeledjek én, vagy ő megteszi?
Miért nem készítenek egy könyvet azzal a címmel, hogy „Az első csók menete"? Akkor minden könnyebb lenne, és nem kellene most ezen gondolkoznom.
- Mert elvesztem a kontrollt a közelében. – nézett oldalra.
- Akkor ne keresse folyton a közelséget! – suttogtam és gúnyos mosolyra húzódott szája.
- Ha nem akarna itt lenni, már rég elment volna. – vágott vissza.
Ezzel mondhatni megfogott...
- Honnan tudja, hogy maga miatt maradtam itt? – húztam össze a szemeimet.
- Nincs itt semmi más, Hanga! Senki más, csak mi...ketten. – közeledett olyannyira hozzám, hogy ajka és ajkam közé már épp, csak egy szalmaszál fért.