Tiltott vonzódás

90. Fejezet

- Tehát jövőhét Hétfőn érvelésből, dolgozatra számíthatnak. - mondta Tanár úr, majd kiment a teremből, mi pedig pakolni kezdtünk.
- A Marcell ügyben van haladás? - érdeklődött Áron, amikor mentünk le tesire.
- Majd hónap közepén kezdődnek a tárgyalások elvileg...az ügyvéd majd értesít minket. - hadartam el, ő pedig bólintott.
- Elég fura, hogy nem kavart olyan nagy port, hogy Marcell nincs itt. Minden olyan normális. - nézett körül Lívi.
- Marcellnek volt hírneve, de barátai nem sok...gondolom ezért nem is foglalkoznak vele. - rántottam vállat és ejtettük ezt a témát.
Amikor már az öltözőben voltunk a lányokkal beszélgettünk arról, hogy kinek, hogy telt a szünet és hogy mit tervezünk ebben az évben.
Egyedül egy emberrel nem váltottam egy szót sem, azt pedig Bella volt.
Hihetetlen, hogy egy dolgozat miatt ennyire megharagudott, viszont ha ő így akkor én is ugyanígy.
Neki ennyit jelentett a barátságunk, nekem is egy darab papírt fog számítani...idővel.
Bementünk a "küzdőtérre" és a kilátón ülve vártuk, hogy jöjjön be tanárunk...az én tanárom.
- Igazából fogalmam sincs, hogy elmondjam-e Áronnak, hogy mi a helyzet. - gondolkodott barátnőm ezzel kizökkentve kezdetleges gondolkozásomból.
- Szerintem, ha tovább kérdezősködik amikor egyedül vagytok, mondd el neki...mi lehet a legrosszabb ami történhet?
- Mondjuk elvesztem a barátságát, de sebaj. - tört ki belőle a nevetés.
- Azt hiszed, hogy eltávolodna tőled azért, mert többet érzel iránta? Lívia szerintem ez hülyeség...ne haragudj, ha ezt mondom, de szerintem te csak félsz új érzelmekkel nyitni más emberek felé úgy, hogy kinyilvánítod azt. Ne felejtsd el...Áron nem az a srác és ha nem is érezné azt, amit te...attól még nem nézne rád kevesebbként.
- De nagyon félek, hogy mi van, ha kigúnyol vagy valami. - pánikolt, ekkor pedig betelt nálam a pohár.
- Figyelj, ha tovább szeretnél aggodalommal telve lenni, akkor csak szólok, hogy mint legjobb barátnőd, ne gondold, hogy szó nélkül hagyom ezt! Szuper csinos vagy, vicces, de lehet komoly dolgokról beszélni veled. Ha ezekkel a tulajdonságokkal te még Áron elé sem mersz állni az érzelmeiddel, akkor nincs is miről beszélni. Úgyhogy légy olyan jó és mihamarabb vondd be őt is, hogy miújság van veled. - osztottam ki.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire nem érted meg az érzelmeimet. - vette magára, biggyesztett ajkakkal.
- De igazam van. - rántottam vállat.
- Éreztél már úgy valaki iránt, hogy mi van, ha nem fog sikerülni a kapcsolat? Nekem pont ez van Áronnal. - tárta szét karjait.
- Esetleg teasütemény ne hozzak a hölgyeknek? - szólt fel Márk...tanár bácsi. Észre sem vettük, hogy eltelt az idő.
- Ha már így szóba hozta... - szóltam el magam, mire szája sarkában halvány mosoly jelent meg.
Annyira hiányzott már az a kis szájrándítás is...
- Lefelé. - felelte, mi pedig beálltunk a sorba és jelentettük.
- Bemelegítésnek menjen 5 kör futás az egész pálya területén! Fiúk, a szekrényeket hozzuk el! - biccentett a raktár felé.
Miközben Lívivel kocogtuk a köröket, - remélhetőleg - feltűnésmentesen Márkra néztem...teljesen belé bolondultam.
Mikor végeztünk, a szekrények mellé álltunk és vártuk, hogy milyen instrukciókat ad Tanár Úr.
- A mai órán a lányok fognak szekrényt ugrani, mivel kevesebben vannak és így többet tudnak gyakorolni. Addig a fiúk elfoglalják magukat. - mondta, mire a srácok bementek labdáért.
- Miért pont mi ugrunk szekrényt? - állt bele a témába Vanda.
- Mi nők vagyunk és sokkal leterhelőbb számunkra ez a dolog, könnyebben törhetnek a csontjaink is... ezért nekünk kellene játszani. - folytatta Tina is.
- Mert játék közben nem eshet és törhet el, tegyük fel a karja?
- Ugorjak szekrényt és még a karomat is tegyem fel? - " elégedetlenkedett" Tina, mire Márk megforgatta szemeit.
- Ez szerintem már direktből megy. - bökte meg karomat Lívia.
Az volt a probléma, hogy teljesen egyetértettem vele.
Hanga, még nem is vagytok együtt és máris féltékenykedsz és ilyesfajta, drámai jelenet játszódik le a fejedben...neked sürgősen orvosra van szükséged!
Nem lehetek féltékeny csak azért, mert beszólogatnak neki...UGYE?
- És ez miért kellene, hogy érdekeljen? - próbáltam zavarodottnak látszani.
- Mert együtt vagytok. - mondta, én pedig szerintem olyan fehér még sosem voltam, mint akkor.
- H...hogy mi? - ráztam alig láthatóan a fejemet, miközben az ájulás szélén jártam.
- Én már összeadtalak titeket! - rántott vállat.
Istenem, hogy ez a nő mennyire halálra tud rémiszteni.
- Persze, én kérek elnézést! - nevettem fel.
- Akkor először csak a dobbantón kell majd rugózni, egy alacsony szintű szekrénynél. - alkudozott tanárunk. Miután mindannyian lementünk 2-2 kört Márk így szólt;
- Most próbáljanak ráugrani a szekrényre, fontos hogy oldalt fogják meg a bőrt és ne maguk előtt. - átkozom magamat, amiért az előző években folyamatosan akkor voltak nehéz napjaim, amikor ezt a szart vettük. Általánosban emlékszem, hogy feltudtam ugrani, de így három évvel később nem látom valószínűleg ezt.
Lefogok égni előtte.
- Hanga! - biccentett tanárunk, ezzel kizökkentve gondolkodásomból.
Neki futottam közepes lendülettel és amikor a dobbantó legrugósabb pontján voltam, felugrottam és sikerült nem előre esnem.
- Végig a seggedet nézte. - súgta Lívi.
- És te honnan tudod ezt? Közös seregszemlét tartottatok? - gúnyolódtam nevetve.
- Hát, ha már így szóba hoztad... - mondta volna tovább, amikor egy erős és hangos pukkanást hallottam meg...szó szerint a fenekem tájékán.
- HÉ! - fordultam hátra.
- Ez tesztelésnek tökéletes volt. Bocs, Hanga! - nevetett Bálint, miközben a labdáért ment.
- Naggggggyon humoros. - forgattam szemeimet.
- Az udvarlást, ha lehet, majd iskola után rendezzék le! - szólalt meg ellenséges hangon Herczeg.
- De én... - keltem ki magamból hirtelen, mire Lívia az oldalamba könyökölt.
- Csak féltékeny Bálintra. - "nyugtatott meg", mire én csak ámultam rajta egyet.
- Ha tudnád, hogy nagy valószínűséggel szinte minden igaz, amit állítasz a mai nap... - gondoltam magamba.
- Én boldog párkapcsolatban élek Tanár Úr! A macim és én boldogan fekszünk le minden éjjel. - kérte ki magának Bálint.
- Jaj Muci! - tette a szája elé a kezét Zsolti, mire mindannyian felnevettünk.
- Köszönjük a közérdekű információkat! - vetett véget a beszédnek Márk és a fiúk tovább játszottak, mi pedig a gyakorlatokat folytattuk.
[...]
Amikor az óra végéhez értünk, beálltunk a tornasorba és vártuk, hogy tanárunk utolsó szavait fűzze hozzánk a tornát illetően.
- Holnap ugyanez lesz a felállás, Pénteken pedig jegyre fognak ugrani. - mérges voltam Márkra, mivel az óra hátralévő idejében iszonyatosan bunkó volt és amikor csak lehetett beszólogatott, vagy éppen figyelembe sem vett.
Például amikor már normál szintű szekrényeket próbáltunk ugrani és én következtem először is megjegyezte, hogy jó lenne, ha megtörölném a kezem, mert magam alá fogom törni...aztán amikor normálisan megcsináltam a feladatot azt mondta, hogy nagyobb lendülettel kellene neki futnom, mert így felfogom dönteni a szekrényt.
Lehet, hogy túlzok kicsi, de szerintem ha "építő jellegű kritikát" adott volna, akkor azt nem ilyen stílusban mondja.
Miután bementünk az öltözőbe irtó gyorsan öltöztem át és már vettem magamra a kabátomat, mikor barátnőm kijött a mosdóból és kérdőn nézett rám.
- Nem vársz meg?
- Be kell mennem Eszterhez. - improvizáltam, ő pedig egy "uh" szócskát mondott.
Rossz érzés volt hazudni Líviának, de muszáj volt.
A tornacsarnok tanárja felé mentem, majd szó nélkül benyitottam.

Sziasztoooook!😍😍
Ritka alkalmak közé tartozik, amikor tudom időben hozni a részt, remélem elnyerte a tetszéseteket!😊
Hamarosan jövök a következő fejezetekkel!❤️😊
Vigyázzatok Magatokra és Kitartást a Héthez!🥰🥰❤️