Tiltott vonzódás

66.Fejezet - Márk szemszöge

A tanáriban lévő asztalomról pakoltam be a kijavításra szoruló dolgozatokat a táskákba.
Ezzel jár a tanárlét, a munkát van, hogy haza kell vinni, így meg úgyis több időm lesz, hogy kihagytam a meccset.
A diákok morogtak, hogy miért az utolsó napokban kell megírni a dolgozatot, de szerintem jobb nekik is, hogy egy tárggyal kevesebbre kell készülni majd – már aki készül.
- Kerestél, Márk? – lépett be Krisztián, én pedig szó nélkül a kezébe adtam a papírt.
Már az iskolába kerülésem előtt is ismertük egymást és mondhatni haveri kapcsolat van már köztünk. Ő volt az egyetlen a tanári karból, akit ismertem, amikor idejöttem...meg persze, az igazgató, aki tulajdonképpen régi családi barát és ezért a felvételemet is előrehozatta.
Valójában csak Januártól taníthatnék úgy, mint középiskolai tanár, viszont amolyan „egyetlen esélyed van és azt is épphogy megkaptad" emberként vagyok itt.
Ennek ellenére az egész testületi kar meg van velem elégedve, ezen pedig nem lepődöm meg.
A tanári pályafutáshoz minden megvan bennem, ami kell...az alapvető műveltségemnél több is; a tárgyaimat teljes erőbedobással tanítom úgy, hogy erre a diákok emlékezzenek, amíg csak kell és az érettségin ne legyen semmi váratlan előttük.
- Mi ez? – értetlenkedett.
- Ajándékkupon az InterSparba...szerinted mégis mi? – tártam szét karjaimat, ő pedig jobban fókuszált a papírra írt szavakra.
- Ezt nem vállalhatom el! – rázta a fejét nemlegesen és nyújtotta vissza. Számítottam erre a válaszára; nyilván kissé kockázatos, de meglehet ezt oldani okosba is.
- Dehogynem! Krisztián, fontos lenne! – zártam le a táskámat, amikor bepakoltam mindent.
- Mihez kell ez? – mutatta fel a tárgyat.
- Nem illegális dologhoz!
- Mert amit meg kellene tennem legális, basszameg? Egyszer már keveredtem ilyenbe és épphogy kihúztam magam belőle. – dobta le a papírt az asztalra.
Volt egy kisebb – rendben, nagyon nagy – ügye, amihez apámnak kellett védőügyvédet szerezni, mert annyira belekerült a gondba.
Végül nem került sittre, viszont busás pénzösszeget kellett kifizetnie és majdnem az eddigi végzettségei is odalettek.
- Ez azért annál biztonságosabb. – morogtam.
- Igen? Nekem nem tűnik annak.
- Krisztián! Kurva fontos ez a szar számomra. És ha te nem, akkor felkeresek valakit és megfogja csinálni, de biztos, hogy nekem ma pár órán belül erre szükségem van! Egyszeri alkalom! – néztem minden szónál a szemébe.
Bármit képes lettem volna feláldozni, még a szabadságomat is, csak tudjam ezt az információt.
A férfi hezitált pár percig, majd végül felvette a papírt az asztalról.
- Kurva sokkal jössz ezért! – mutatott rám, mikor az ajtó felé ment, miután kezet fogtunk.
- E-mailben küldd át! – szóltam utána, mikor már csukta be az ajtót.
Mikor elkészültem és mentem ki az iskolából Bernadettel futottam össze, amit igazából nagyon szerettem volna elkerülni.
- Miújság, Márk? – mosolygott, amikor megállított.
- Nem érek rá beszélgetni Bernadett! Nos, ha nem haragszol... - mentem volna el mellette, de elém állt.
- Ne siess annyira! – nagyszerű, már kezdődik.
- Bernadett! Ha nem értesz a normális szóból, akkor a durvából fogsz.
- Úgyis durván szeretem. – na tessék...a perverzióira meg végképp nem voltam kíváncsi.
Soha nem szívleltem az olyan nőket, akik szinte a karjaimba másznak.
Egyetlen nőtől nézném csak el az ilyesfajta viselkedést...
- Köszönöm a közérdekű információt. – forgattam szemeimet gúnyos megjegyzésem után.
- Márk! Tudom, hogy ez a visszahúzottságod csak egy álca, ami mögött olyan férfi van, akire vágyom. – közeledett hozzám.
Más nagy valószínűséggel engedett volna a nőnek, viszont bennem egyáltalán nem mozgatott meg semmit.
Szó se róla, Bernadettnek van kisugárzása, hosszú vörös haja és kék szemei mást lehetséges, hogy megbabonáznának, de nálam nem hat ez.
Mint Abigéllel, vele sem kezdenék ki sosem.
- Akkor keress magadnak mást! – mondtam végszó gyanánt és kikerülve a kocsimhoz mentem.
Mára ennyi dráma elég volt...dehogy volt elég.
Még most jön csak a java.
Amikor bepakoltam a hátsó ülésre és beültem a vezetőüléshez már indultam volna el, amikor hívtak.
- Minek köszönhetem a hívásodat? – vettem fel.
- Neked is Üdv, Márk! Remélem, igyekszel. – vágott bele a közepébe.
- Ne siettess! Nem rajtam múlik. – sóhajtottam.
Mindkettőnknek közös célja volt, hogy ne legyen semmi kellemetlenség a nap folyamán.
- Aggódok!
- Nem megyünk azzal semmire!
- Nagyon empatikus vagy. – jegyezte meg.
- Milyen meglepő, hogy tudod a szónak a jelentését! Különben is, a bátyámmal törődj, ha valami gond van, értesítelek. – válaszoltam.
A bátyám, Kristóf – akivel másfél év korkülönbség van köztünk – nemrég érkezett Magyarországra.
- Rendben! De azért légy résen. – mondta és bontottuk a vonalat.
Ahogy hazafelé vezettem gondolkodtam azon, hogy vajon Krisztián időben teljesíti-e a kérésemet.
Pár óra elég az ilyesmihez? Tudom, hogy nem amatőr a szakmájában, de ettől függetlenül még nem tudom, hogy ehhez a dologhoz, elég profi-e.
Amikor hazaértem, bevittem mindent a nappaliba és a laptopot bekapcsoltam.
Mire levettem magamról a kabátot és a lábbelit, már bejött a képernyő és bejelentkeztem a Gmailembe.
Több levél is érkezett, viszont Krisztiántól nem kaptam egyet sem.
Úgy voltam vele, hogy még elég korai az idő, így elmentem összedobni magamnak valami kaját, amit kb. 15 perc alatt elkészíthetek.
Mire kész lettem és visszamentem a géphez, egy újabb levél fogadott, ami már Krisztiántól jött, melyben elküldte a szükséges információt és mellékelte a használatot is.
- A dráma hamarosan kezdődik. – sóhajtottam.

Sziasztoook!❤️😍❤️
Úgy gondoltam, hogy ebben a történetbéli napban kell, hogy kapjon egy külön fejezetet Márk is, egyrészt azért, mert egynéhány rész van, ami az ő szemszögéből van, másrészt meg azért mert...ő Márk!
Hamarosan jövök a következő résszel, addig is Nagyon vigyázzatok magatokra és Kitartást a sulihoz!
További szép estét!❤️😘