Tiltott vonzódás

37.Fejezet

- A dolgozat jegyei legkésőbb Szerdára bekerülnek a naplóba! – köszönt el és amint felvette a tanári zsebkönyvét is az asztalról, kiviharzott a teremből.
- Mit adtál neki? – mordultak rám a többiek.
- Semmi olyat, amiért megsértődhetett volna!
- Lehet a haverkodásból lett elege. – kötötte az orromra Vanda. Ennyire nyilvánvaló lett volna másoknak is? Ezt akartam elkerülni...hogy a többiek észrevegyék, hogy próbálok normális lenni tanár úrral és erre meg azt vették észre, hogy én játszom a kis kedvencet.
Gratulálok, Hanga!
- Jól van, ha ennyire úgy gondoljátok, hogy miattam íratta meg a dolgozatot akkor higgyétek azt. – álltam fel idegesen, és mentem ki a teremből szó nélkül, egyenest a büféhez.
Mivel a következő óra a gépteremben volt, amint Géza bá' kiadta kaját és visszamentem a terembe a táskámért rögtön arra vettem az irányt. Nem igazán hatott meg, hogy a többiek azt hitték, hogy én miattam íratta meg a dogát a tanár...igazából az fájt, hogy Bella, Lívia és Áron is a többiek mellett álltak. Dühös voltam...szerintük megtenném azt, hogy direkt varrok a nyakunkba még plusz terhet a sok felesleges dolgozat mellé?
Agybeteg társaság néha. [...]
A nap további részében sem szóltam a többiekhez, hiába néztek ellenséges tekintettel rám. Nem éreztem magam hibásnak, hisz alapjában véve én sem készültem erre az egész röpdolgozatra de végül is a tanárt nem kötelezi senki, hogy jelentse be az ilyen dogákat...csak Herczegnél számítottunk arra, hogy legalább ilyen alkalmakor előre figyelmeztet. Az utolsó óra Számvitel volt, és amikor arról kicsengettek szó nélkül álltam fel Bella mellől és mentem ki a folyosóra. Hallottam hangfoszlányokat, melyek a nevemet ismételgették, de betudtam annak, hogy csak a képzeletem játszik velem, vagy már csak az agyamra ment az egész iskola...még elég korán.
Alapjában véve összefogó társaság vagyunk, de néha még én is soknak érzem, hogy...tényleg ennyire jóba kellene lennünk? Érettségi után nem sok barátság marad meg, kétlem, hogy a mi 14 fős társaságunk pontosan megmaradna így, mivel amúgy is akaratunkon kívül tettek minket össze.
Csak az idő segített abban, hogy elviseljük egymást... és, hogy elméletileg ' jóba ' legyünk.
Ezekkel a gondolatokkal halmozva értem haza és készülődtem arra, hogy a könyvtárba végre elmegyek és ahogy ma mindenhol...ott is hagyom, hogy leszedjék a fejemet, amiért épp, hogy csak határidőben viszem vissza a könyveket. Legfőképp azért szokott kavarodás lenni, mert tényleg jó könyvek vannak a városrészi könyvtárba és több hónapos előjegyzések vannak 1-1 újonnan sikerkönyvre. Sőt még azokra is, amik 3-4 éves művek.
Mondhatni a könyvtárnak már hírneve van.
- Kincsem, nem ér rá holnap elmenni? Jégesőt és csúnya vihart jósolnak. – aggodalmaskodott anya, amikor már a cipőmet vettem fel.
- Az időjósok is tévedhetnek. Ha pedig tényleg beigazolódik a sejtésük, akkor elmegyek Bellához. – ma semmiképp nem megyek Bellához. Ezt akartam mondani, de mégsem vagyok már 10 éves, hogy minden apró-cseprő vitát megbeszéljek anyával. Félig már felnőtt vagyok, eltudom ezt intézni normálisan...bár az egész vita egy semmiségből fakadt. Nem én voltam a hibás és nem nekem kell bocsánatot kérni.
- Jól van, Szeretlek! – nézett rám oly' szívmelengető és őszinte tekintettel, amilyennek csak ő tud. Olyannyira megtud nyugtatni, amikor szeretetteljes szavakat mond és vigasztal, hogy legszívesebben az ölelésébe maradnék örökre.
- Én is Szeretlek Anya! – mosolyodtam el, majd felvettem a táskámat és elindultam a kissé borús égbolt alatt a buszmegállóba.

Sziasztoook!
Láttam, hogy a Márknál történt események kételyt vontak maguk után.
Viszont ahogy haladás lesz a történetben minden apró szál napvilágot fog látni. 😊
A ma megjelent részek mondhatni "osztályeseményeket" dolgoztak fel, de hamarosan ismét megjelenik a főszál a történetben.

További szép estét!❣️