Tiltott vonzódás

80.Fejezet

Összezavarodva tekintettem nővéremre, aki ugyanolyan értetlen pillantással jutalmazta az akkor érkező vendégeket.
A közel 2 hónap alatt összeszedett önbizalmam azon nyomban a Mariana-árok mélységébe köszönt.
Körülbelül velem egy magas lehetett a nő, nem mertem tippelni, hogy mennyi smink takarhatta az arcát, de mindenesetre egész szép volt.
Bánatosan vettem tudomásul, hogy igenis illik Márkhoz, akiről jobb, ha említést sem teszek.
Miután levette az ismeretlen és a saját kabátját is, elém tárult sötétkék inge, melynek felső 2 gombja ki volt engedve.
Szemüvege – velem ellentétben – orrán ült, haja pedig ugyanolyan rendezett volt, mint korábban mindig.
Csodálatos.
Undorítóan csodásak együtt.
Lassan átvette a szomorúság helyét a düh és az undor.
Mégis mit képzelt magáról ez a pofátlan? Több mint 1 hete még engem csókolt meg, és pár napja is – gondolom – ez volt a célja.
Becsapva és megalázva éreztem magam.
Kitudja mennyi nővel csinálta még ezt meg?
Én is csak egy voltam a sok közül...
Könnyeim az előbbi elhatározás ellenére erőszakosan igyekeztek utat törni maguknak, viszont minden erőmet megpróbáltam összeszedni annyira, hogy legalább a smink ne menjen tönkre.
Nem éri meg a férfiért sírni...bár, hogy is gondolhattam, hogy engem akar tényleg?
Ez csak a tündérmesébe létezik, a szerelmes férfi és nő egymásba szeret és nyíltan feltudják vállalni románcukat.
- Ez elegáns késésnek is udvariatlan volt, öcsém. – mondta Kristóf.
- Nem értesültem róla időben, hogy forgalmi elakadás van a belvárosban. – szólalt meg mély hangján, én pedig azt hittem, hogy rögtön ott esek a karjaiba.
- Te tudtál erről? – suttogtam Mírának, aki nemlegesen megrázta a fejét.
- Szerintem a ribanc vette rá, hogy jöjjön. – válaszolt testvérem ellenszenvesen pillantva az új „jövevényre".
- Kétlem. – húztam el a számat, s Kristóf bejelentette, hogy a haláli hangulatnak ezúttal legyen vége és vegye át helyét a felszabadult beszélgetés és szórakozás.
- Olyan szórakozást adok neked. – morogta Klaudia, mikor elsuhant mellettem, én pedig alig bírtam visszatartani a nevetést.
Miután Míra a kezembe adott egy pohár pezsgőt, mindenki körbe állt, hogy köszöntőt mondjuk, majd koccintottunk.
Bár Klauról iszonyatosan lerítt, hogy legszívesebben szembe öntené a lányt..na igen, a lány.
Irritálóan sokszor nézett rám és egyszer sem láttam azt a szemeiben, hogy barátkozni akarna.
Na nem, mintha én szerettem volna vele bármilyen kapcsolatot kialakítani, csak idegesített hogy ott van...hogy Márkkal vihorászik és meghitten beszélgetnek.
[...]
- Eléggé el vagy foglalva velük. – szólalt meg hátam mögül Oszkár, amikor már körülbelül a 4. kör likőrömmel végeztem.
- Dehogy. – fordítottam hátra fejemet.
Oszkár viselkedését velem szemben úgy tudnám a leginkább jellemezni, hogy olyan volt, mint amilyen Damon magatartása volt a Vámpírnaplók 1. évadában.
- Illenek egymáshoz. – beszélt tovább.
- Elfelejtetted bezárni a szád. – amikor a mondat elhagyta a számat tudtam, hogy a likőrök előtt ivott mogyorós Royal vodka körök is megtették a hatásukat.
- Bunkó vagy, ha iszol. – húzta el a száját, majd saját Skót Whiskyét hajtotta fel.
- Te meg kiállhatatlan. Így kvittek vagyunk. – rántottam vállat, ő pedig a pultról elvett 2 italt és az egyiket a kezembe adta.
- Szerintem te utálod Abigélt. – nézett arra az irányba, amerre én is nézegettem.
Tehát Abigélnek hívják.
- És Márk meg bejön. – dőlt a pultnak és mutatott a férfire alig láthatóan.
- Az eleje igaz. – mosolyodtam el gúnyosan, miközben kék szemeibe néztem. Megittam a Whiskyt, majd letettem a poharat magam mögé.
Mit ne mondjak, az alkohol miatt talán még lett volna is merszem odamenni Herczeg Márkhoz és megmondani neki, amit gondolok róla, viszont Oszkár jelenléte szerencsére visszafogott ettől a tervtől.
- A vége is...csak nem akarod bevallani magadnak.
- Neked fogalmad sincs, hogy ki vagyok...mégis honnan tudnád ezt? – őszintén mondva, fárasztott az okoskodása...vagyis igazából az, hogy egy idegennek is egyből lejön, hogy hogyan nézek Márkra.
- Külső szemlélőként olyan, mintha Abigélt megakarnád fojtani, hogy Márk a tiéd lehessen. Mint valami elbaszott romantikus film. – zsörtölődött.
- Ha nem akarod nézni, kinyomom a szemed szívesen. – ajánlottam fel a nagylelkű segítséget.
- Nem kell ilyen ellenségesnek lenni. – csettintett a nyelvével.
- Miért próbálsz velem ilyen dolgokról beszélni? – érdeklődtem.
- Mert mindenkit ismerek itt, csak téged nem és valamelyest próbállak megfejteni.
- Mi vagyok én, valami keresztrejtvény? – nevettem fel.
Válasz helyett még egy pohár italt adott, amelyre koccintottunk és azt is megittuk.
- Különös vagy te, Magyar Hanga. – gondolkodott hangosan.
- Köszönöm, sokan mondták már. – forgattam szemeimet.
Ezek után még enyhén spicces állapotban elkezdtünk az élet nagy dolgairól filozofálni, hogy például a kockasajt miért pont úgy van kitalálva, hogy háromszög alakú és a doboza meg kör.
Amúgy ez tényleg érdekes és a szabadalmaztató roppant találékony volt ezzel kapcsolatban.
Időközben Bettina és Gergő is hozzánk csatlakoztak és beszélgettünk tovább négyesben.
Nevettünk, ittunk és néha lépkedtünk jobbra-balra összedőlve, amelyből egy kisebb tánc alakult. Hasonlítanám ahhoz, amikor a lakodalomban már mindenki félig-vagy csatt részegen körökbe osztódva mulat.
- A lábamon alig-alig állok....! – kiabálták a többiek, és közben meg sem állt a lábunk pihenni.
Iszonyatosan jól éreztem magam és különböző táncmozdulatokkal hol duóba oszlottunk, hol visszatértünk a négyes csoporthoz.
- Jól van, most jöjjön egy kis Glish. – üvöltötte már részeg állapotban Kristóf.
- Hagyjad már. – szólt vissza neki Gyuri és mindenki körénk gyűlt táncolni, élvezni a 2019-es év utolsó óráit.

Sziasztoook!!!😊❤️
Igen, úgy volt, hogy holnap fogom hozni ezt a részt, viszont ma kiderült, hogy a Vasárnapi nap összeférhetetlen lenne a fejezet normális körülmények közötti átnézésével, ezért ma szántam rá több időt.
SPOILER, ezután jobban beindulnak az események!!!😍😍
Hamarosan jövök a következő részekkel!😊😘
Vigyázzatok magatokra és További Szép Hétvégét!😍😘