Tiltott vonzódás

95. Fejezet

Miután felmentem a szobámba és átöltöztem kopogás ütötte meg a fülemet.
- Gyere! – szóltam, s Mírát láttam meg az ajtófélfának támaszkodva.
- Téged is látni? – nevettem fel, célozgatva.
- Hidd el húgi! Ha végre bemered vállalni Herczeg Márkot, akkor neked sem lesz időd a semmit tevésre. – vonogatta szemöldökét.
- Nem akarom hallani, hogy neked miért nincs időd arra, hogy ne csinálj semmit. – tettem füleimhez tenyereimet.
- Szerintem a jó szex készség családban marad. – támasztotta állát ujjaival, s ragadt le a témánál.
- MÍRA! – szóltam rá.
- De komolyan! Meg különben is...azt mondják, hogy a titokzatosabb pasik jobbak az ágyban. – kezdett el okoskodni ismét, mire mosolyogva megforgattam szemeimet.
- Szerintem az ágyban a legjobb...aludni.
- Amíg nem tapasztalsz meg mást az ágyban, addig persze, hogy ezt mondod. – legyintett, s inkább ráhagytam. Annak ellenére, hogy próbáltam elterelni a szót, erről a témáról, akaratlanul is eszembe jutott az álmom.
Ágy, naplemente, Márk és én...
Persze tudom, némelyik álomnak van csak jelentése, de mi van, ha az enyémnek is van?
Ahogy az óra kattanását hallottam feleszméltem a bambulásból.
- Elfogok késni. – idegeskedtem, majd gyorsan elköszöntem mindenkitől és indultam a buszhoz, melyet reméltem, hogy nem kések le.
[...]
- Késik az órád? – érdeklődött Áron mosolyogva...igen, lekéstem azt a rohadt buszt.
- Ne haragudjatok! – néztem bocsánat kérően mind a kettőre, de ők 1-1 legyintéssel elintézték.
- Na, mi volt Herczeggel? – kérdezte fiúbarátom.
Remek, témánál vagyunk.
- Megmutattam neki, hogy a szalagavatón történő tombolahúzásra milyen értékben vett anya ajándékot. – rántottam vállat.
Hanga, lassan már megrögzött hazudozó lesz belőled!
- Akkor nem dugtatok? – nevetett Lívia.
- Ennyi volt a híja. – mutattam az ujjammal, mire mindhárman felnevettünk.
Ők az abszurditáson, én pedig azon, hogy ilyen jól előtudtam adni magam.
- Amúgy Tina felhozta megint a témát, amikor már kint voltunk. – hozta szóba Lívi.
- Nem unja még? – sóhajtottam.
- Mindenki ellene volt, még Vanda is. Pedig tudod, hogy kettőjüknek már régebbre nyúlik a kapcsolatuk. Szerintem most erre a kirándulás dologra megint bepörgött. A sablon sztori véleményem szerint az lesz, hogy úgy tesz, mintha bebaszna Párizsban, megkeresi Herczeget és könyörögni fog neki, hogy dugja meg. – foglalta össze gondolatait Békési, mire barátnőmmel csak pislogni tudtunk.
- Most mi van? – nézett ránk felváltva.
- Ez elég beteg. – döbbent le a lány, mire a fiú csak egy „ilyen az élet" stílusú pillantással kommentálta.
[...]
Szerencsére csak közepes tömeg volt a bowling klubban, így gondoltam, hogy az alagsorban berendezett pályákon csak 1-2 csapat játszik. Miután leadtuk a srácnak a neveinket és elmondta, hogy körülbelül 10 perc múlva lejön megérdeklődni, hogy mit szeretnénk enni és inni, levonultunk a pályákhoz.
- Láttad, hogy nézett az a pali? – vigyorgott Lívia, mire kérdő tekintettel jutalmaztam.
- Amúgy tényleg. – helyeselt Áron.
- Vagy csak rossz a látásotok. – forgattam a szemeimet.
- Kontaktlencsés vagyok. – nevetett a srác, mire egy „az nem jelent semmit" pillantást vetettem rá.
Miután kerestünk cipőket és elkezdtünk játszani nagyban ment a csevej arról, hogy mennyire várjuk már az utazást.
- Hanga, neked ez nem megy. – kacagott Békési.
- Még nem melegedtem be. – kerestem a kifogást. A következő pillanatban az ismeretlen fiú lejött és megérdeklődte, hogy mit kérünk.
- Eskü megnézte a segged. – suttogta Lívia.
- Szerinted szinte mindenki a fenekemet nézi. – vontam össze szemöldökömet.
- Mit néz mindenki? – akart csatlakozni a beszélgetéshez Áron.
- A plafont. – rögtönzött barátnőm, a fiú pedig inkább csak legyintett.
Miközben az idő telt, már csak mi hárman voltunk az alagsorban és a nevetésünktől volt hangos az egész tér.
- Szilveszterkor ki, mennyire rúgott be? – nézett körbe a lány. Tudom, hogy igazából ezt a kérdést Áronnak szánta személyesen.
- Csak a „jól éreztem magam" szintig ittam le magam. Te? – rántott vállat barátunk.
- Én is. – bólogatott a lány, majd mind a ketten rám néztek.
Na gyerünk Hanga, most legyen nagy szád...
- Kicsit túlzásba vittem és WC látogatással kezdtem az évet. – fogalmaztam finoman.
Azt mégsem mondhattam, hogy „amúgy eléggé leittam magam és mivel a tanárom iszonyat bejön nekem, ezért levetettem a gátlásaimat és megcsókoltam, sőt még ha Ő nem lett volna észnél, akkor több is történt volna".
[...]
Amikor végeztünk megbeszéltük, hogy – mivel én lakok a legközelebb – beugranak hozzánk.
- Míra tényleg megváltozott? – vonta össze szemöldökét Áron.
- Úgy látom, hogy igen. Bár még most is fura kissé, de kezd meglenni köztünk elég jól az összhang. Csak olyan fura, hogy egyik napról a másikra lett zárkózott, bunkó picsából, jó lánytesó, aki ha mondhatom ezt, még normális is. – gondolkodtam el.
- Van most barátja? – ment bele a témába Lívia.
- Aha, néhány hónapja együtt vannak már.
- Akkor gondolom ő volt rá nagy hatással. Végül is örülök, hogy már legalább a nővéreddel nem kell viszálykodnod. – kommentált Áron.
- Oh, így is vannak olyan hülye képzetei. – forgattam szemeimet nevetve.
Mikor a házunkhoz értem, érdekes volt, hogy a nappaliban és a konyhában nem égett a villany, pedig általában körülbelül 9-ig anya és apa lent vannak, a földszinten.
- Valami történt. – pánikoltam be, s nem törődve azzal, hogy esetleg a barátaim hülyének néznem a paranoiám miatt, az ajtóig futottam és végiggondolás nélkül benyitottam.
Tapogatózva felkapcsoltam a lámpát és a nagy csendet hirtelen betöltötte a hangoskodás:
- BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! – tapsoltak és ujjongtak.
- Jesszus, azt hittem valami baj történt, hogy nem volt égve a villany. – könnyebbültem meg és lettem egyrészt kissé mérges barátaimra, akik mögöttem álltak és mosolyogva nézték mikor kapok ideg összeroppanást.
- Ti tudtátok! És mégsem mondtátok el! – fordultam feléjük.
- Ez a meglepetés lényege. – szólalt meg a tömegből, nevetve az ismerős hang.
- Klaudia! – vigyorodtam el, majd nagy ölelés közepette köszöntöttük egymást. Miután váltottunk néhány szót a legfiatalabb Herczeggel, néhány rég nem látott ismerős jött oda pár mondatot váltani. A torta felvágására és elfogyasztására is sor került, miközben kisebb klikkesedésekbe rendeződött a brigád.
- Sógornőm! – hangoskodott a tömegben Kristóf, mialatt Áronnal és Líviával beszélgettem.
- Még itt is magadra akarod hajtani a figyelmet. – forgattam szemeimet mosolyogva.
- Ne mondj rólam rosszakat, új emberek előtt. – biggyesztette le száját.
- Ők itt Lívia és Áron a legjobb barátaim és osztálytársaim. Srácok, ő Kristóf. – mutattam be egymásnak őket.
- Márk további diákjai. – vigyorgott a férfi, mire majdnem ott vágtam nyakon.
Köszönöm Kristóf, most elintézted, hogy a barátaim végig arról faggassanak majd, hogy miért nem mondtam el, hogy a nővérem barátja, az osztályfőnökünk tesója.
Bár végülis az egész az én hibám, tekintve, hogy az utóbbi időben elég sok dolgot nem mondok el nekik.
- Várjunk...maga honnan ismeri az osztályfőnökünket? – vonta össze szemöldökét Lívia.
- Nem igazán dicsekedsz velem, másoknak. – nézett rám Kristóf megjátszott dühvel, szivatás céljából.
- Nem is értem miért nem. – morogtam.
- Ha már Hanga, ilyen illetlen volt és nem mutatott be rendesen, akkor majd én megteszem. Herczeg Kristóf vagyok. – poénkodott bemutatkozása előtti mondatában.
- Szóval maga...az osztályfőnökünk Herczeg Márknak a testvére? – rakta össze a dolgot Lívi.
- Vág az eszed. – kacsintott a lányra, mire az döbbent arccal nézett rám.
- KRISTÓF! – szólt nővérem a barátjának, mire mosolyogva bocsánatkérő pillantást vetett felénk és eloldalgott a társaságunkból.
- Miért nem mondtad el, hogy az oszink tulajdonképpen a sógorod testvére?
- Nem tartottam fontosnak. – rántottam vállat, ők pedig amolyan „magyarázattal tartozol" tekintettel néztek rám.
- És akkor így valójában sulin kívül rokoni a kapcsolatotok? Vagy itt van most is? – nézett körül.
Ha tudnád, hogy milyen érzéseket táplálok a férfi iránt...
- Nem, igazából egyszer volt egy közös vacsora a két család között. Akkor is annyit kérdezett, hogy vagyok és utána már nem is beszéltünk. – próbáltam a lehető leghihetőbben „előadni" rögtönzött mondanivalómat.
- Ez fura...a suliban sem viselkedik veled úgy, mintha majdnem rokonok lennétek. – gondolkozott el.
- Igazából, erre nem tudok mit mondani. Mind ketten örülünk, hogy a testvéreink megtalálták a boldogságot. – rántottam vállat és ahogy láttam ennyivel pontosan megelégedtek.
[...]
Felejthetetlen volt ez az este és annak ellenére, hogy egy pohár pezsgőnél nem ittam többet mérhetetlenül jól éreztem magamat azért, mert olyan emberekkel lehettem akik fontosak számomra...persze Ő kivétel volt.
Reménykedtem benne, hogy egyszer csak a semmiből betoppan vagy valami, viszont amikor már a vendégek nagy része – köztük Lívia és Áron is – hazament már, feladtam a reménykedést.
- Remélem jól érezted magad, Kincsem! – simogatta meg a vállamat anya, ahogy az ablakból néztem, miként távozik Klaudia.
Iszonyatosan nehéz volt nem kérdezni egy szót sem Márkról, pedig legszívesebben 2-3 kérdést feltettem volna a hogylétével kapcsolatban.
- Igen. – mosolyogtam rá. Miután nagyjából összetakarítottunk, felmentem a szobámba a pizsamámért, majd elfoglaltam a fürdőszobát, hogy az esti rutinomat eltudjam végezni.
Mivel anya és apa, valamint Kristóf és Míra is a hálószobákba vonultak már, így nem kellett attól tartanom, hogy majd igyekeztetnek.
Körülbelül 15 percnyi zuhanyzás után felvettem a fehérneműmet, a szürke testnadrágomat és a piros spagetti pántos felsőmet, majd felfrissülten visszaindultam a szobámba.
Amikor benyitottam szinte nem is ismertem rá a szobámra; színváltós led szalag dobta fel a helység hangulatát és az ágyamon volt egy csomag, amely lila masnival volt átkötve.
A csinos díszt egy papír fedte le, melyre a nevem volt ráírva.
„Valószínűleg ezt már álmosan olvasod és azt kívánod bárcsak ne kellene még ezzel is időt töltened. – megmosolyogtatott a levél. Jó pont.
Ennek ellenére nagyon szeretném, ha végigolvasnád. Tudom, hogy ez elég érdekes módja annak, hogy felköszöntselek születésnapod alkalmából, viszont tudtam, hogyha az autóban kerülne erre sor, akkor még inkább idegfeszítő lenne a várakozás. Remélem a napod második része remekül alakult és boldog emlékekkel kezded a 17. évedet.
Ha a bátyám kikészített, akkor ne törődj vele, éretlenebb még egy 10 évesnél is.
Nem szaporítom tovább a szót, mert holnap korán kell kelned.
Boldog Születésnapot, Hanga!

Márk

UI:Nem mondom el, hogyan került az ajándék a szobádba, még ha könyörögsz is érte."

Izgatottan téptem szét a csomagolást és összevont szemöldökkel néztem a tartóra, melyekben felcímkézve voltak a CD-k.
Szétcipzároztam a tartót, majd megnéztem, hogy az első oldalon lévő lemezre mi van írva.
„Nézz meg, amikor boldog emlékekre gondolsz vissza." – kíváncsian lapoztam és néztem meg, mi áll a többin.
„Nézz meg, ha boldogtalan pillanatok vannak a fejedben."
„Nézz meg, amikor reményteli vagy."
„Nézz meg, amikor reménytelennek érzed magad."
„Nézz meg, amikor egy hosszú nap után, csak random bámulnál ki a fejedből." – abbahagytam a lapozgatást és amikor a tükörbe néztem hatalmas mosoly volt az arcomon.
Ahogy a csomagot akartam letenni a földre, valami nehéz még volt benne.
Amikor megpillantottam kérdő pillantással vettem ki és megéreztem a cellux megkezdett részét így megfordítottam a tárgyat és ismét kibukott belőlem a nevetés.
„Mert tudom, hogy folyamatosan rólam álmodsz." – amikor felbontottam a parfümöt és fújtam egyet szinte majdnem elolvadtam.
Ez tényleg az Ő illata.
Aznap éjjel az addig öblítő illatú panda, mellyel aludtam, Márk illatúvá vált.

Sziasztoook!!!😍❤️
Próbáltam ezt a részt hosszabbra megírni, amelyben több esemény is szerepet játszik, remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket.❤️😊
Hamarosan jövök a következő részekkel!
Vigyázzatok Magatokra és Kellemes Hétvégét!🥰😍❤️