Tiltott vonzódás

1.Fejezet: 2019.11.11

A Hétfőket senki sem szereti. Túl sok negatív dolog történik Hétfőnként, például a következő iskolai hét kezdete. De, hogy milyen dátumot is írunk? 2019. november 11. Igen, múlt héten jöttünk vissza az őszi szünetről, ami már-már irritálóan gyorsan eltelt. Nem is tudtunk semmit sem tenni-venni, mivel a sok tanulás és a házi munka elvette az időnket attól, hogy élvezni tudjuk a szünetet.
Mert ez a szünetek lényege.
- Szia, Kincsem! – puszilta meg a homlokomat anya, miután a szokásos hétköznapokon át tartó reggeli rutinomat elvégeztem és lementem a konyhába.
Viszonoztam gesztusát és leülve az asztalhoz néztem, ahogy szorgoskodik. Anya az egyik szállítói cégnél könyvelő, míg apa az egyik telekommunikációs vállalat aligazgatója.
- Fáradtnak tűnsz. – jegyezte meg, mikor nem reagáltam az általam nem hallott mondatára.
Eléggé stresszes a suli számomra, mivel közgazdaságot tanulok és az itt megszerzett tudást akarom nyilván kamatoztatni a jövőben.
Már válaszoltam volna, amikor a nővérem, Míra jött le hangoskodva.
Ő teljesen az ellentétem.
Hosszú barna haj, kisminkelt arc és egekbe menő egoizmus. Anyáékkal sosem volt jó a kapcsolata, hisz a gimnázium vége felé tört ki a lázadó korszaka és azóta is tart... 3 év van köztünk.
Szüleink szerették volna, ha továbbmegy felsőfokú oktatásba, viszont ő inkább választotta az éjszakába nyúló bulikat és züllött utat. Ha valakire nem szeretnék hasonlítani, az akkor ő.
Az előkészített kaját bedobtam a táskámba és elbúcsúztam anyától.
- Tőlem nem is köszönsz el? – szólt gúnyosan nővérem. Sosem voltunk igazán jó testvéri viszonyba. Mindig is éreztette velem, hogy soha nem lehetek több nála.
- Nem. – válaszoltam és kimentem az ajtón. Az őszi táj megnyugvásként hatott és mosolyogva néztem, ahogy a ködben alig lehet látni 1-1 alakot.
Amint az iskolához értem, az udvaron megláttam a barátaimat, így odasétáltam hozzájuk és köszönés után belefolytam a beszélgetésbe.
- Hallottátok az új hírt? – nézett körbe Bella, mi pedig nemlegesen megráztuk a fejünket.
Bella a mi ' hírmondónk ', minden sulis pletykáról tudósít minket, még arról is, amihez közel sincs közünk, viszont mi így imádjuk őt.
- Előbb menjünk szerintem be. – szólaltam meg halkan, mire mindannyian bólintottak és bementünk a fűtött aulába. A lépcsőn felfelé én és Áron mentünk hátul, amikor a fiú odasutyorgott nekem:
- Valami baj van? Letört vagy. – jegyezte meg. A nővéremmel való kapcsolatom eléggé megvisel nap, mint nap. Mindig is próbáltam neki megfelelni, hogy legalább beszélgessen velem, de nem... mindig ellenem volt. Ő elvolt a bulik világába, míg velem nem is beszélgetett. Nem egyszer szerettem volna vele társalogni, s ő ahelyett, hogy kommunikált volna velem, kiküldött és azt mondta, hogy ' legyek el magamnak '. Ez folyik 17 éven keresztül, és nem tudom, hogy mivel hibázhattam akkorát, hogy a saját testvérem utál. Szinte látszik a szemeiben, hogy még a jelenlétem is irritálja őt.
- Csak reggeli vita. – rendeztem le ennyivel, legjobb barátom pedig nem kérdezősködött tovább. Áron pontosan az a barát, aki nem jártatja feleslegesen a száját és szereti inkább, ha egy ember magában tisztázza a dolgokat.
Bementünk az osztálytermünkbe és a szokásos helyemre leültem Bella mellé, majd hátrafordulva kezdtünk el beszélgetni Líviával és Áronnal.
- Szóval... állítólag jött egy új tanár a suliba. – jelentette be vigyorogva.
Mindegyikőnktől kérdő pillantásokat kapott jelezve, hogy fejtse ki ezt bővebben. Tulajdonképpen egyikőnk sem volt ezzel a hírrel úgy, hogy több mindent szeretne erről tudni, viszont ahogy láttuk Bella lelkesedését nem akartuk letörni egy ' ez nem érdekel minket ' mondattal.