Thunder In Your Heart

1. Reinna

Minden úgy indult mint egy átlagos hétköznap. Tony valami szerkentyűvel szórakozik ami nemsokára kihozza a sodrából, így félredobja majd újra kedvet kap hozzá. Natasha és Clint megállás nélkül edzenek. Wanda épp valami ennivalót készít a csapatnak. Bruce valami kutatásról olvas, alig akarja lerakni a kezéből a könyvet. Bucky és Sam valami hülyeségen vitatkoznak, már megint. Thor pedig valami isteni feladatot lát el bármit is jelentsen. És persze, ott van a kapitány Steve. Steve aki szüntelenül azon dolgozik, hogy a S.H.I.E.L.D embereit kiképezze és a legjobb harcosokat biztosítsa a város védelmére. Tehát minden békés és nyugodt. Egészen amíg a kapu előtt meg nem jelenik egy titokzatos személy.
-Hé, srácok! Vendégünk van.-jegyezte meg Clint ahogy a fejével a felszerelt monitorra bökött amin keresztül tisztán kivehető volt a kapuban álló személy.
-Ki a franc lehet az?-kérdezte Natasha.
-Ismeri valaki?-folytatta Bucky.
-Ahelyett hogy találgatunk, inkább tudjuk meg, nem de?-kérdezte Bruce ahogy kinyitotta a kaput egyetlen egy gombnyomással.
-Mi van ha valami ellenség?-fordult a csapat felé Sam.
-Mindenki álljon készenlétbe!-adta ki a parancsot a kapitány. Mind a fegyverük után nyúlva várták az ismeretlen személy bejövetelét. A lift kinyílt és a csapat szembe találta magát egy gyönyörű teremtéssel. Gyönyörű barna haja volt, hullámokkal a végén. Csillogó kék szemei amiben képes volt az ember elveszni. Valójában maga volt a tökéletes angyali teremtés.
-Hűha!-emelte fel a kezeit lassan.-Nem ilyen fogadtatásra számítottam!
-Ki vagy te?-kérdezte ridegen a kapitány. Ahogy szemeik találkoztak egy pillanatra csak ketten voltak.
-Reinna?-hallatszott a meglepettség Tony hangjában. Így a szemezés ami kizárt mindent és mindenkit teljesen megszűnt.
-Ismered?-fordult felé Bruce.
-Reinna te mit....te mit keresel itt?-lépett közelebb.
-Én...én tudom, hogy ez így váratlan és...!-kezdett magyarázkodni de Tony ahelyett magához ölelte. Mindenkinek a tekintete összetalálkozott.
-Örülök, hogy itt vagy!-nézett a lányra Tony.
-Beszélhetünk valahol négyszemközt?-vetette fel Reinna.
-Pe-persze! Gyere!-kísérte el egy szobába a lányt. Magukra zárva az ajtót, nem törődve a csapattal.
-Ez...fura volt!-jegyezte meg Clint.
-Tudja valaki ki ez?-kérdezte Sam.
-Soha se láttam még!-mondta Bruce.
-Istenem! Istenem! Jól láttam az előbb ki jött meg?-rohant be széles mosollyal Happy.
-Ennek meg mi baja?-súgta Samnek Bucky.
-Biztos csak idióta!-válaszolt Sam vállat vonva.
-Happy, ki ez a lány?-tért a lényegre a kapitány. De Happy boldogságában csak tovább táncikált.
-Happy!-szólt rá Wanda is, de ő továbbra se figyelt senkire. Bár már nem is lett volna szükség arra hogy magyarázkodjon hisz ezt megtehette maga Tony is mikor az oldalán megjelent az ismeretlen személlyel.
-Srácok...!-kezdte Tony.
-Reinna!-futott oda Happy ahogy megpillantotta. Szorosan megölelte ahogy lassan megemelte őt és megpörgette a tengelye körül.
-Happy!-mosolygott a lány ahogy szorosan ölelte a rég nem látott barátját.
-De gyönyörű vagy!-jegyezte meg neki.
-Te semmit se változtál!-nevette el magát Reinna.
-Tony, nem akarjuk megzavarni a hangulatot! De megtudhatnánk mi folyik itt?-kérdezte Steve. Kissé már ideges volt a várakozástól.
-Erről akartam beszélni!-tördelte a kezét.-Srácok! Ő itt Reinna...!-mutatta be a lányt a csapatnak.
-Ezt már hallottuk!-szólt közbe Natasha.
-...Stark!-fejezte be Tony.
-A húgod?-nézett nagy szemekkel Clint.
-A lányom!-mondta ki az igazságot.-Reinna az én lányom!-ennek hallatán mindenkinek tátva maradt a szája. Hisz elképzelni se tudták volna hogy Starknak valaha is gyereke lesz. Főleg nem egy kész felnőtt.
-A lányod? Ez most valami vicc?-háborodott fel Steve.
-Miért lenne az?-kezdett ideges lenni Stark is.
-Nem gondolod hogy ezt az apró részletet velünk is megoszthattad volna az évek alatt? Így kell megtudnunk?
-Kivételesen igazat adok a kapitánynak!-jegyezte meg Bruce aki a szavazatát Steve mellett rakta le.
-Meg akartam ettől az egésztől óvni! Úgy érzem ezt sikeresen végrehajtottam mint apa!
-Ki ez a nagyszájú?-kérdezte Reinna az apjától ahogy Steve felé bökött a fejével.
-Ez egy vénember akinek nincsenek érzelmei!-mondta dühében Tony.-A jég ki ölt belőle mindent!
-Szia fosszilia! Reinna Stark vagyok! De hívj nyugodtan Rei-nek!-nyújtotta a kezét a kapitány felé.
-Egy kis tisztelet nem ártana!-mondta neki Steve.
-Oh ne haragudj Mr. Kijár Nekem A Tisztelet! Megtudhatom a neved?
-Steve! Steve Rogers!-mondta továbbra is távolságot tartva.
-Mr. Fosszilis Rogers! Egy élmény lesz veled egy épületben élni!-jegyezte meg gúnyosan.
-Mi?-húzta fel a szemöldökét Steve.-Ő...itt? Biztos hogy nem!-ellenkezett azonnal.
-Ebbe ugyan neked nem lesz beleszólásod! Az én lányom, az én épületem! Én mondom meg ki lakhat itt és ki nem! Elvégre minden zakkant haverod is itt tartózkodik az év majdnem minden napján! A lányom se lesz ez alól kivétel!
-Steve ebbe nekünk tényleg nincs jogunk beleszólni!-próbálta Natasha megnyugtatni a kapitányt.
-Ez itt a bosszúállók hadiszállása nem valami bölcsöde!
-Hé! Már nagykorú vagyok! Nincs szükségem a felügyeletedre!-szólt közbe Reinna.
-Pedig úgy nézel ki mint akinek a tojás héj még mindig a segge alatt van!
-Komolyan azt mondta ,,segg"?-nézett Wanda nagy szemekkel.
-Oh, Mr. Fosszilia nem szokott csúnyán beszélni? Még jobb lesz ez az együttélés mint gondoltam! Hogy is mondják az öregek? Megvan! Remélem partiképes leszel!
-Elég! Elég volt!-viharzott fel az emeletre Steve. Pár másodperces néma csend után Tony a lánya felé fordult.
-Üdv itthon, lányom!
-Jó itthon lenni!-mosolygott rá Reinna.