Thunder In Your Heart

74. Mi lesz ezután...?

-Menjetek csak!-mondta Jacob ahogy egy elhagyott kis házba vezette őket.
-Biztos biztonságos itt?-kérdezte Steve.-Nem lenne jobb nálam?
-Utólag is célpont lettem ha emlékszel!-válaszolt Rei ahogy még mindig a kapitány hátán csüngött.
-Valahogy nem megy nekünk az esemény nélküli esküvő!-tette le a lábaira óvatosan Steve.
-Esemény nélkül? Unalmas lenne!-simította meg Steve karját ahogy egyenest a konyhába ment egy kis jégért.
-Ezek után mi a terv?-kérdezte Jacob.
-Reménykedjünk, hogy nem találnak nyomot hozzánk...!-mondta ahogy felhúzva a pólóját az oldalát kezdte jegelni. Egy csúnya véraláfutás volt az oldalán.
-Rei...ez honnan...?-sietett oda a kapitány. Jacob csak egy pillantást vetett rá de tudta ez Rei számára egy jelentéktelen sérülés.
-Ne aggódj, az ellenfelem is ugyanilyet kapott az oldalára!-nyugtatta a kapitányt.
-Nem mondtad hogy ilyen menő csávó a férjed!-jegyezte meg Jacob.
-Ő az enyém, ne is nézz rá!-viccelődött vele a lány.
-Még nem sikerült bemutatkoznom! Jacob vagyok!-nyújtotta a kezét a kapitány felé.
-Steve, Steve Rogers!-fogott vele kezet.
-Erős egy pasi!-szívta még mindig Rei vérét.
-Az ágyba akkor szerinted milyen?-folytatta Rei.
-Rei, Jacob! Mi ezután a terv?-kérdezte Steve.
-Pár nap pihenő, utána újra akcióba lendülünk!-mondta Rei ahogy a jeget az asztalra dobta.
-Újra az életedet akarod kockáztatni?
-Valaki ártott nekem és Noahnak, azzal pedig teljesen tisztába volt hogy ha Noahnak baja esik engem vesznek elő...! Másrészről a terroresemények se múltak még el!
-Kicsim ez....!
-Tudom hogy gyűlölöd már csak a tudatot is annak amit csinálok...de most nem fogsz tudni megállítani...!
-Most megint elhagysz?
-Soha se hagytalak el...!-nézett egy apró mosollyal rá.-Vagy tévedek?
-Nem...tényleg mindig mellettem voltál!
-Gyere ide!-ült le mellé Steve. Rei pedig átölelte őt ahogy szorosan bújt a nyakhajlatába.
-Hiányoztál!-súgta neki Steve ahogy a hátát simogatta.
-Én...megyek! Később hívlak Rei!-érezte Jacob hogy itt az ideje hogy ő távozzon.
-Vigyázz magadra, nehogy lebukjunk!
-Vigyázok!-kacsintott a lányra, majd elhagyta a kis házat.
-Egyedül hagy téged itt?
-Nem lesz bajom! Lehet neked is ideje lenne menned! Még mások gyanakodni kezdenek!
-Ezt meg se hallottam!
-Steve!-mondta egy édes mosollyal a nevét.
-Nem!-állt fel hirtelen Rei mellől.-Ne is erőszakoskodj mert....!-Rei hirtelen állt fel ahogy az ajkai után kapott.-Rei...!
-Tudod te milyen régóta nem tettél magadévá?-hajolt vissza az ajkai után.
-Kicsim...!
-Legyen ez a nászéjszakánk, rendben?-kérdezte ahogy akárhányszor ránézett a kapitányra a pillangók cikáztak a gyomrában.
-Hol a hálószoba?-kérdezte Steve ahogy könnyed mozdulattal emelte fel Reit.
-A folyosó végén!-mondta ahogy ajkaik újra harcoltak. Steve azonnal a szobába ment ahol óvatosan helyezte Reit az ágyra. Azonnal lekapta Rei magáról a felsőt ahogy Steve újra vadul kapott az ajkai után.-Lefele ezzel a fránya felsővel!-segítette le a kapitányról.-Szexi kapitány!-mosolyodott bele a csókjukba.
-Mrs. Rogers maga valami lélegzetelállítóan néz ki!-fejtette le róla a melltartót is. Majd gyengéden lefektette ahogy azonnal felémászva kezdte őt csókokkal kényeztetni. Amint megérezte a férfi gyengéd csókját a nyakán teljesen libabőrös lett a teste.
-Úristen de hiányoztál!-karolta át Steve nyakát elérve hogy ne tudjon felemelkedni. Az apró és gyengéd csókok a nyakáról a keblét kezdték kényeztetni.-Ah!-Steve azonnal a nadrágja gombjához férkőzött és könnyedén húzta le a lányról a maradék textíliát. Azonnal Rei belső combjára kezdett csókokat osztani majd megérezte Rei nedves felületét.
-Annyira édes vagy!-jegyezte meg ahogy újra Rei fejéhez emelkedett.
-Fogd be!-nevette el magát Rei.-Feküdj, most én jövök!
-Emlékeim szerint még én vagyok a kapitány!
-Akkor parancsolj magadra!
-Te tudod mit művelsz velem...igaz?-nézett azokba a gyönyörű szemekbe.
-Oh, ez már nem apuci!-mosolyodott el.
-Nem!-mosolyodott el Steve is.-Ez már nem apuci!
-,,csak" Steve Rogers?-simogatta meg az arcát a férfinak.
-Csak...a férjed!
-Remek, ő úgyis álmaim férfija!
-Még ennyi év után is?
-Mindörökké!-csókolták meg egymást.-De attól még rád mászok!-nevette el magát.
-Épp itt az ideje!-húzta az agyát a kapitány. Rei megszabadítva a kapitányt is a felesleges ruhadaraboktól pozícionálta magát rá. Az érzés pedig pont olyan volt mint a legelső alkalommal. A csókok, az érintések nem akartak szűnni, mindketten már őrülten hiányolták egymást és nem akarták hogy ez a pillanat elmúljon. Még most nem.
-Szeretlek Steve Rogers, kapitány!
-Én is őrülten Mrs. Reinna Rogers!-simított egy tincset a füle mögé.-Az én egyetlenem!
-Ugye valóra váltjuk még az álmunk?-kérdezte Rei ahogy a kapitány szemeibe nézett.
-Ez nem kérdés! Minden álmod valóra fogom váltani! Ezt megígérem!