Thunder In Your Heart

54. Az a híres asztal

-Az előző küldetés mondhatni majdnem sikeres volt!-kezdett bele Fury. Steve és Rei lehajtották a fejüket.-Ne búslakodjanak, a lényeg hogy senki se sérült meg! De nem lehetünk biztosak hogy a következőnél nem fog nagyobb malőr előfordulni! Másrészről nem örülök Miss Stark magánakciójának se!-nézett a lányra.
-Nem hiszem hogy rossz döntést hoztam!-védekezett Rei.
-Veszélybesodorta a küldetést!-erőteljesebb hangon válaszolt.
-Jobb lett volna ha mind meghalunk?
-Elhiszem hogy maga nem fél a haláltól, lassan már kisérti de nem akarom hogy a S.H.I.E.L.D csapatát életveszélyes helyzetbe sodorja!
-De én...!-folytatta volna Rei.
-Rei megmentette az egész csapatot és az egész küldetést!-védte most már a kapitány.
-Nem magával kell ezt megbeszélnem kapitány!
-És ez engem felettébb nem érdekel!-állt fel Steve, szembe Furyval.-De nem engedem hogy a menyasszonyommal így beszéljen!
-Steve!-próbálta nyugtatni Rei.
-Most már maga a védelmezője?
-Nekem azt mondhat amit csak akar, de ha őt bántja...magát ölöm meg először!
-Hű, a kapitány bekeményít?-nézett mélyen a kapitány szemébe.-Nyugalom kapitány!
-Ne szórakozzon velem!-indult szembe Furyval.
-Steve!-állította meg Rei.-Steve, kérlek!-fogta le a mellkasánál a kapitányt.-Nyugodj meg, kérlek!
-Most figyelmeztetem mindkettőjüket...még egy magánakció és kizárom magukat a küldetésről!
-Mi?!-hallották egyszerre a csapatot.
-Jól hallották mindannyian!
-Ugye tudja, hogy ha Reinna nem lesz a csapat tagja onnantól kezdve mi se veszünk ebben tovább részt? Utána úgy mossa a kezeit ahogy akarja ha az eset több tízezer ember életét fogja követelni!-lépett a védelmükre Noah.
-Mi sem vagyunk hajlandóak a kapitány nélkül folytatni a küldetést!-szólalt meg a kapitány csapatából egy ügynök. A helyzetre való tekintettel a csapat ragaszkodása megmelengette a két vezető lelkét.
-Lázadnak?-nevette el magát a kiváltott reakción.
-A csapat vagy az eredeti felállásba marad vagy sehogy!-fejezte be Noah. Rei pedig egy mosolyt küldött a barátjának. Ennyi év után is Noah az az ember aki egy lépést se tesz mellőle bármi is történjen.
-Értem...értem!-mosolyodott el Fury.-Akkor épp itt az ideje hogy a tervek szerint járjanak el! Végeztünk!-csukta be az aktát maga előtt ahogy az ajtón kisétált.
-Köszönjük srácok!-szólalt meg a kapitány.
-Ugyan, hisz maguk küzdöttek mindig azért hogy egy erős, összetartó csapat legyünk!-szólalt meg Thomas.
-Menjetek mára végeztünk!-szólt nekik Steve. Rei és Noah összenézett, Noah pedig ismerte Rei tekintetét.
-Csak halkan!-súgta Reinek ahogy elkezdték elhagyni a termet. Steve már épp indult volna az ajtó felé mikor Rei hangjára lett figyelmes.
-Kapitány, csak egy pillanatra!
-Hm? Mi a baj?-nézett újra azzal a híres tekintettel rá. Azzal az íriszkék szemekkel amik annyira megnyugvást adnak neki.
-Becsuknád az ajtót?
-Bajba vagyok?-nyúlt az ajtó után.
-Attól függ!-várta meg amíg Steve behajtotta az ajtót.-Kulcsra zárd!-Steve értetlenkedve nézett rá, de teljesítette a kérést.
-Ha az a baj hogy kiálltam melleted esküszöm...!-kezdte de Rei az ajkaira tapadt.
-Azt hittem most én beszélek!
-Még se...még se vagyok bajba?
-Nem!-rázta meg a fejét.
-Nem?
-Egyáltalán nem!-mosolygott rá.
-Akkor...? Baj van?
-Baj...!-Steve csak nézett rá.-Baj, hogy őrülten szexi voltál ahogy megvédtél és vissza kellett fognom magam!
-Rei...!
-Csak...siessünk rendben?-karolta át a nyakát ahogy most már Steve sem hátrált. Egy könnyed mozdulattal ültette fel az asztalra, ahogy a lábai közé férkőzött.
-Helyes amit csinálunk?-szakadt el az ajkaitól.
-Egyszer te mondtad hogy jól néznék ki ezen az asztalon!
-Azt már szerintem akkor megvitattuk!-mosolyodott el Steve.
-Vitassuk meg újra!-kezdte lebontani Steve felsőjét.
-Mi lesz ha ellenkezek?-kérdezte ahogy a kezei a belső combjára tévedtek.-Mi lesz ha a kezeim félrevezetnek?-simította végig a kezét a nadrágján keresztül az érzékeny pontjánál. Beleremegett.-Mi lesz ha a kezeim más utakon szeretnének járni?-gombolta ki a nadrágját ahogy egyenest a bugyijába csúsztatta a kezét.
-Steve...!
-Hm...ennyire bejött a szituáció?-kezdte csókolgatni a nyakát, ahogy megérezte a nedves testfelületet.-Ez hogy tetszene?-csúsztatta be az ujját.
-Ah...!-döntötte a fejét a vállára.
-Mit csinálsz te velem?-nem tudta Steve, Rei hogy tudta őt ennyire megváltoztatni. De ha tehetné egy másodpercre se szakadna el tőle. Folyamatosan az ajkait akarja érezni, a bőrét simogatni, az illatát érezni. Megadni neki minden gyengédséget miközben minden vágyát teljesíti.
-A kérdés inkább hogy te mit csinálsz?-zökkentette ki Rei a kérdéssel.
-Nem világos?-adott még egy ujjat az előző mellé.
-Francba...!-körmeit azonnal Steve hátába mélyesztette.
-Csak gyengéden Rei!-mosolyodott el.
-Nem bírom tovább, érezni akarlak magamba!-könyörgött.
-Nem félsz hogy lebukunk?
-Kit érdekel?
-Igazad van!-húzta le a nadrágot a bokájáig. Majd Reit elkapva a csípőjénél húzta az asztal szélére. Minden kérdés nélkül egyesült Reinnaval. A lökések intenzívek voltak.-Gyerünk Rei!-gyorsított.
-S-Steve...!
-Mond, mit akarsz!
-Érezni akarom ahogy kitöltessz!
-Értettem a parancsot!-kapta fel az asztalról ahogy most már álló pozícióba igyekezett mindkettőjüket kielégíteni.
-Napról napra nagyobb vagy? Vagy csak én érzem így?
-Te váltod ki!-mozgatta a fenekénél fogva.
-Steve mindjárt...!
-Még ne!-fektette vissza az asztalra.-Még várj!-szólt rá.
-N-nem megy...!
-Együtt, kicsim!-kezdte izgatni az ujjával ahogy folyamatosan lüktetett benne.-Gyerünk Rei!-és sikerült. Mindketten kapkodtak a levegőért.
-Ez szenzációs volt!-mondta széles mosollyal.
-Szenzációs vagy!-hajolt le az ajkaiért.
-Szerinted lebuktunk?-nevette el magát.
-Remélem, akkor legalább mindenki megtudja hogy az enyém vagy!
-Szerintem már mindenki tudja! Egy hét múlva meg már kérdés sem lesz!
-Várod?-kérdezte ahogy a hajából arrébb simított.
-Hülye kérdés, még szép! Gondolj bele milyen hosszú nászéjszakánk lesz!
-Lesz nászéjszakánk?-szórakozott vele.
-Még szép! Kötelező!
-Helyes!-nézett rá.-Szeretlek Steve!
-Én is szeretlek Reinna!