Thunder In Your Heart

94. Emlékek nyomában

-Miután túléltük a békatámadást, éhes vagy?-rakta le a lábaira a feleségét.
-Hahaha, marha vicces!
-Ne haragudj!-kért elnézést egy édes mosollyal.-Csináltam vacsorát!
-Tudsz főzni?-lepődött meg.
-Nem mondom, hogy valami Michelin-csillagos étel, te sokkal jobban főzöl!
-Az illata remek!-szagult a lábas felé.
-Mit szólsz ha közbe nézünk filmet?
-Jó!-lelkesedett Rei.
-Tessék!-nyújtotta felé a főtt ételt.
-Mit nézünk?-kérdezte ahogy a kanapéra kuporodott.
-Mondjuk...!-vette a kezébe a távirányítót és azonnal a videotékába lépett ahol ezernyi film ugrott fel.-Ezt?
-Tőrbe ejtve? Imádom!-hallani lehetett a hangjába az örömöt. Steve csak nézte azt a mosolyt az arcán ami a film miatt kúszott az arcára. És a szíve mélyén várta hogy megjelenjen a képernyőn a híres Ransom Drysdale akit a felesége annyira imád. Látta a szemein az izgatottságot.-Úristen!-látta meg az igazi rossz fiút a képernyőn.-Na ő...!-kezdett bele mire Steve a szavába vágott.
-...azt tehetne veled amit csak akarna?
-Mi...mi a fene? Honnan tudtad hogy ezt akarom mondani?-lepődött meg.
-Mert tudom hogy régen mennyire odavoltál érte!
-Még most is!
-Persze!-mosolyodott el.
-Mi az? Nem hiszed el?
-Mikor egyszer megkérdeztem tőled hogy Ransom vagy én vagyok jobb férfi hezitálás nélkül engem választottál!
-Ch...biztos részeg voltam!-nevetett.
-Teljesen józan voltál!
-Akkor álmos!
-Azt akarod hogy kimondjam épp mit csináltunk?-nézett egy mosollyal az arcán Reire ahogy látta próbálja összerakni a képet.
-Csináltunk?....Fúj! Nem! Biztos hogy nem!-ellenkezett azonnal. Steve csak elnevette magát.-Azt ne mond...hogy mi ketten...szóval mi már lefeküdtünk egymással?
-Ezt most komoly? Azok után kérdezed meg hogy tudod hogy van egy lányunk?
-Én lefeküdtem veled?!-kérdezte kicsit hangosabban. Steve pedig nehezen tudta tartani magát hogy ne röhögjön. A felesége viselkedése újra a fiatal és bohókás lányra hasonlított akivel évekkel ezelőtt találkozott.
-Többször is!-játszott vele így tovább.
-Tö-többször is?!
-Volt mikor egy nap alatt háromszor is!
-Neee!-az álla a padlót súrolta.-Ennyire öregen is bírod a tempót?
-Meglepődnél ha tudnád mennyire!
-Te valami mutáns ügyész pszichopata vagy?
-Megint jössz a pszichopatával?-kérdezte.-Honnan tudod...hogy ügyész vagyok?
-A hálószoba falra van kiakasztva az oklevél!-Steve összetört. Remélte Rei emlékszik valamire de újra falakba ütközött.-Szereted csinálni?
-Hogy szeretem-e? Ha őszinte akarok lenni biztonságosabb mint az eddigi életem...! A család óta pedig ezt tartottam szem előtt!
-Az eddigi életed?
-Ideje lefeküdnünk, hosszú nap volt mindkettőnknek!-állt volna fel de Rei elkapta a kezét.
-De...!-Steve ránézett.-Még nincs vége a filmnek és...még nem akarok aludni...! Nem...maradsz itt velem?-törékenynek tűnt. Ezt látva pedig Steve nem tudta őt otthagyni.-Milyen volt az eddigi életed...?-kérdezte meg ahogy újra a tévét bámulta.
-Pont ez az a rész amit szívem szerint titkolnék előled...remélve ha visszatérnek az emlékeid sem fogsz rá emlékezni és újra nyugodt életünk lesz!
-Ugye nem bérgyilkos maffiavezér vagy?-kérdezte ijedten.
-Annak nézek ki?
-Most nem bízok az emberekben! Hisz senkit se ismerek!
-Azt hiszed bántanálak?
-Bosszúból a békákhoz vetnél e?
-Történhetett bármi köztünk az életben soha se kívántam neked rosszat! Hisz a gyermekeim anyja vagy...!
-Gyermekeim? Nem csak...nem csak Ava van?
-Nem!-látszott Steve mennyire fájó témához ért.-Évekkel ezelőtt...bajba keveredtél...!
-Bajba? Gyorshajtás vagy biztonsági öv nélküli vezetés?
-Fegyveres támadás...!
-Fe-fegyveres támadás?-kerekedett ki a szeme a hallottaktól.-Én? Hisz...soha se ártanék senkinek! Fegyver? Életemben nem tartottam kézbe!
-Mikor még megismerkedtünk nem...utána ügynök lettél!
-Ingatlanügynök?
-S.H.I.E.L.D-es ügynök...!
-S.H.I.E.L.D.-es? Mi a fene az?
-Stratégiai Veszélyelhárítás, Logisztikai és Hírszerzési Igazgatóság!
-Én...nekem mi dolgom velük?
-Nekik dolgoztál...! Miután hozzánk költöztél és javult a kapcsolatunk elkezdtél velem edzeni, aztán pedig kitaláltad hogy ügynök akarsz lenni és segíteni az embereken! Egy kis idő múlva elhagytad az országot és elit ügynöknek tanultál évekig! Majd visszatértél mint az elit alakulat vezetője...!
-Tehát az...én munkám...hogy ügynök vagyok?-lepte meg a sztori.
-Kiléptél azóta...! Hét évvel ezelőtt mindketten elhagytuk a S.H.I.E.L.D-et a jobb élet reményében!
-Elhagytuk?
-Azt mondtad többé nem akarod csinálni...hogy nem bírod ezt tovább csinálni és hogy fel akarod adni! Én pedig követtelek!
-Fegyveres támadás...ügynök...? Hogy kerül a képbe akkor a másik gyermeked? És akkor ő hol van?
-Ő már nincs velünk Rei...!
-Úristen ha azt mondod hogy nagykorú most fojtom magam egy kanál vízbe!
-Sajnos nem...! Ő...meg se született...!-Rei szíve fájdalmat érzett. Annak ellenére hogy nehezen hitte el hogy ő édesanya mégis a tudat hogy egy gyermekét már el is vesztette fájdalmas volt hallania.
-El...elvetéltem?-kérdezte ahogy hallani lehetett hogy megtört.
-De tudod...egy valamiben biztos vagyok....!-kezdte Steve. Látta hogy összetört a felesége és ő segíteni akart rajta.-Ugyanolyan szép mosolya lett volna mint neked! És abban is biztos vagyok hogy boldog volt hogy még ha erre a rövid időre is de te voltál az anyukája!-Rei szeméből egy könnycsepp gördült le. Steve pedig egy kis hezitálás után gyengéden húzta magához egy ölelésre. Rei pedig könnyekkel a szemében aludt be Steve karjai között.